A véres hullámvasút [kth] ✓

35. rész

Taehyung behúzott az ágyba, miután kellően kicsókolóztuk magunkból azt a maradék vágyat a szex után. Alaposan betakargatott, majd magához húzott, meleg ölelésébe zárt. Még mindig meztelenek voltunk, de ez cseppet sem zavart, sőt, rendkívül meghitté tette a pillanatot, úgy éreztem, hogy ez a szeretkezés nem csak egy röpke kaland volt, nem egy kis csitriként tekint rám, akivel nem akar csak úgy pucéran összebújva érintkezni, hanem hogy ez egy fontos mérföldkő volt a kapcsolatunkban. Ráhajtottam a fejem a vállára, és lehunyt szemmel mosolyogtam megállás nélkül, mint egy rossz drogos, aki csak úgy vigyorog a semmin. Taehyung néha egy lágy puszit nyomott a homlokomra, csak úgy, amitől még jobb kedvre derültem.

-Ugye nem bántottalak?- simított végig az arcomon pihe könnyedén, mire automatikusan lehunytam a szemem, és jobban belebújtam az érintésébe.

-Nem.- pillantottam fel rá mosolyogva.- Igazi úri ember voltál, nem panaszkodom.

-Féltem, hogy fájdalmat fogok okozni.- érintette össze a homlokunkat. Tenyeremet arcára simítottam, és apró köröket rajzolgattam puha babapofijára.

-Akkor okoztad volna a legnagyobb fájdalmat, ha elutasítasz.- suttogtam halkan, bár nyilvánvaló volt, hogy Tae is meghallja.

-Legnagyobb hülyeség lenne, ha nemet mondok neked egy ilyen ajánlatra.- kuncogott kedvesen, és lepillantva rám egy puszit nyomott a számra.- Régóta vártam erre.

-Milyen régóta?- incselkedtem vele, miközben jobban felé fordultam, hogy könnyebben tarthassam vele a szemkontaktust.

-Mióta elmentél Finnországból. Rosette olyan volt az ágyban, mint egy pornószínész. Csak vinnyogni tudott, semmi mást.- forgatta a szemét egy csepp undorodással a hangjában.

-Én sem csináltam nagyon mást.- vontam meg a vállam ajkamba harapva, Taehyung arcát fixírozva.

-Te nem vinnyogtál. Hanem szexin és kurva izgatóan nyögtél, ráadásul nem játszottad meg. Rosette úgy csinált, mintha minimum kettő fasz benne lett volna. Túljátszotta a szerepét.- rázta a fejét a plafont figyelve, mintha elgondolkodott volna azon, hogy miért is vette rá magát, hogy ilyen Rose félével egy ágyba bújjon. Nem mintha én annyira tudnám, szerintem elég rossz partner lehettem a kis ágytornánkban.

-Örülök, hogy nem taszítottalak el vele.- biccentettem elégedetten.

-Baj lett volna?- vigyorodott el a győztesek magabiztosságával, amit rögtön le is töröltem volna onnan.

-Baj lett volna, ha baj lett volna?- kérdeztem vissza széles mosollyal, és egy puszit nyomtam az arcára.

-Szóval igen. Tudtam, hogy tetszem, ha ez érzékenyen érintett volna.- húzott magához közelebb a derekamnál fogva. Elpirulva vontam fel a szemöldököm, hogy magyarázatot kapjak.- Vagy talán szeretsz is?

-Miről beszélsz, Oppa?- kíváncsiskodtam halvány pírrel az arcomon, ami kezdett egyre jobban elmélyülni, és a rák színével vetekedni.

-Ne tagadd le, Picinyem.

-Hát..- kezdtem szakadozva.- Nem ok nélkül feküdtem le veled. Donalddal is rég megtehettem volna, de nem tettem.

-Ez igaz. Köszönöm, Baba.- hívott egy lágy csókba, és végigsimított csupasz fenekemen.

Ajkamba harapva tűrtem, hogy kalandozó ujjai feltérképezzék a testemet, élveztem kutakodó érintését. Nagyon szerettem, ha hozzám ért, főleg ha ilyen finoman és úriember módon. Élesen beszívtam az orromon a levegőt, hogy csillapítsam a hormonok háborúját a testemben, ami most újra ki akart belőlem robbanni.