Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

15.

Loki

Utolsó saját gondolataim, mielőtt Ebony átvette felettem az irányítást az volt, hogy a Hildet a hajóra hozzák (ami meg is történt) akkor a kő is a közelünkbe kerül. Mawnak pedig nem is kell a kezébe fognia, ahhoz hogy irányítsa. Ahogy már említettem, Hild a hajóra került.
Ebony átvette a gondolataim felett az irányítást.
Beküldött a szerelmemhez, hogy verjem át és szerezzem meg Thanosnak a követ.
És ami a legrosszabb, elhitette velem, hogy igaz amit mondok.

•

Thanos összehívott egy kis találkát a négy jómadárral és velem, hogy megdumáljuk hogyan tovább. Bevonultunk a tárgyaló termébe, úgy festett, mint valami barlang.

Sötét volt. Előttünk ő egy kőtrónon ült, mellette széles ablak. Sötét vörös szőnyeg borított egy viszonylag széles sávot a koszos padlóból.
Félkörívben álltunk a hatalmas titán előtt, hogy mindannyiónkat jól láthasson. Rajtam kívül mindenki fegyver nélkül érkezett. Térdre borultak Thanos előtt, majd ugyan megkésve, de követtem példájukat.

-Álljatok fel!- parancsára lassan megemelkedtünk és hátratett kézzel lélegzet visszafolytva vártuk a mondandóját- Csodáljátok meg... a Valóság követ egyenesen Taneleer Tivan gyűjteményéből!

-Önként odaadta?- csodálkoztam. Nem olyannak ismertem a Gyűjtőt, hogy egy ilyen értékes ereklyétől csak úgy megválna. Nem elég bolond hozzá, bár a tegnapi viselkedésére nem találtam magyarázatot.

-Azt nem mondanám...- nevetett- De az Elme kő elől nincs menekvés, hála neked, Loki és  Hela is ügyes volt. Ütős párost alkotnátok.- kaptam a nem várt dicséretet.

-Hát.. öhm.. köszönöm. Szabad kérdezni, hogy ő miért nincs itt?- a halál istennője valóban nem volt jelen. Ezt furcsálltam, mert nemrég még árnyékként követte Thanost.

-Nem ért rá. Más dolga akadt. Előre küldtem felderíteni, a következő végtelen kő után nyomoz. A Lélek kő után.- ahogy kiejtette a nevét, összerezzentem. Már így is ő az univerzum leghatalmasabb lénye, minek neki mégtöbb hatalom?! Persze jól tudtam, hisz rég én is csak hatalmat akartam, azóta persze gyökeresen megváltoztam. Legalábbis azt hittem.

-Akkor most hogyan tovább?- szólt közbe Ebony hosszas hallgatás után.

-Megvárjuk Helat, aztán eldöntjük. Addig nem sok mindent tudunk csinálni. A hajót vigyük a Földhöz közel, mondjuk a Hold mögé, hogy ne lássanak.- adta ki a parancsot- Vidd meg a hírt, Corvus, a kapitánynak. Siess!

-Igenis atyám!- hajolt meg, majd elrohant.

-Proxima, Ebony, ti most nem kaptok feladatot. Menjetek és szórakozzatok kedvetekre a foglyokkal, de élve kell mind. Halálos baleset ne essen, ha lehet.- mondta higgadt hangon.

-Igenis atyám!- hajoltak meg egy egymásra vetett cinkos mosoly keretében.

-Cull, te menj a jégóriásokhoz. Te még náluk is nagyobb vagy. Mondd meg nekik világosan, hogy feltétel nélküli lojalitást követelek! Semmi zúgolódás, semmi lázítás. Mondd meg nekik, Cull!- küldte a népemhez őket. Csak egy kétségbeesett pillantást vetettem Thanosra, mire hozzátette- Ha nem muszáj, ne haljon meg senki.

-Köszönöm, atyám!- hajoltam meg én is- Nekem milyen feladatot szánsz?

-Milyen kapcsolatban vagy azzal a nyomorult asgardival?- vont kérdőre. Hazudjak, ne hazudjak? Mit tegyek?

-Mire gondol?- próbáltam terelni a témát, vagy legalább az időt húzni, hátha valaki beront a szobaba egy égető fontosságú hírrel. Senki sem jött és a titán folytatta.

-Úgy tudom, szeretted. Még mindig... hogy is mondják? együtt vagytok?- furcsán hangzott a szájából a szleng ezen fajtája.

-Hát...- rá gondoltam. Érdekes volt, amit éreztem. Régen bizsergett a vérem hacsak az övéhez hasonlatos szőke tincseket láttam. Most viszont: nem éreztem semmit. Az új racionális és logikus énem nem érzett semmit sem a lány iránt- Semmi. Nem szeretem. Nem utálom. Semmi.

-Ez remek hír. A lány viszont szeret! Abban reménykedik, hogy meg fogod menteni.- Hild fejébe néztem. Beengedett nagyon gyorsan, meg sem kellett erőltetnem magamat. Valóban ezt láttam a fejében. Megmentést várt, méghozzá tőlem.

-Ugyan miért tennék ilyet?- kérdeztem bele a levegőbe.

-Talán mert azt hiszi, hogy szereted és ez elég hűséged megingásához. Az irántam elkötelezett hűségedéhez.

-Ez badarság. Hála neked, újjászülettem. Megváltoztam és végre észre veszi valaki. Nem is tudod, hogy ez milyen jó érzés.- mosolyogtam magamban. Tényleg jó érzés volt.

-Már csak egy kérdésem van. Mi értelme áltatni a lányt?- nézett együttérzően.

-Igazad van. Most mennem kell! Bocsáss meg!- hajoltam meg gyorsan és kirohantam a teremből.

Hild szeretett, de én nem szerettem őt. Minek áltassam? Thanosnak igaza van. Megmondom neki, hogy szálljon le rólam. Csak nyivákolna itt nekem, ami aztán végképp nem hiányzik. Berontottam az apró cellájába, ahol még mindig ki volt feszítve, az energiamező mozdulatlanul tartotta.

-Loki, te vagy az?- suttogta felfelé görbülő ajkakkal.

-Beszélnünk kell. A minap azon gondolkoztam, hogy...- belevágott a mondandómba. Így is elég nehéz volt összeszedni a gondolataimat, de most mind szétröppentek.

-Te mocskos áruló, számító szemétláda!!- üvöltött. Néhány lépést hallottam kintről. Nyilán idejöttek hallgatózni.

-Shh! Nyúgodj meg! Rövidre fogom hát azt, amit mondani kívántam.- egy lépéssel közelebb mentem, már majdnem egymáshoz értek az arcaink. Homlokomat az övének nyomtam finoman, majd egy lágy csókot hintettem az ajkaira.

-Ez meg mi volt?- kérdezte zavarodottan, de rosszat sejtő hangon.

-A búcsúcsók.- ezzel sarkon fordultam és nem törődve a hallagtózó Proxima Midnight-al elsétáltam a saját kabinom irányába.