Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Teszt

Luna

Egy ilyen mozgalmas éjszaka után senki sem akart aludni. Nem is csoda, Ann-t szörnyen felkavarták az előbb látottak. A sok adrenalintól be nem állt a szája. A hűtőből vettem elő két mentes és egy alkoholos sört és vittem be a beszélgetés mellé. Mi ketten, csajok, ittuk a bodzásat, az isten pedig a rendeset.

-Engem is megtámadhatnak ilyen izék?- kérdezte remegve Ann, miközben belehörpintett a sörébe.

-Csak akkor ha végtelen köveket hordasz a nyakadban!- próbált Thor humorizálni, de nem vette a poént.

-A nyakláncomon lévő kék kő segítségével- kihúztam a pólóm alól a követ- az univerzumban, sőt, a világegyetemben bárhová teleportálhatsz. Bárhová.- nyomatékosítottam az utolsó szót. Szükségét éreztem némi felvilágosításnak.

-Azta...- ahogy nézte, tükröződött a szemében a kék folt.

-De amennyire lenyűgöző, annyira veszélyes is. Vissza kell vigyem Asgardba.- zárta le a még el sem kezdett vitát Thor.

-Biztos, hogy nem.- vágtam vissza- Tudtommal Loki rám bízta, nem pedig rád!- Ann elmosolyodott.

-Jól szórakozol, midgardi?- vonta kérdőre az istenség.

-Bocsáss meg felség!- hajtott fejet, de én láttam, hogy csak a nevetését akarja elfedni.

-Akkor is veszélyes itt hagyni nálad. Most is csak mákod volt, hogy nem végzett veled a scrull.- na ezzel messzire ment.

-Mákom?! Egy műanyag karddal védtem meg magamat! És élek! Te csupán a földön tartottad. Azzal is meg tudtam volna ölni, csak egyszerűbb volt a rendes kardommal.- már a hisztéria kerülgetett.

-Ezzel nem szállok vitába.- mondta nyúgodtan- De te is tudod. A kő se és te se vagy biztonságban, amíg itt van a Földön.

-Ezzel nem szállok vitába.- nyúgodtam meg én is- Elnézést az előbbi hangnemért. De ezt a terhet választhattam, nem volt muszáj elfogadnom, én mégis megtettem. Ez az én keresztem.

-Hiába erősködök, csak a holttesteden keresztül, ugye?- nézett rám lemondóan.

-Csakis.- bólintottam.

-Ugye senkit sem ölünk meg?- riadozott Ann.

-Dehogy! Többre megyek egy élő harcossal, mint egy végtelen kővel.. biztonságban..- fintorgott Thor.

-Nekem is hiányozni fogsz!- kacsintottam rá- Kapuőr, vidd haza a királyodat!- kiáltottam.

Hirtelen fehér fény világította meg a szobát, és Thor köré fonódott. Magába szívta az istent és eltűnt egy szempillantás alatt. Csak a megperzselt szőnyegem füstös szaga maradt utánna (író: csak és kizárólag neked getbored221).

-Haza mész, vagy maradsz itt velem?- kérdeztem a barátnőmtől.

-Nem tudom, hogy hol lennék nagyobb biztonságban. Maradok. De a hullát tüntessük el!- ült ki undor az arcára.

-Persze. A hulla már eltűnt. Köddé vált. Itt maradok, a nappaliban alszok majd én is. Tessék- átnyújtottam neki az egyik tőrömet, amit még Asgardból emeltem el.

-Ez komoly?- vonta fel a szemöldökét.

-Halálosan! Ezzel ha hadonászol, nem tudnak közel kerülni hozzád, és addig fel tudok kelni. Nálam is lesz fegyver.- mutattam az övemen lógó kardomra és pisztolyomra.

-Hát jó.- vette el bizonytalanul- Nehezebb, mint hittem.

Az éjszaka eseménymentesen telt el. Sehol senki, se ki, se be. Egyetlen támadó sem jött. Szerencsénk volt. Másnap reggel felvetettem, hogy miért nem teszteljük le a single player módot a játékban. Ann-nek tetszett, de mi nem játszhattuk, hiszen mindent tudtunk, hogy mi hol van, honnan fognak megtámadni, melyik a legrövidebb út, stb...
Ezért úgy döntöttem, hogy egy régi jó baráttal játszatom el.

-Hová is megyünk?- kérdezte Ann még egyszer.

-Te telefonálni tudsz, én címeket tudok. Siess, elkésünk!- ült be mellém a kocsiba.

-Messze megyünk?

-El se fogjuk hagyni New Yorkot.- vígasztaltam. Megálltam egy régies ház előtt. Hatalmas ajtója volt. A barátnőm odament és elolvasta a címet- Hangosan!- vetettem oda neki.

-177/ A Bleecker street. Még mindig nem tudom.- rázta meg a fejét.

-Kopogj be!- mondtam neki.

A harmadik koppanás előtt valami berántotta az épületbe. Én is követtem. Már teljesen otthon éreztem magamat, ezért le is ültem a sarokban lévő kanapéra.

-Hova hoztál?- pánikolt be a sok műtárgytól.

-Ugye nem megint egy karaktert akarnak csinálni rólam?- hallatott egy sóhajt a mágus, miközben lefelé lebegett a lépcsők fölött.

-Minden oké, Ann?- elfehéredett.

-Ja persze... csak elállt a lélegzetem!- vett egy nagy levegőt és vázolta Strangenek a tervet.

-Mit szólsz Wong? Videó játék délután?- kiáltott hátra a válla felett.

-Lehet a storyt split screen-en is játszani, ha gondoljátok.- tettem hozzá hátulról, a sarokból.

-Remek! Nekem van időm. Most, hogy elbántam a Kozmikus Majmok bűnszervezettel. Belefér.- süketelt Wong.

-Holnap visszajövünk érte! Részletes véleményt szeretnénk, minden apróság fontos. Ha kell, jegyzeteljetek!- mondtam nekik, majd Ann odaadta nekik a játékot.

Holnap

-Remélem bejött nekik!- mondtam, miközben a város fölött repültem. Ann a földön, biciklivel követett. Odaérve bementünk, és Strange-ék már az ajtóban vártak minket.

-Nos?- kérdezte Ann. Wong átnyújtott egy papírt, majd hozzátette.

-Dióhéjban: a grafika állati, a karakterek jók, a jumpscare-ek jól időzítettek, könnyen játszható, a logikai része hibátlan, de van ahol túl komplikált már. A fényekkel még el lehetne játszani néhol, és a célkereszt sok helyen alig látható. Egyszer kezdett szaggatni, az ötödik pálya körül. A papíron minden rajta van, pályákra lebontva.- felyezte be Wong.

-Pontosan.- helyeselt a másik is- Köszönjük, hogy kipróbálhattuk.- mosolygott.

-Bármikor.- bólogattam, majd elköszöntem tőlük.