A véres hullámvasút [kth] ✓

35. rész

A csendet az asztalon elhelyezett digitális óra halk pittyegése törte meg, így jelezve, hogy éjfél van.

-Boldog szülinapot, Baba!- suttogta a fülembe Taehyung. Meglepetten kaptam fel a fejem, és fürkészve mértem végig a fiút előttem.

-Te emlékszel rá, hogy mikor van a születésnapom?- tátottam el a szám teljesen ledöbbenve. Még Finnországban beszéltünk a szülinapunkról egy átlagos csevegés közben, nem hittem volna, hogy azóta nem megy ki a fejéből.

-Persze.- mosolygott rám, ráhajolva a számra.- Az elmúlt két évben is mindig megvártam az éjfélt, hogy felköszöntselek, bár nem voltál mellettem.- azzal egy édes csókban forrtunk össze. Akaratlanul is örömkönnyek gyűltek a szemembe, de egy széles mosollyal ajkaimon csókoltam vissza. Kezeimet arcára simítottam, hogy gond nélkül közelebb vonhassam magamhoz. Nagyon édesnek találtam, és persze, hogy kecsegtetett nekem ez a finom viselkedés és törődés, amivel viszonyult hozzám.

-Köszönöm szépen.- suttogtam meghatottan a szájára, és karjai közé bújtam.

-Na aludjunk, mert holnap nem fogunk tudni felkelni normális időben. Lefárasztottál, rossz kiscica!- bökte meg az orrom incselkedve.

-Bocsánat, Oppa. Viszont legközelebb is ilyen leszek, vagy még ennél is fárasztóbb.- doromboltam a fülébe szélesen vigyorogva, és akaratlanul jobban kitoltam a fenekem, ahogy közelebb férkőztem hozzá. Taehyungnak gyerekjáték volt rátapasztani hatalmas tenyerét a farpofáimra.

Nem sikerült elaludnunk utána, hiszen ilyen érintésekkel lehetetlen lett volna. Ezzel csak extázisba estünk, és újra késztetést éreztünk arra, hogy egy új, második körbe fogjunk. Aztán meg a harmadikba. Nem igazán érdekelt minket, hogy mikor is fogunk másnap felkelni. Olyanok voltunk, mint a nyulak. Hihetetlenül élveztük mindketten, hatalmas szükségünk volt már a szexre, éhezett rá a testünk.

Nagyon élveztem ezt a pontját az életemnek, akkor minden jó volt. Nem bántott senki, boldog lehettem a fiú mellett, akit a szívem választott, még ha ő nem is mondta soha, hogy szeret.

এএএ

A reggelem egy csontropogtató nyújtózással kezdődött. Ki sem nyitottam a szemem, de máris megjelent lelki szemeim előtt Taehyung és a tegnap este. Akaratlanul is egy vigyor költözött az arcomra, és beszívtam az alsó ajkam. Az ablak felé pillantottam, ahol halványan beszűrődött a függöny mögül a reggeli napsugár. Magam mellé nyúlva csak a hideg paplant tapintottam ki, így meglepetten néztem körbe a szobában. Elszorult a torkom a gondolatra, hogy megint itt hagyott, és csak szexelni akart, aztán meg eltűnni, miután átvágott, mint ahogy legutóbb is oly szívesen tette. Gyorsan magamra kaptam a bugyimat és a melltartómat, hogy ne legyek azért teljesen meztelen.

Aztán kiszúrtam egy cetlit a takarón, és újra elszorult a torkom. Minden a cetlikkel kezdődött. Remegő ujjakkal fogtam meg a papírját, és előre félve olvastam el az egyetlen, ronda külalakú szócskát.

"Megvagy"

Ez mégis mi a csuda? Összevontam a szemöldököm, és megfordítottam a lapot, hátha van valami írva ott is. De nem volt. Baljós érzés költözött belém.

Halk motoszkálást hallottam magam mögött, azonban megfordulni sem volt időm, egy hatalmas ütés a fejemen és eszméletemet vesztve kiterültem az ágyon.

এ Taehyung szemszöge এ

Vidáman fütyörészve sütögettem a palacsintát az én picikémnek, aki az emeleten aludta az igazak álmát még. Először is ma van a szülinapja, és megérdemli Leeloo a törődést, úgyis szinte tapintani lehet a szeretethiányát. Aztán az után a mennyei éjszaka után igazán kijár neki egy ártatlan ágyba reggeli, ráadásul csupa édes finomságokkal. Oh, hogy milyen jó volt vele, elmondani nem lehet!