Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

5.

E/3

Ebony és társai egy hatalmas, fánkra emlékeztető űrhajóban hagyták el a föld légkörét. Egész úton azon tanakodtak, hogyan magyarázzák ki magukat Thanos előtt.

-Adjuk neki a Tér követ!- ragaszkodott ehhez a verzióhoz Maw- Egy kő mégis több a semminél.

-Szerintem nyíltan mondjuk meg neki, hogy problémánk adódott, méghozzá nem is kicsi.- próbálkozott meg a gondolkodással Cull.

-Te könnyen beszélsz!- vágta hozzá Proxima- Egymagad nagyobb vagy, mint egy titán.

-Mit gondolsz, Thanos miért vett be a serege élére? Nem az eszed miatt.- suttogta a végét Ebony.

-Most sértegetsz?- állt fel ülőhelyéről Cull.

-Távol áljon tőlem. Én mindig csak az igazat mondom.- vigyorodott el.

Na ezzel betelt a pohár az óriásnál, nekirugaszkodott és elkapta Maw torkát. Testét a falnak nyomta, majdnem kilyukadt az űrhajó fala. Proxima és Corvus szinte egyszerre rántottak fegyvert (lándzsát) és Cullra szegezték.

-Állj le testvér. Most.- mondta higgadtan Glaive. Ez hatott, és az óriás elengedte Mawt.

-Te pedig vigyázz a szádra!- fenyegette meg Proxima.

A repülő fánkjuk landolt egy még nagyobb űrhajó gyomrában. A négy utazó kiszállt és két chetauri őr kísérte őket Thanos terméhez.
Belülről minden fekete volt, csak az ablakon beszűrődő elmosódó csillagok fénye világította be a helyiséget. A titán egy kőtrónon ült, a hosszú ablaktól balra. A fény arca jobb oldalát világította csak meg. Bal kezén ott pihent a végtelen kesztyű, rajta a Hatalom lilás köve.
Mind a négyen leborultak az uruk előtt.

-Hatalmas Titán! Gyermekeid visszatértek, és nem üres kézzel.- hallatszott Maw csengő hangja. Az ő verziójánál maradtak. Thanos felállt a trónról és odalépett hozzájuk.

-Álljatok fel. Mit hoztatok?- kérdezte kíváncsian, ám felkészülve a csalódásra.

-Hatalmas örömömre szolgál, hogy átnyújthatom neked a Tér követ.- adta a titán kezébe.

-Remek.- mosolygott, miközben a kesztyű megfelelő részébe illesztette a követ. Egy kék energiahullám szaladt végig a termen. Thanos elbűvölten nézte az ujdonsült játékát.

-A Földön van még egy, amiért elküldtelek titeket, erre ti beállítotok egy teljesen másik kővel. Megtudhatnám az okát?- mondta lassú, kiegyensúlyoszott hangon.

-Atyám, ott voltak az asgardiak és a S.H.I.E.L.D., de ne aggódj. Még ugyan nem látszik meg, de Ebony nagyon okosan járt el ezúttal. Horogra akadtak, és még csak nem is tudják.- szónokolt Proxima.

-Halljuk azt a furfangos ötletet Ebony.- szólította fel.

-Nem csak a telekinézishez értek, atyám, hanem egy bizonyos szinten a telepátiához is. Az Elme kő volt a Földön. Volt rá időm, hogy összekapcsoljam vele a tudatomat, így egy adott szintig hatni tudok a körülötte álló lények elméjére.- magyarázta egyre lelkesebben.

-Vagyis?- a titán nem igen értette ezt a szintű tudományos szöveget.

-Vagyis rá tudok venni valakit, hogy hozza el a követ nekünk. Viszont ha ellenáll, akkor önmaga ellen tudom fordítani.- fejezte be büszkén. Thanos csak felnevetett.

-Szép munka Ebony! Ezt nevezem. De mégis milyen asgardiak tettek keresztbe nektek?- kérdezte ugyanolyan jókedvvel.

-Egy valkűr, Hild, és a csínytevés istene, Loki, atyám.- modta Corvus bosszúsan. Ha a titánnak lenne haja, mind egy szálig kitépné, gondolták.

-A mi kis Lokink azt képzeli, hogy New York után még valaha is hősként fognak rá tekinteni? Ez a legostobább, legszánalmasabb vágyálom! Ideje lesz felébreszteni... Maw, megvan a célpont. - húzta félmosolyra a száját a hosszas őrjőngése után.

Hild

Mikor sikerült megnyúgodnom, finoman elléptem Loki elől. Nem szeretem magamat törékenynek mutatni. Daisynek leesett az álla, és nem volt kedvem végig hallgatni a hegyi beszédét arról, hogy én hogyan merek egy gyilkossal összeállni. Most mégis muszáj volt.

-Luna... ugye ez most nem komoly? Tudod, hogy mit tett New Yorkban? Ezer meg ezer ártatlant ölt meg! Ő egy gyilkos. Nem érdemel más bánásmódot.- üvöltött, csakhogy észhez térjek- A csínytevés és a hazugságok istene! Csak játszik veled! Kihasznál, aztán ha már nem kellesz neki, eldob. És örökké fogod magadat emészteni!

-Én is itt vagyok.- jelentkezett Loki.

-Lehet, hogy így lesz. Akkor majd ott leszel és azt mondhatod: Látod mekkora barom voltál? Én megmondtam... és fejet csóválva hátat fordíthatsz nekem. És én be fogom látni hogy hibáztam. De ez nem az a nap. És egészen addig a napig reménykedni fogok, hogy igazat mondott.- álltam ki az isten mellett. Nem láttam, de szerintem bepárásodott a szeme. A keze mindenesetre a vállamon landolt.

-Nagy hibát követsz el!- mondta halkabban Daisy.

-Nem az első lesz.- vontam vállat- És te sem egyet követtél el.

-Valóban?- fintorgott.

-Grant Ward.- csak ennyit mondtam, azonnal magába szállt- Végig melletted voltam. És utána is. De ezt most nem kérheted tőlem.- lassan bólogtava elhátrált tőlünk.

-Megbeszéltétek?- kérdezte Phil, bár nem várt választ.

-Heimdall, rég találkoztunk...- kezdte Loki, majd magával ragadott minket a szivárvány híd. Még hallottam Coulsont káromkodni, de az a hang is elhalt másodpercek töredéke alatt.

-Sajnálom, hogy miattam...- nem hagytam hogy befelyezze a mondatot Loki.

-Nem számít. Nem a testvérem.

-Ne taszítsd el magadtól azokat, akik szeretnek. Én tudom milyen rossz érzés egyedül lenni.

-Megjegyzem Loki.- válaszoltam erőltetett jó kedvvel.

Idő közben visszaértünk Asgardba.