Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Egy birodalom veszte

Loki

A jelenet után csak egymás szemét néztük, szerelmes tekintettel. Olyan nosztalgikus volt a pillanat, teljesen boldoggá tett. Minden vihar és konfliktus elcsendesült bennem és tisztán láttam.

-Luna... én... szóval. Szörnyen sajnálom.- kezeit az enyémek közé fogtam- Itt helyben megesküszök, soha többé nem hazudok neked.- majd egy csókot nyomtam a kezeire.

A gyengéd mosolyán érződött, hogy ez meglepte, de meg is hatotta őt. Utána, hogy vette a lapot, lassan bólintott és egy néma köszönöm-öt hallatott.

Semmi sem tarthat örökké, és ez is a semmibe tartozik.
Hirtelen megrázkódott a föld, vele együtt a vár is és a karjaimba hullott. Mikor sikerült a talpára állítsam én is felkeltem és lerohantam a trónterembe már jégóriásként. Megkérdeztem az embereimtől, hogy ez mi a csuda volt.

-Megtámadtak minket uram!- jelentette egy hűséges alattvalóm- Tűzóriások. A vár külső falait ostromolják. Svartalfheim sose volt a célpontjuk. Csupán egy elterelés lehetett.

-Baj lesz...- bólogattam, míg kieszeltem a tervet. Akkor ezért figyeltetett meg Surtur- Íjászokat a falra! A kapuk mögé nehéz harcosokat, állítsák meg a befelé jövőket bármi áron! A nőket és gyerekeket menekítsék ki a barlangokon át.

-Uram, áttörték a falat! Berontottak a városba.- jött az újabb futár az újabb hírrel.

-Akkor baj van! A nőket, gyerekeket vigyék ki azonnal! Minden harcost oda, ahol betörték a falat! Gyerünk!- kiáltottam, majd mellém sietett Luna is.

-Mi történt?- kérdezte.

-Bejutottak a tűzóriások. Menekülj el a nőkkel együtt! Indulj! Nem hagyom, hogy bajod essen... azt nem élném túl.- szelíden mosolygott.

-Adj 20 jó embert és hátba támadom őket.- mondta elszántam.

-Nem. Erről nem nyitok vitát...- de nem bírta ki, hogy ne szóljon közbe.

-De Loki...

-Ti 30 emberrel föntről fogtok támadni. Te úgyis jól repülsz.- láttam ahogy felragyog az arca a csata hallatán.

-Igenis, uram!

Adtam neki rendes páncélt, majd kijelöltem mellé azt a bő két tucat embert. Mi a sereggel kivonultunk a tűzóriások ellen. Javában dúlt már a csata, mikor berepült az erősítés. Az arcomon már tűzóriás vér száradt, a lábamon vágások, a karjaim fáradtak.

Luna hatalmas szárnyait kiterjesztve vitorlázott a légáramlatokon. Úgy nézett ki, mint egy angyal... egy angyal, aki nemsokára halált fog osztani. Az óriások a fal még ép részeiről ugráltak le az ellenség hátára-fejére, ki hol érte őket. Hild az égből szórta őket a DL-44-esèvel. Amint az kifogyott, ő is leszállt és a hatalmas szárnyaival tarolt végig az ellenen.
Ezen a ponton még el is hittem volna, hogy nyerünk.
De történt valami, amire nem számítottam.
Bedőltem egy kupac izzó kőtömbnek.

Hátba támadtak minket is...

Amíg mi az egyik csapatukra koncentráltunk és egész jól vissza is vertük őket, a másik csapat, jóval több fővel máshol is áttört a falon. Hátba támadtak minket. Itt jött el az a pont, hogy megijedtem. Nem akartam a halálba vezetni a népemet, a szerelmemet és leginkább magamat.

-Heimdall! Tudom, hogy hibáztam és nem várom el, hogy megbocsáss... de arra kérlek segíts!- fohászkodtam arccal az ég felé.

A következő kép az volt, hogy a népem holttestein rohantam át maroknyi megmaradt katonámmal egy fénycsóva felé. Sikerült elérjük.
A nők és gyerekek a bolygó túlfelén élő viharóriásokhoz menekültek, ott biztonságban lesznek. Mi pedig Asgard felé száguldottunk az űrben.
Megérkezve Heimdall borús tekintetével találtuk szemben magunkat.

-Hát megjött a hazugságok istene és istennője...- húzta a száját.

-Az adósod vagyok, kapuőr!- tettem össze a kezeimet.

-Hálám üldözni fog, Heimdall!- köszönte meg Luna is a mentőakciót.

-Nem hagyhat hidegen egy népirtás. Bár a válsághelyzetnek még mindig nincs vége, el tudunk titeket szállásolni. Titeket 25-en. Loki, Hild, van egy-egy szobátok a palotában, a régi, szokásos helyen. A többiek kövessenek.- intett, majd elindult a város keleti szárnya felé. Az egyik jégóriás nagyon takargatta az arcát, ez nekem is feltűnt.

-Lyera? Hát te meg mi a szent tesseractot keresel itt?- vontam kérdőre, mire megállt. A többiek haladtak tovább, mikor elmentek, belekezdett.

-Harcos vagyok épp annyira, mint az a nő. Ő harcolhat én bezzeg nem. Ezt nem találtam fairnek. Így mentem és kűzdöttem.- magyarázott. Ha itt lenne Verity, egy nagyon régi ismerősöm, sikítva nevetve, olyan rosszul hazudik a csaj.

-Bár mindhárman tudjuk, hogy ez nem igaz...- csóváltam a fejemet- Most kapsz még egy esélyt, vagy megöllek.

-Hát jó. Hűséges akartam lenni a királyomhoz. És hűséges is voltam hozzád... a királyomhoz.- majd olyat tett, amiért elöntött a düh. A vége az lett, hogy a kedvenc tőröm a gyomrában landolt. Ez volt a helyes út.
Szeretett.
Hibázott.
Meghalt.
Mert megöltem.

-Bocsáss meg a színjátékért, kedvesem.- fordultam oda Lunához, aki le volt fagyva az imént látottaktól. Visszaváltoztam emberi formámba.

-Ugyan. Lesmárolt... nagy cucc.- vont vállat- Most már nem fog bezavarni.

-Szeretlek!- súgtam a fülébe, szenvedéllyel telt hangon.

Ezek után eltüntettük a hullát.

Offtopic
Sajnálom, nem tudom kinek mi lesz a véleménye, hogy csak hipp-hopp kinyírtam Lyera-t, bár szerintem senki sem kedvelte túlzottan. Nem adtam neki sok háttér sztorit, így nem annyira lehetett megismerni... but that's it.

Remélem ez a húzás sem válztatta meg a hozzáállásotokat a könyvhöz.

Nemsokára jön a spoileres végtelen háború kibeszélő! Ha esetleg nem láttátok még akkor gyorsan nyomás a mozi, vagy internet, vagy ugorjátok a részt.

Addig is minden jót!
Kellemes olvasást.
😊😘😉