A véres hullámvasút [kth] ✓

8. rész

Ebédszünetre ment mindenki egy adott irányba a folyosó vége felé. Én is követtem a csoportokat, mint egy bárány a többit. Az étkező tágas volt, könnyedén elfért benne akár kétszáz diák is. Tátott szájjal néztem körbe az ízléses, pompával teletömött helyen. Ugyanolyan szép és modern volt, mint a suli többi része. Karácsonyi díszek lógtak a plafonról, a terítőkön hóemberek, hópelyhek és karácsonyfák sorakoztak. Mosolyogva léptem a konyhásnőhöz, és elvettem a tálcát, amire az ebédemet pakolták. Zöldséglevest és halat, krumplival. Nem az a tipikus menzás undormányt kaptuk, amit ilyenkor elképzel az ember, hanem azt, amit éttermekben is kiszolgálnak. Mennyei volt, bár az otthoni kosztot még mindig jobban szeretem.

Éppen a használt tálcámat vittem ki a többi közé, mikor egy kar megragadta a derekam, és belehúzott az ölébe. Fenekem az ágyékának nyomódott, ezzel nem kicsit kicsapva nálam a biztosítékot.

-Ez a kedvenc pózom.- suttogta a fülembe Dean, és derekamnál fogva jobban rányomott nemességére. Összeszorított szemmel csaptam le a tálcámat az asztalra, és felszenvedve magamat az öléből, dühösen pillantottam le rá. Az egész ebédlő minket bámult, a legtöbben értetlenül, de a lányok leginkább mérgesen pásztáztak, amiért pont én, az új csaj, hozzá mertem érni nem is akármilyen módon a suli alfahíméhez.

Megragadtam a vízzel teli műanyag kancsót, ami ki volt készítve az étkezőknek, és gondolkodás nélkül locsoltam vele arcon Deant. Lesokkolt arccal rúgta ki maga alól a széket, ahogy felpattant. Haja, ruhája tiszta víz volt, mintha most jött volna ki a zuhanyzóból. Elégedetten tettem le a kezemből a kancsót, és sietve hagytam el az étkezőt, hogy mire bárki feleszmél, én már ott se legyek.

এএএ

Nos.. Nagyjából három hete jártam iskolába. A napok bizonyos szempontból jók voltak, hiszen olyannal foglalkozhattam, amivel szerettem, és picit visszarázódtam abba az életbe, ami ennyi idősen normális lenne. Egy kicsit átlagosnak érezhettem magam, amire már rég nem volt példa.

Azonban Dean sikeresen megkeserítette a mindennapjaimat. Nem tágított amellől a terve mellől, hogy igenis el fogja érni, hogy én könyörögjek neki. Azt akarta, hogy zúgjak bele, de hát mondani se kell, hogy a mocskos játékaival csak az ellentétét hozta ki belőlem. Gyűlöltem, undorodtam tőle. Még Taehyung is sokkal jobb volt nála. Jobban is nézett ki.. Dean az idegeimen táncolt azzal is, amikor berántott a szertárba testnevelés után, és simogatni kezdett. Szerencse, hogy kéznél volt egy baseball ütő, és egy hatásos suhintással már szabad is lettem. Úgy siettem onnan, mintha kergettek volna. Olyan is megesett, hogy nyilvánosan, a folyosó kellős közepén hívott el 'pornózni' magukhoz, mivel a Taehyungtól kapott levehetetlen nyakörv eléggé perverz gondolatokat ültetett az alapból mocskos fantáziájú gyerek fejébe. Ezzel nem kicsit égetett be engem mindenki előtt. Aztán jött a karácsonyi projekt, mikor mint megtudtam, megszokott szertartás, hogy poénból egy fiú a suliból beöltözik Mikulásnak, és ő osztogat ajándékokat a diákoknak a mellé szegődő krampusznak öltözött lányokkal. Persze Dean vállalta a Miki szerepét, és nem hagyhatta ki, hogy ne húzzon az ölébe, miközben kérdezgette, hogy mit kérek tőle. Aztán a fülembe suttogva megjegyezte: "Van egy nagy répám számodra, remélem az elnyeri a tetszésed." Szívesen végigcibáltam volna őt a műszakállánál fogva a havas udvaron, hogy aztán léket vájva a befagyott tóba bedobjam a hideg vízbe.

Persze az nem derült ki, hogy miért van ennyire oda azért, hogy megdöntsön, hiszen nem nevezhetném magam szép lánynak. Bár már olyat is hallottam, hogy fogadott a haverjaival nem kis pénzösszegben, hogy bizonyos időn belül be tud férkőzni a lábaim közé. Mélységes undorral gondolok ezek után a fiúra, nem mintha eddig nem így viszonyultam volna hozzá.