Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Ismerős arcok

Luna

Miután Lokit visszavittem a szobájába, ahol végleg elbúcsúztunk, a sajátomba igyekeztem. Egy csomó gyertyát gyújtottam, csakhogy lássak valamit. A régi táskámba összepakoltam a kardomat, pár asgardi ruhát, amik nélkül képtelen lennék élni és nekiálltam írni egy levelet.

Kedves Thor!
Tudom, a dolgok mostanában igen jól alakultak, de szomorú hírt kell közöljek veled. Az öcsédtől már búcsút vettem, remélem távozásom nem ront a kapcsolatotokon.
Őszintén megmondom, hiányozni fog Asgard és az itt elők. Oly sokat kaptam tőletek, otthont, családot, szerelmet, amit biztos nem tudnék viszonozni.
Most nyilván azon gondolkozol, hogy miért?
A válasz egyszerű. Annyira sok bajtársam és barátom halálát kellett végignézzem, hogy felsorolni sem tudom.
Nekem el kell mennem, a szívem ugyan ide húz.
Csak jókat tudok nektek kívánni! Hogy visszajövök-e még valaha?
Lehet.
Ha ezt a levelet olvasod, én már távol leszek. Ez úton is köszönök mindent.
Ég veletek!

-Ééés, pont. Vége.- mondtam, majd megkértem egy őrt, hogy vigye el a királynak. Aztán felkaptam a táskámat és kilovagoltam a Bifrosthöz. A lovaglás egyike volt az újdonsült képességeimnek, amiket az itt töltött évek alatt sikerült elsajátítanom.

-Szervusz Heimdall! Jó látni téged.- köszöntem a nekem háttal állónak.

-Láttalak. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb viszontlátlak...- mondta szokatlanul magas hangon.

-Parancsolsz, kapuőr?- nem tagadom, megijedtem.

Nem volt szokása így beszélni velem.
Az aranypáncélos test összecsuklott és hangos csattanással találkozott a padlóval. Legszívesebben sikítottam volna.
Ott állt velem szemben Ebony Maw. Az az Ebony Maw akit Loki majdnem megölt és a sebeit nyalogatva visszavonult. Mégis itt van.

-Csak nem meglepődtél?- jött egy morgásra emlékeztető hang mögülem. Pompás! Corvus Glaive is itt van. Ketten együtt veszedelmes párost alkotnak.

-Nem sok dolog tud meglepni.- jelentettem ki halkan, ám magabiztosan.

-Hát ez meg fog!- jött a sötétből egy női hang. Proxima Midnight- Csak nem tényleg nem azt hittétek, hogy ha Thanosnak babráltok az emlékeivel, a hagyatéka is elpusztul? Naiv ifjú...- csóválta a fejét lesajnáló arckifejezéssel.

-Ez tényleg meglepett.- bólogattam- Hazudtam!- láttam a fogsorukat, hiszen vicsorgás közben kivillan- Mit akartok itt?

-A Tesseractot!- hörögte Corvus.

-A Végtelenség Őrzői birtokában van! Pip, a troll őrzi! Nincs itt Asgardban!

-Tényleg elhitted a Csínytevés Istenének, hogy átadott egy végtelen követ annak az ostoba trollnak? Te aztán naivabb vagy, mint azt hittük. Hamisítvány volt.- magyarázta meg Ebony.

-Hát így állunk... Loki mindeddig Jotunheimben uralkodott. Nincs kizárva, hogy ott őrzik.- füllentettem. Ha valóban nála van, akkor nyílván a szobajában tartja, mindig magánál.

-Nála van. A markában. Szó szerint.- állította Proxima- A felderítőink mindig pontosak. Engedj át minket, vagy úgy végzed, mint ez a barom.- mutatott a holttest felé felé.

Nagyot nyeltem és hátrálni kezdtem mindaddig, amíg ki nem értem a kupola alól. Egy kis jelzőfényt lőttem az égre, amit csak Loki ért, hogy mi az.
Talán látta.
Talán...