Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Az első lépések a legnehezebbek...

A felkelő nap első sugaraival érkezett Loki a bátyja szobájanak ajtaja elé. Türelmetlenül bekopogott, amire semmi válasz nem érkezett. Elismételte ezt még párszor, két koppantás között bekiabálta a nevét és miután az összes arra járó szolgáló elkönyvelte egy idiótának, a bátyja végül méltóztatott ajtót nyitni neki.
Arca nyúzott és kialvatlan volt. Szőkésbarna hosszú haja mint egy kupac lucskos hínár omlott a vállára. Szemeiből még alig pislogta ki az álmot, de ahogy meglátta bajkeverő öccsét, azonnal magához tért, felélénkült és már azon agyalt, hogy merről fog a másik felé szúrni. Mivel egy kés pengéje sem villant se jobbról, se balról, gyanakodva kezdte figyelni Lokit.

-Tudod hány óra van, testvér?- ásított, mintha még azon járna az esze, hogy a másik mikor fog rá támadni.

-Igen, reggel öt és hat között, most kelt fel a nap.- válaszolt Loki minden megbánás nélkül- Sajnálom, felkeltettelek?

-Ugyan...- morogta Thor az orra alatt.

-Remek! Most hogy már ébren vagy, beszélnünk kell!- hangja egyből tréfásról komolyra váltott.

Thor ugyan nem azonnal, de észrevette a finom váltást és behívta magához az öccsét. Kezdett elaludni benne a késelés iránti gyanú. Lokinak valóban megfordult a fejében, hogy valahol megböki az egyik késével, de végül elvetette ezt a (szerinte igen tréfás) ötletet, mivel illetlennek tartotta azok után, hogy Thor hajlandó segíteni neki. Fejlődtek a szociális képességei, mert már fel tudott ismerni egy hasonló helyzetet.
A bátyja leültette öccsét egy fotelbe, makd arra kérte, hogy várjon míg vállalható külsőt tud produkálni. Megmosakodott, rendbe szedte a haját és a szakállát is, és tiszta ruhát vett, csak ezek után ült le ő is Lokival szembe.

-Még várjak? Csak mert nem tudom eldönteni, hogy...

-Nem kell! Ezt én vállalhatónak tartom.- jelentette ki büszkén Thor, mint aki meg se hallotta a másik szúrós megjegyzését.

-És ebben is különbözöl tőlem..- motyogta a herceg egy elég feltűnőre sikerült szemkörzés után.

-Siettem, mert sürgősnek tűnt a mondandód! Így hát beszélj! Király vagyok, méghozzá Asgard királya, így nem érek rá egész nap...

-Hát hogyne.. a világért sem pazarolnám a királyom idejét a birodalma jövőjét illető látomásaim miatt!

Most hogy felkeltette Thor érdeklődését elmesélte neki, hogy mióta és miféle látomásai voltak. Csak a lényeget emelte ki, sok dolgot leegyszerűsített és zanzásított, hogy még álmos bátyja is érthessen mindent.
Thor feszült figyelemmel, teljes csendben hallgatta a rövid beszámolót. Feltűnt neki, hogy Loki elhallgat valamit, de jobbnak látta nem feszegetni a témát. Látta, öccse olyan volt, mint aki azt a midgardi játékot, a fekete, fehér, igen, nem-et játssza, ebből sejtette, hogy valamit nem árul el. A király okosabb volt, mint azt öccse sokszor gondolta. Aztán néha persze mégis Lokinak lett igaza...

-Tehát Midgardra kell mennem.- fejezte be a történetet a fiatalabb. Látta, ahogy Thor a homlokát ráncolja és jobb keze ökölbe szorul- Azon belül pedig New Yorkba.- ennek a bátyja még kevésbé örült.

-Nem engedhetlek oda. Egyedül semmiképp sem. Nem lenne egyszerűbb, ha elküldenénk az egyik harcosunkat, hogy hozza ide?

-A látomások miatt sokkal jobban ismerem! És amúgy is.. jobb vagyok bármelyik harcosunknál!

-Arrogánsabb, az biztos..- csóválta a fejét Thor- Nem szívesem engedlek le a New Yorki incidens után.

-Te is jól tudod, hogy az Thanos hibája volt, és nem az enyém!

-Ha nem engeded el a botot és zuhansz a mélybe a Bifrost elpusztításakor, nem kerülsz Thanos karmai közé.

-Nem ez a lényeg!- csapott az asztalra idegesen. A bátyja az őrületbe kergette minden egyes alkalommal és az sem segített most, hogy igaza volt. Neki kell Midgardra mennie és senki másnak. Neki kell megtalálnia Hildet- Meg amúgy... Thanosnak nincsenek karmai.

-Tereled a témát!

-Nem én kezdtem!- mentegetőzött Loki. És már megint veszekedtek. Volt még egy kártyája, amit eddig nem játszott ki és nagyon nem akaródzott használnia, de kifutott az adu ászokból és az ész érveiből is. Thor meg azt hisz amit akar- És ha velem jönnél?

-Mi?

-Ha lekísérnél Midgardra, elvégeznénk a dolgomat és jönnénk is vissza. Te is nyilván örömmel szabadulnál egy-két napra királyi teendőditől, ha nem tévedek. Na, mit szólsz?

-Legyen.- fogta a fejét lemondóan, majd sóhajtott egy óriásit.

Amíg becsukta a szemeit egy szempillantásra, nem látta, ahogy Loki felállt a fotelből, mögé osont és a fotelben csak egy gyenge másolatot hagyott magáról. Jobb kezében ott villogott egy apró kés pengéje, készen arra, hogy beleállítsa a bátyja oldalába. Tudta, hogy hová kell szúrni ahhoz, hogy ne okozzon túl fájdalmas, vagy maradandó sérülést. Lendületet vett és belemártotta a kését Thorba.
Amaz felkiáltott, inkább meglepetésében, mint fájdalmában, Loki pedig a földön fetrengve nevetett, szemei sarkában apró könnycseppek gyűltek össze ettől. Bátyja megragadta a ruhája nyakánál fogva és kihajította a szobájából, majd utána dobta a kis kését is. Loki még mindig nevetett.

-Délben indulunk! Addig alszok még egy keveset és ellátom a sebemet!