A véres hullámvasút [kth] ✓

15. rész

Aznap még benéztünk a szálloda kisboltjába, ahol valóban árultak díszeket, meg mindent, ami karácskonykor kell az élelmiszeren kívül, de közös megállapodás szerint inkább elmentünk busszal egy közeli városba. Sokkal több és szebb kínálatból válogathattunk, aminek nagyon örültem. Először is megbeszéltük Taevel, hogy szétválunk, hogy gyorsabban befejezzük a bevásárlást. Megkaptam a bankkártyáját is, amitől szinte rögtön luxuslánynak éreztem magam. Taehyung elment kaját venni, mindent, ami szenteste vacsora elkészítéséhez szükséges lehet, míg a díszek rám maradtak. Női mivoltomra hivatkozva javasoltam a saját dekorálós képességeimet, amire szerencsére a partnerem gondolkodás nélkül rábólintott. Utam rögtön egy olyan boltba vezetett, ahol a drága Mesteremnek megvehettem az ajándékát. Majd visszafizetem neki az árát, amint lehetőségem lesz rá. Kis nézelődés után kiválasztottam a tökéletes darabot, és a pénztárossal lebeszéltem a rendelést. Bőven ráfizettem az eredeti árra, hogy kiszállítsák majd karácsony estéjén a meglepetést. Azon a napon nehezen és nem szívesen furikáznak semmit, de én nem kockáztathattam, hogy Tae esetleg megtalálja vagy rájön, ha rögtön megveszem, és oda minden fáradozásom. Végül lezsíroztam a dolgot a csajjal, és beleegyezett a rendelésbe. Ilyen borsos plusz árért ki is akadtam volna, ha nemet mond. Győztesek mosolyával folytattam a bevásárlást. Beszereztem villogó égősorokat, gömböket, gyerekjátékokat ábrázoló karácsonyfadíszeket, csillagot a fánk csúcsára, illatgyertyákat, csokikat, cukrokat és még rengeteg dolgot, ami lehet, hogy fölösleges, de nagyon belelendültem sok év után a nagy ünnepi shoppingolásba. Öt táskával tértem vissza Taehyunghoz, akinek csak két szatyor fityegett hanyagul a kezében. Elkerekedett szemekkel nézett rám.

-Az egész szállodát mi díszítjük fel?- vett el tőlem mindent, utalva a rengeteg dologra.

-Adj vissza kettőt legalább, ne csak te cipekedj!- feszegettem le az ujjait két táskáról. Kis bűntudattal haraptam be az alsó ajkam. Lehet túlköltekeztem egy kicsit.. nagyon. -És ne haragudj.. Nem akartam ennyit költeni.

-Nem azzal van baj.- mosolyodott el.- Csak meglepődtem, hogy ez a kis törékeny lány ekkora csomagokkal jön felém. A pénz nem érdekel, amíg boldog lesz neked az ünnep.- indult el szó nélkül a buszmegálló felé.

Felvont szemöldökkel emésztgettem utolsó mondatát. Tényleg megszállta a Szentlélek ezt a srácot? Mióta figyeli ennyire az én érdekeimet?

এএএ

Már esteledett, mikor visszaértünk a szállodába. Kissé fáradtan tapostuk a vastag hótakarót, én személy szerint már alig éreztem a lábaimat, és ölni tudtam volna egy ágyért meleg takaróval.

-Fát honnan szerzünk?- néztem rá Taehyungra ásítva. Hiszen karácsonyfa nélkül milyen lenne az ünnep?

-Megkérdezzem a recepcióst?- intett a fejével az épület felé, ahol az az idegesítő nő van.

-"Miss Iszommindenszavad" kisasszony?- forgattam meg a szemem rosszallóan.

-Micsoda?- röhögött fel kínosan.

-Szinte levetkőztetett a tekintetével. Lehet minden vendéggel ezt csinálja.- ráztam a fejem rosszallóan. Annyira taszított ez a fajta viselkedés.

-Miért mondod ezt? Nem is ismered. Akkor miért alkotsz róla rossz véleményt?- húzta össze szemöldökét. Zavartan fordultam el, és hebegve mondtam:

-Itt megvárlak.

-Oké.- tette le a lépcsőre a táskákat, és el is tűnt a recepció épületében. Elgondondolkodva dőltem neki a korlátnak, és abban a pillanatban elfelejtettem a fagyos időt. Valóban. Miért szóltam le a nőt? Hiszen semmi olyat nem csinált, csak kimutatta számomra nyilvánvalóan, hogy tetszik neki Taehyung. Ebben semmi illegális dolog nincs, amiért ki kéne figuráznom. Vagy épp az zavar, hogy szemet vetett a koreai szőkeségre, ezért pedig szinte számomra észrevétlenül, de féltékeny voltam? Nem.. Nem! Nem! Nem lehet! Ököllel beleütöttem két kezemmel a homlokomba, és odaszorítottam. Nem érezhetek semmit iránta. Maximum utálatot. Hiszen az apja, és ő is hidegvérű gyilkosok, akiknek nincsenek érzéseik. Taehyungnak is csak valami rabszolgának vagyok jó, míg Rosette is ott van neki, két vasat tartva a tűzben. Ráadásul William eltűnéséhez is közük van, efölött nem tudok elsiklani. Az egyetlen ember, a nevelőapám, akit szerettem. Megdörzsöltem az arcom, és felemeltem a fejem. Jó, mély levegő. Most szépen megvárom, amíg Tae kijön, és jól megnézem magamnak. Az egyetlen, amire kíváncsi vagyok, az a testem és az elmém reakciója. Az mindent el fog árulni, hogy mi is lapulhat titokban a szívem mélyén, aminek még a szikráját is annyira el akartam fojtani.