A véres hullámvasút [kth] ✓

4. rész

A percek csak mentek azzal, hogy bámultam magam a tükörben. Mintha farkasszemet néznék magammal, és küzdök, hogy én nyerjek. Bár lehet tényleg valami ilyesmi történt. A legnagyobb ellenségem önmagam. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog menni ez az egész szituáció. Maffiások közé keveredtem, akikről nincs jó véleményem. És ha ez nem lenne elég, az életem teljes fordulatot vett. Ahogy visszacsöppentem az elitekhez, ráadásul úgy, hogy konkrétan szolgájává tett a maffia fejének fia. Tudja a gyengéimet. Tisztában van vele, hogy félek a haláltól és a magasságtól. Ráadásul a Williammel való valamely kapcsolatomról is tudomást nyert a kép által. Nem áll túl jól a szénám. Ha elmondja mindenkinek, hogy hazudtam a némaságot illetően, hogy megússzam az egész kikérdezéses dolgot, akkor még jobban lenne okom félni. Tőle függök teljesen. Persze, hogy kihasználja. Csak nincs tekintettel az én érzéseimre, bár ezt egy olyan embertől, mint ő, várhattam volna.

Megembereltem magam, és egy magabiztos biccentés után kiléptem a fürdőszoba ajtaján. Szőnyeg hiánya miatt hangosan kopogott a tűsarkúm, akár az utcáról is lehetett volna hallani, hogy merre járok. Esetlenül pillantottam körbe. Az idegen környezetben fogalmam sem volt, hogy merre is kellene tartanom. Ötlethiány végett bekopogtam a hozzám legközelebb eső ajtón.

-Nyitva.- szólt valaki bentről. Nem ismertem fel a hangját. Nyeltem egyet. Nem akar ő kijönni? Ilyenkor úgy szokták. Óvatosan nyomtam le a kilincset, mintha attól félnék, megráz.

A vér az arcomba szökött rögtön. Taehyung is kissé meglepetten nézett rám. Wooow. Vagyis izé.. Kidolgozott felsőteste szinte köszönt nekem. Nem volt kigyúrva, szimplán atlétikusan izmosra faragta magát. Szexi.. Jézusom, miért néz ki ilyen jól? Nem akarok így gondolni rá.

-Jól megnéztél?- vonta fel szemöldökét pimaszul.- Azt hittem Renee az.

Öhm.. Szóval ezt a látványt Reneenek szánta? Mi lehet köztük? Bár nem csodálkozom, azzal a lánnyal nagyon kegyes volt az anyatermészet. Összeillenek Tae-vel, és sokkal érthetőbb lenne, ha kettejüket látnák meg az utcán, és nem engem meg a Kim fiút. Mi ketten valahogy ütjük egymást mind külsőre, mind belsőre.

-Kint megvárlak..- motyogtam halkan, és becsuktam az ajtót.

-Leeloo!- csattant fel Taehyung az ajtó másik feléről.

-Igen?- kukkantottam vissza félve.

-Gyere ide!- intett magához. De miért nem tud felvenni egy pólót, könyörgöm?! Lassú léptekkel araszoltam hozzá, és a földet nézve álltam elé.- Nem rossz ez a ruha. Tetszik. Lehet mégis jól döntöttem ezzel a kis házi kedvences ötlettel.- mosolygott pajkosan.

Nem tudtam mit mondani, csak az ujjaimat tördeltem zavaromban. Mégis? Vagyis eleinte megbánta a dolgot? Mutatóujjával megemelte az államat és mélyen a szemembe nézett, mintha a lelkembe akarna belátni, és ez egy idő után nagyon zavaró volt. Tekintete lecsúszott a számra, és mélyen beszívva a levegőt fixírozta párnáim.
-Taehyung.- szólítottam meg halkan, kissé zavartan, hogy visszarántsam a valóságba. Arcom halványrózsaszín színben pompázott.

-Hmm?- hümmögött, de nem hagyta abba a szám nézését. Úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban lesmárolhat. Teljesen elpirultam. Hozzám fiú még soha nem ért sehogy. Se egy puszi, se egy simogatás. Nagyon feszengtem, zavart a helyzet, hogy alig ismeretség után nekem esetleg csókolózni kéne. Ezt egyáltalán nem így képzeltem. Sokkal romantikusabbnak álmodtam meg ezt kiskoromban. Mikor még nem taszítottam a pasikat, a pár éves múltammal ellentétben. Vagyis mindenkit taszítok mostanában, nem csak a hímeket.
-Az étterem, ahova megyünk, egy külön maffiózóknak berendezett hely. Nem engednek be másokat, hiszen a szakmában mindenki ismer mindenkit.- magyarázta.