Ezalatt Asgardban

573 61 7
                                    

Luna

Heimdall segített összekapni magamat. Ha minden jól megy, Asgard bírni fogja a gyűrődést, Thor kijut egyszer, Loki pedig... még rá gondolni is fáj. Az a sok emlék, az a sok balhé. De elárult. Loki pedig ott rohadjon meg, ahol van!
Kisétáltam a Bifrostig, hogy beszélhessek Heimdallal.

-Kapuőr, lehet egy kérésem?- fordultam szerényen felé.

-Hallgatlak!

-Látod Lokit? Oly rég hallottam felőle bármit is.- hazudtam. Bevallom, egyre jobban megy. Remek tanárom volt a hazugságok istene.

-Látom hát. Jotunheim jeges fennsíkjain uralkodik. Önelégült, diadalittas mosollyal ül a trónján. Egy másik jégóriással maga mellett. Talán a tanácsadója lehet. Lyera... ez a neve.- mondta lassan- Gondolom nem ezekre a hírekre számítottál, Luna

-Ebben nem tévedsz!- mondtam visszanyelve a könnyeimet. Hiába mondtam neki bármit is, még mindig szeretem. Képtelen vagyok elfelejteni. És ez az alak kért meg..

-Kívánsz még valamit?

-Igen kérlek. Küldj le Midgardra. Most szükségem van Daisyre. Kérlek!- néztem rá könnybe lábadt szemekkel.

-Hát hogyne.- majd a kérésnek eleget téve beindította a Bifrost-öt. Egy fehér villanás, és máris az űrben száguldottam hihetetlen sebességgel.

Párizs. A Föld egyik legszebb városa. Szerencsére az Eiffel-torony mellé dobtak le. Elszaladtam a buszmegállóig, majd hazamentem Daisyékhez. Fölmászok a lépcsőn és bekopogok. A tesóm nyit ajtót.

-Szia Daisy, bejöhetek?- kérdeztem szomorú arccal.

-Luna? Mi történt?- meglepte a savanyú arcom.

-Bent megbeszélhetjük?- villantottam egy még szomorúbb mosolyt.

-Persze. Gyere be.- lépett el az ajtóból. Bent kényelmesen leültem a kanapéra, ő meg mellém. Magához húzott, ettől jobban éreztem magamat.

-Mi történt veled?- kérdezte halkan.

-Nagyon hosszú. Picit hazudtam és szerencsém volt, most pedig, én vezetem Asgardot. Részben. A tűzóriások támadni készülnek. De nem emiatt van rossz kedvem.- válaszoltam halkan.

-Loki?- félt feltenni a kérdést. Lassan bólintottam.

-Elárult. Surturt segítette. Összetört. Most pedig Jotunheimben van. Ott uralkodik az a kis fosköcsög. De...

-De... mi? Haragszol rá, nem?

-Persze, hogy haragszom rá. De szeretem. És ezen semmi sem tud változtatni. Tudom, hogy ez így van és hogy ő is így érez. Tudom, hogy a szíve mélyén szeret és nem tudna bántani.- mosolyogtam. Megvan a megoldás.

-Értem. Én azt mondom, ezt tudatsd vele is, amíg még megteheted! Tudod én mit meg nem adnék csak azért, hogy újra láthassam Adamet?- kesergett ő is.

-Tudom. Igazad van! Ez kellett nekem!- már a tervem is megvolt.

-Szívesen. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz!- kacsintott.

-Most megyek, ha nem bánod. Puszilom anyut!- búcsúztam.

A kinyitott ablak felé mentem, majd kiugrottam rajta. Egy gurulással tompítottam az érkezést. Láttam még ahogy Daisy csóválja a fejét, én erre csak intettem egyet neki. Egy sikátorba futottam, majd jeleztem Heimdallnak, hogy ideje lenne visszatérnem. Vissza is vitt azonnal.

-Köszönöm! Holnap Jotunheimet látogatnám meg, amennyiben ráérsz.- mondtam neki indulófélben.

-Én mindig ráérek. Tudod hol találsz. És lenne egy kérdésem, Luna.- nézett felém kifürkészhetetlen arccal.

-Figyelek, mondd!

-Rád bízhatnám-e Asgard vezetését, amíg a válsághelyzet meg nem oldódik?

-Megtisztelsz.- hajtottam fejet- Első utam a palotába vezet.

1 hét múlva

Nem hittem volna, hogy ilyen macerás egy birodalmat irányítani. Az a sok papírmunka, az a sok puccos fogadás, haditanácsok. Szörnyű! Az oké, hogy segítettek benne. Legalább annyival legyen nekem jobb.
Csodával határos módon volt egy szabad délutánom. Ki is mentem hát Heimdallhoz.

-Jó Heimdall!- kezdtem volna, de közbevágott.

-Le sem tagadhatnád Lokit, illetve késtél.- monda lassan.

-Parancsolsz?

-Hat napot. Egy hete mondtad, hogy holnap.

-Látom humorodnál vagy kapuőr- nevettem fel halkan- el tudnál repíteni Jotunheimbe?

-Nem. Akit vártál, itt lesz, 3, 2, 1, most!

Valóban megjelent három jégóriás pontosan előttem. Bevallom, tényleg magasak voltak... de hozzászoktam. Loki is magasabb volt nálam, majdnem egy fejjel. Ezek meg két fejjel. Nem nagy különbség.

-Asgard újdonsült úrnőjéhez van szerencsénk?- kezdte a középen álló tisztelettudó hangon.

-Ki kérdezi?- szegtem fel az orromat.

-Tárgyalni jöttünk Asgard megszállásáról. És a megadásnak a feltételeiről.- jelentette ki, elnézve a fejem fölött.

-Megszállás? Megadás? Én ilyenekről nem tudok.- lepődtem meg egy kicsit, ám sikeresen burkoltam.

-Dehogynem. Most hallotta. Hol tárgyalhatunk?- most már rám nézett azokkal a vörösen izzó szemeivel- Szóval?

-Nem adjuk meg magunkat. Nincs miről tárgyalni!- válaszoltam magabiztosan.

-Pedig vezetőnk biztos volt benne, hogy megadjátok magatokat. Ezesetben tudatom vele a fejleményeket.- fintorgott.

-Miért ki küldött? Ki a vezetőtök?- érdeklődtem finoman, reflexből. Amint kimondtam, rájöttem, hogy baromságot kérdeztem.

-Laufey fia, Loki. Tisztességesen elnyerte a trónt. Így mostmár ő vezet minket.- jelentette ki büszkén.

-Elvinnél neki egy üzenetet?- kérdeztem, mire bólintott- Mondd meg neki, hogy Asgard úrnője, Luna, azt kívánja, bár megnyílna alatta a föld és nyelné el mindörökké. Hálás köszönet!- bólintottam egy széles mosollyal.

-Átadom. De háború előtt nem jó az ellenfelet sértegetni. Indulunk.

-Ez igen bölcs tanács. Majd ha ráérek, elgondolkodok rajta. Heimdall, küldd őket haza, kérlek.- néztem a kapuőr felé, aki készségesen segített. Mikor a jégóriások eltűntek odafordult hozzám.

-Tudod, Luna, a bölcs uralkodó sosem akar háborút, de mindig készen áll rá...

Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]Where stories live. Discover now