A véres hullámvasút [kth] ✓

21. rész

Don nem sokkal a jó kis csókolózásunk után elment, de megbeszéltük, hogy ezt az incidenst nem hozzuk fel egy darabig. Mindkettőnknek emészteni kell a dolgot. A kanapén hanyatt feküdve, mint egy kiscsillag agyaltam a dolgokon. Szinte hallottam az agytekervényeim munkálkodását, és éreztem, ahogy füstöl a nagy energiabefektetéstől. Abban már biztos voltam, hogy csatlakozom a Hajnal Ligához, ami Taehyungék, az Ezüst Tigrisek ellensége. Nem is tudom, hogy honnan merítettem ezt a bátorságot az elhatározáshoz, de kettős érzések kavarogtak bennem a döntést illetően. Magabiztosság kerített hatalmába, hogy igen, talpraesett nő leszek, aki kiáll magáért, és megharcol a saját dolgaiért, nem más csodatételeire vár. Viszont emellett ott volt az a kontra érvelés, hogy igenis féltem az Ezüst Tigrisektől, főleg Tae-től és az apjától, de még Minától is tartottam, aki bebizonyította, hogy nem az a picsogós fajta lányka. Túlzott nagyszájúságával kiharcolta magának az ellenszenvemet, de gondolom az érzés kölcsönös. Egy szóval, félek. Nem tudhatom, mi a döntésem velejárója, de nem kéne ennyit agyalnom rajta. Majd minden kiderül a maga idejében, és bízom abban, hogy jól gondolkodtam.

Felálltam a kanapéról, és elpakoltam a Donnal töltött este maradványait. Kicipeltem a poharakat és a tálakat, és alaposan elmostam őket. A maradék bontatlan nasit beszórtam a konyhaszekrénybe, hogy majd a későbbiekben hasznomra válhasson. Elmentem zuhanyozni. A forró víz kissé ellazította az izmaimat és megnyugtatta kattogó agyamat, úgyhogy miután felöltöztem pizsibe kellemesebb közérzettel vetettem be magam az ágyba. Magamra húztam a takarót, ami először hideg volt, de hamar átvette a testem melegét. Mélyet lélegezve öleltem magamhoz a kopott plüssnyuszimat, amitől még mindig nem váltam meg, és belefúrtam az arcom a Tae pulcsijával beborított párnába. Miért kell mindennek ilyen bonyolultra sikerednie? És nekem miért nem volt annyi eszem, hogy inkább kimaradjak a két fél bikaviadalából?

Reggel hatalmasat nyüszítve húztam a fejemre a párnámat az ébresztőm hangos kerregésére.

-Fogd már be!- kiabáltam a lepedőmbe mérgesen. Tapogatva kerestem édes álmaim megrontóját, amit meg is találtam, de azzal a lendülettel véletlenül le is löktem a földre. Nem zavart túlságosan, mert legalább elnémult a vekker.

Nem aludtam túl sokat, most többet agyaltam, mint előző éjjel, úgyhogy az álmosság jobban színre lépett az életemben, mint tegnap. Gondolkodtam, hogy inkább kihagyom a mai nap melót, de emlékeztettem magam a pénz fontosságára, és hogy Clarának szüksége van rám a cukrászdában. Péntek van, ennyit csak kibírok, aztán jövő héten délutános leszek, tudok sokáig aludni. Kitápászkodtam az ágyból, és elsántikáltam a fürdőig. Szemeimet dörzsölgetve nyújtózkodtam, és lefejeltem az ajtófélfát, amit nagy kómámban nem vettem észre.

-Gyere nekem!- hördültem fel a homlokomat tapogatva, és mintha mi sem történt volna, beléptem a helyiségbe, hogy összekapjam magam.

এএএ

-Hogy a jó édes kurva élet rakjon teherbe!- morogtam a cukrászda öltözőjében nőiesen és kulturáltan, mikor a kabátom anyagát becsípte a táskám cipzárja, és alig tudtam kiszenvedni a fogságából. Aztán még a rövid hajamat is sikeresen becipzároztam a dzsekimbe, ahogy próbáltam megszabadulni a ruhadarabtól. Hogy ezt miképp kiviteleztem, tekintve, hogy alig ér le a vállamig a frizurám, az már más kérdés, én sem tudom. Álmosságom miatt csak még jobban felhúztam magam ezen, félő volt, hogy felrobbanok. Álmatlanságban szenvedve mindig nagyon nyűgös és feszült vagyok, és ez ellen nem hatott semmi. Ha valaki kedvesen szól hozzám, annak is képes vagyok lendületből leharapni a fejét.