A titkos tanok mestere

3K 196 12
                                    

Sok rosszat el lehet mondani Thorról, de haragtartó az sosem volt, így hamar elfelejtette, hogy öccse újfent megszúrta. Már nem idegesítette fel magát ilyesmi apróságokon, tudta, hogy Lokinak se sokkal könnyebb, mint neki, így szemet hunyt a rossz ízű tréfái fölött.
Aggódva tért vissza Midgardra.. jó ideje nem járt már ott. Az sem volt teljesen világos neki, hogy Loki miért keresi annyira azt a valkűrt. Jobban zaklatta az Asgard ellen készülődő támadás. A látomásokban kék bőrű harcosok szerepeltek, ami lerövidíti a lehetséges támadó népek listáját. A közelben csak Jotunheim jégóriásainak van ilyen színű bőrük, de ők békét kötöttek Odinnal Laufey halála után. Lehetséges volt, hogy ők akarnak majd támadni, de Thor nem tartotta valószínűnek.
Most viszont mással is kellett foglalkoznia. Loki is Midgardra akart menni. Különösen oda kell rá majd figyelnie. Szíve szerint megbilincselte volna, de az szemet szúrt volna az embereknek és kérdezősködni kezdtek volna, nem beszélve Loki végeláthatatlan nyavalygásáról. Marad hát a szemmel tartásnál.

Loki nagyon türelmetlenül várta, hogy végre dél legyen. Látta a valkűrt a látomásában, tudta, hogy kulcsszerepet fog játszani az Asgardot érő támadás során. Úgy vélte szerencsésebb lenne itt megvizsgálni őt, tekintettel az emlékblokkolóra. Ő maga nem volt képzett sebész, így nem tudta volna eltávolítani és még Midgard legjobb orvosaiban sem bízott eléggé, hogy megkérjen valakit. Igen, a legjobb határozottan az lesz, ha az asgardi gyógyítókra bízza a lányt.. mármint a harcost. Viszont ha találkozik vele, még nem tudta, mit is mondana neki, milyen ürüggyel hozhatná Asgardra. De ő a hazugságok istene nem? Majd kitalál valamit addig.

Thor dél után pár perccel kopogott öccse ajtaján, hogy itt van és ideje indulni. Midgardi ruhákban még szánalmasabban festett a király, mint reggel, mély álmából felkeltve. A kinyúlt farmer és a homokszínű, piszkos dzseki olyan külsőt kölcsönöztek neki, mint egy hajléktalannak, de még Loki sem tagadhatta le, hogy szeméből valami nemes, királyi sugárzott. Hiába a sok kopott ruha, ő valóban Asgard büszke királya.
Loki ennek szöges ellentéte volt. Elegáns fekete inget, zakót és nadrágot viselt, nem beszélve a nyakkendőről. Ő nemesnek és gazdagnak tűnt, de tekintete különös volt.. se nem büszke, se nem fölényes, hanem mint aki szégyenkezne valami miatt. Ezt a bátyja is látta rajta és elégedetten elmosolyodott- testvére láthatóan megváltozott az utóbbi időkben.

-Késtél.- közölte hidegen, és mint aki belelátna a másik gondolataiba hozzátette- Ne sértegess, egy cseppet sem változtam.

-Pedig lehet, hogy nem ártana annyit, mint azt hiszed..

>◇<

New York.

A Föld egyik legfényesebb városa, amely sosem alszik. A különös testvérpár egy sötét sikátorba érkezett hosszas vitájuk után a kapu őrzőjével, Heimdallal. Este volt, mégis az egész városban nappali világosság uralkodott. Autók nyüzsögtek az úton, hangosan dudáltak, egy-két sofőr kiabált, szitkozódott. A levegő gyorskaja szagától volt terhes, valószínűleg a sikátortól nem túl messze van egy ilyesmi kajálda. Egyszerre legalább három-négy különböző zenét hallottak, amik az üzletekből hallatszottak ki, vagy amiket az utcazenészek játszottak.

-És most hogyan tovább?- kérdezte Thor.

-Segítséget kérünk. Mi nem vagyunk midgardiak, akármennyire is nézünk ki úgy. Viszont van egy helyi ismerősünk, akit rá tudunk venni majd, hogy segítsen. Keressük meg azt a varázslót!

Három órával, és öt eltévedéssel később megérkeztek a Bleecker street-re. Az utcán lézengő járókelőktől kellett útbaigazítást kérniük, ami Lokinak nagyon nem tetszett. Elég megalázó volt neki az is, hogy annak a nevetséges varázslónak a segítségére van szüksége. A címére sem emlékeztek, így azt is Lokinak kellett előásnia Thor emlékei közül. Már párszor kotorászott a bátyja fejében, de akkor sokkal könnyebben megtalálta amit keresett, mint most, arról nem is beszélve, hogy olyan dolgokat is látott, amit nem feltétlen akart.
Végül, sok megpróbáltatás után, de megérkeztek a varázsló háza elé. Kopogni akartak, de az ajtó magától kinyílt.

-Thor, Odin fia, minek köszönhetem késői látogatásodat?- hallották a mágus mély és nyugodt hangját a ház egyik sötét sarkából.

-Igazából én csak kísérek.

-Vagy úgy.. akkor könyörögnöm kell, vagy az öcséd hajlandó elárulni, miért jött?- a stílusa azonnal megváltozott, amint megtudta, hogy Lokinak kell valami tőle.

-Nem is zavarnánk sokáig.. keresek valakit. Ha jól tudom, vezet egy listát olyan lényekről, akik itt élnek, de nem Midgardról valók.

-Jól tudod. De miért akarnék segíteni neked?

-Mert még szépen kérem...- ökölbe szorította a kezét, megidézte egyik kését és a mágus felé indult.

-Nem tudsz rám ijeszteni, Loki. Harcoltam nálad sokkal hatalmasabb ellenfelekkel is.- mély levegőt vett, megőrizte a hidegvérét- Egy feltétellel hajlandó vagyok segíteni.

-Mi lenne az?- kérdezte a herceg ingerülten.

-Ha megtaláltátok, akit kerestek, elmentek azonnal! És addig is meghúzzátok magatokat.

-Mi sem természetesebb..- morogta Loki udvariatlanul- Na, hol az a lista?

Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]Where stories live. Discover now