A véres hullámvasút [kth] ✓

1. rész (prológus)

Sokan úgy gondolják, hogy a pénz elegendethetetlen, anélkül lehetetlen az élet. Ebben én is egyet tudok érteni, mert magamat mindennek mondanám, csak gazdagnak nem. Sőt, még az átlagon aluli titulus is elég erős kifejezés lenne. Erre példa a szakadt, idejét megélt ruhám, a szinte üresen lengedező táska a vállamon, nyúzott, vékony testalkatom és arcom. Hajléktalannal lenni átélve nem olyan, mint amit az utcán lát az ember. Amíg a város gazdag negyedében éltem, tejben-vajban fürösztve, azt hittem, a csövesektől félnem kell. Kerültem őket, elfutottam előlük, ha közeledtek. Valahogy kislányként máshogy láttam a világot. A híradóban mindig az ilyen embereket mocskolták, mert szegények, koszosak. Mintha minden esetben ők lennének a gonoszak, pedig nem mindig az ő hibája, hogy utcára került. Sokszor a gazdagoktól jobban kéne félni, mert olyan szervezeteket is összehozhatnak, amikkel nem jár jól az átlagos ember.
A maffia, azaz az Ezüst Tigrisek nem gyerekjáték itt, Angliában. Ha azt mondják, az a vállalat vagy épület kell nekik, megkapják. Ha egy embert el kell tenniük láb alól, akkor az illető nem ússza meg. Ez történt az én nevelőapámmal. A leghíresebb maffiavezértől kapott még régebben pénzt, attól lett ilyen gazdag. Aztán mikor törleszteni kellett volna, már nem tudott miből. Úgyhogy elvitték, hogy ledolgozza a tartozását. Azóta semmit sem hallottam felőle. Talán meg is ölték..
Még kiskorú vagyok, tíz év körül lehettem, mikor elhagytam a szülőházam. Mivel az igazi szüleim munkamániások, nem is foglalkoztak velem, sokszor étel sem volt otthon. A szomszédok jelentették a gyámügynek a ramaty állapotomat. Hiába ellenkeztem, hogy nem akarok elmenni, hiszen mégiscsak az otthonomról volt szó, ahol felnőttem, végül rábeszéltek. Eleinte nagyon aggódtam a következményektől. El is költöztettek onnan, és egy gazdag üzletember fogadott be, akiről már beszéltem. A férfi kedves ember volt, bár először nem nyíltam meg előtte. Az idő előrehaladtával egyre jobban javult a helyzet, végre boldog voltam. Nagyon jól éltem, nem szenvedtem hiányt semmiben. A nevelőszülőm nagyszerűen végezte a feladatait. Rajta kívül nem mertem bízni már senkiben.

Október van. Az idő már szinte fagyasztó volt, még nappal is. A vékonyka ruharétegeim nem melegítettek fel túlságosan. Valahogy nincs gusztusom kukából kihorgászott dolgokat magamra venni, hamarabb fagynék halálra. Úgy kevesebb problémám lenne.
A város utcácskáit róva a gondolataimba merültem, és közben felidéztem magam előtt azokat a perceket, mikor az egyetlen fagyoskodásom az iskolába menet történt, most meg minden nappalomat kiteszi. Elővettem a kis noteszemet meg egy ceruzát, és felületesen átfutottam a jegyzeteimet. A házszámok mellett mindenhol szerepelt egy szócska a mai napra. "Szabad" vagy "Foglalt". Próbáltam minél elhagyatottabb, szegényebb környéken lakásokat keresni, mert a gazdag kerületekben szinte kívülállónak éreztem magam. Persze egy-két alkalommal éjjel betévedtem a város pénzesebb felére, hogy ha valami közbejön, legyen hova mennem.
Elindultam vissza a sikátoromba, hogy estéig ott gubbasszak. A szakadt tornacipőmbe befújt a hideg szél, és a medencémig átfagytam, amitől a könnyem is kicsordult a szinte zsibbasztó fájdalomtól. Összehúztam magam, és fapofával mentem el a félrehúzódó, undorodó emberek mellett. Pár kisgyerek még ki is nevetett, mutogatva vihogott rajtam. Lehunytam a szemem, és jobban a kapucnim rejtekébe bújtam, bár legszívesebben ráordítottam volna minden ilyen elkényeztetett féregre, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint ők.
Most, az utcán élve kissé idegen rendszerbe fogtam, bár nem egyedül. Szövetségben álltam a környező területeken bandukoló hajléktalanokkal, megfigyeltük az embereket többen, hogy magyobb társadalmi réteget tudjunk befogni, pontos jegyzéket vezettünk arról, hogy mikor hova megy bizonyos lakások tulajdonosai, vagy mikor jön haza az illető. Este, mikor az idő még hidegebbre fordul, "betörünk" bizonyos lakásokba, én személy szerint a zárfelnyitó különleges hullámcsat technikával, és az üres lakásban alszunk, zuhanyzunk. Enni nem eszek, nem veszek el ruhákat, csak a meleget élvezem ki. Reggel kitakarítok, kimosom a takarót, és elmegyek. Tudom, hogy elég pofátlan dolog, de a saját érdekemben teszem. Csak magamra számíthatok.