Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Egy új barát

Luna

Csendesen, félénken kopogtam Gullveig szobájának ajtaján. Válaszként nagyon halk, surranó lépéseket kaptam. Lassan kinyitotta az ajtót, majd lopva felém nézett. Mintha félt volna tőlem.

-A nevem Luna.- mutatkoztam be és magamra öltöttem a legbarátságosabb arcomat. Bájos mosoly, stb...- Bejöhetek?

-Én Gullveig vagyok, a jövő-látó.- még mindig rettegett. A szemén láttam.

-Örülök.- nyújtottam felé a kezemet, amit pár másodperc tétovázás után el is fogadott- Akkor bemehetek? Nem foglak bántani. Kint hagyom a fegyvereim, jó?

-Jó. Hagyd őket kint, kérlek. Aztán bejöhetsz.- bólintottam, és már azonnal csatoltam is le az övemet a derekamról. A tőreimet is elővettem az alkarvédőm alól. Mindent a lépcsőfordulóban hagytam.

Belül a szoba olyan volt, mint az összes többi. Arany ajtó, baldachinos ágy, lobogó, barackszínű függönyök a nyitott erkély ajtó előtt. A sarokban ott aludt egy oroszlán méretű farkas. Fekete szőre ápolt volt, békésnek tűnt. Felébredt, amint betettem a lábamat a szobába. Pont olyan zöld szeme volt, mint Lokinak. Vicsorogni kezdett rám.

-Fenrir, nyúgodj meg! Shhh! Maradj a helyeden. Ő nem ellenség.- nyugtatta a farkast.

-Köszönöm.- biccentettem neki- Hova ülhetek?

-Ahova akarsz...- mivel erősen a szoba közepén álló kanapét nézte, oda telepedtem- Mit akarsz? Miért jöttél?

-Ismerkedni.- tartottam egy kis szünetet, hogy feldolgozhassa az előbb hallottakat- Loki mesélt róla, hogy ti látjátok a jövőt. Mindig is érdekelt, hogy ez hogyan működik.

-Egyszerű. Egyszer-egyszer látomásaink vannak, ha megérintünk valakit. Akkor az illető is látja, amit mi. Mindig pontosak vagyunk. Sosem tévedünk.- megremegtek az ajkai- És sosem halunk meg.

-Sajnálom, valami rosszat mondtam? Vagy fogok tenni?- nem tudtam mire venni a reakcióját. Olyan törékenynek és fiatalnak tűnt.

-Ugyan. Megváltás lesz amit tenni fogsz. Ennél többet nem kívánok mondani.- zárta le a témát.

-Milyen idős vagy? Midgardi időszámítás szerint max 17-nek néznélek.

-30 ezer múltam a nyáron...- valotta be mosolyogva.

-Lenyűgöző! Elképesztő!- hüledeztem. Ezt tényleg nem néztem volna ki belőle.

-Te mennyire ismered Lokit?- most ő kérdezett, amin meglepődtem.

-Hát..- elpirultam- Eléggé.

-Sejtettem. Az esete vagy. Megkért már?

-Meg. De nem-et mondtam.- néztem le a padlóra egy kicsit, majd újra fel, Gullveigre- Hirtelen jött. Kell egy kis idő, amíg átgondolom.

-Értem. Ne haragudj, hogy ilyen illetlen voltam.

-Ugyan. De most rajtam a sor. Veletek mi volt a helyzet?- valóban érdekelt erre mit fog mondani. Beharapta az alsó ajkát, zavarban volt, de aztán elmosolyodott és a kínos érzései is eltűntek.

-Huszon párezer voltam, mikor jövő-látó lettem. Telt az idő, egyre csak telt. Aztán Odin lett Asgard uralkodója. Miután Helát elzárta valahol, a birodalom felvirágzott. Aztán jött a háború a jotunökkel, ahol nem egyszer kérte a segítségemet. Nyert is, és hazafelé egy emberi gyermek volt a kezében. Figyeltem ahogy nő, aztán...- itt elhallgatott és kínosan elnevette magát.

-Aztán egy elég sármos fiatalember lett belőle, ugye?- kérdeztem. Olyan mintha fangirl rohamunk jött volna, úgy megeredt a nyelvünk.

-Igen. Nem találtam rá jó szavakat. Tehát, elég sármos lett és kinézetre egyidősek voltunk. Elmondtam neki, hogy én lassan 30 ezer leszek, de nem érdekelte. Szeretett, én is őt. Egy gyermekünk is van...- lopva a farkasra sandított.

-Fenrir?- csodálkoztam. Én hülye még azt hittem, hogy nem tudnak majd meglepni.

-Ő. Furcsa, mi? Magam sem tudom, hogy sikerült összehozzuk. Aztán történt valami... megváltozott. Bezárták börtönbe, nem találkozhattam vele. Aztán eltűnt, majd Odin mondta, hogy halott és hogy ne keressem sehol sem. Fáj, hogy csak Odinnak álcázva volt elég bőr a képén szakítani velem. Remélem te nem végzed így.- a bánatnak még csak jelét sem láttam az arcán. Sőt, a félelem is eltűnt. Feloldódott.

-Igazán sajnálom.- és nem hazudtam- Azt is hallottam, hogy telepátiára is képesek vagytok.

-Gyors váltás. Igen, igaz. Akarsz valamit mutatni?- ült oda mellém a kanapéra.

Megfogta a kezemet és éreztem, ahogyan a tudatunk összefolyik, én éreztem és láttam amit ő, ő azt amit én. Elég para volt. Megmutattam neki a mi történetünket. Amikor Thanos megölt, elkapta a kezét.

-Kérlek, ne most hagyd abba. Itt indulunk el felfelé.- bíztattam.

-De az a sok szenvedés...- csóválta a fejét, majd folytatta. A végére egész jó hangulatban hagyta abba a "mozizást".

-Na? Brutális, nem?- nevettem keserűen. Ezt egész jól eltanultam a szerelmemtől.

-Igaz. A te történeted sokkal tragikusabb.- ezen mind a ketten nevettünk.

A jókedvet egy hatalmas üvöltés szakította félbe, ami a nyitott terasz ajtón jöhetett be. Egymás szemébe néztünk rémülten, mert az üvöltő hangot igen jól ismertük. Gullveig elkezdett az ajtó felé rohanni de megállítottam.

-Tudom, hogy hol van!- kiáltottam utána, miközben nyitottam egy dimenzió kaput. Átrohantunk rajta és a zokogó bajkeverőhöz rohantunk.

-Jesszus, Loki, veled mi történt?- amint hozzáértünk, el is tűnt.

Csak egy illúzió volt. Az igazi egy sötét sarokban gubbasztott és olvasott. Odaléptem hozzá Gullveiggel mögöttem. Lekuporodtam mellé. A fülébe suttogtam.

-Vacak lehet így élni. Pedig most esténkén sem vernek kedvtelésből.- tettem a fejemet a vállára.Láttam ahogy Gullveig csak elsunnyog hátul.

-Magatokra hagyjalak titeket?- kérdeztem tapintatosan.

-Ha nem nagy kérés.- meglepetésemre Loki válaszolt.

Bólintottam és elhúztam a csíkot.

Loki

Az életem fenekestől felfordult. A bátyám megőrült, meg akar ölni és Surtur is egyre csak közeleg. Ez így sehogy sem lesz jó. Ebből nem fogom tudni kihazudni magamat.

-Loki...- suttogta a fülembe a jós, a kezei a vállamon pihentek. Lassan lecsúsztak a mellkasomra, majd átölelt. Bőre ugyanolyan puha volt, mint annyi évvel ezelőtt.

-Köszönöm.- a szó végét alig lehetett hallani, mert elcsuklott a hangom. Felálltam, szembe fordultam vele és magamhoz szorítottam a látszólag törékeny lányt- Köszönöm.

Csak ennyit bírtam mondani egy régi barátnak...