A véres hullámvasút [kth] ✓

31. rész

A fagyis pultnál álldogáltunk még mindig az állatkertben. A sok íz közül alig tudtam választani, úgyhogy mutatóujjamat a lebiggyesztett ajkamra helyezve gondolkodtam.

-Már vagy öt perce gondolkodsz, cica. Madarak is letelepednek a hajamban, mire te dűlőre jutsz.- tárta szét a karját Tae türelmetlenül. Én pedig próbáltam nem fennakadni és elpirulni a megnevezésétől.

-Jól van, na!- ciccegtem.- Akkor válassz te nekem is!

-Két kétgombócosat kérünk, egy gombóc sárga barackkal és egy citrommal mindkettőt.- mondta a fagyis lánynak Taehyung, közelebb hajolva hozzá, hogy jól hallja.

-Nekem kell rá színes cukor is!- rángattam meg Tae pulcsijának ujját, mint egy öt éves kislány. Taehyung megforgatta a szemét, és megismételte a kérésem az eladónak. Mikor a kezembe kaptam a finom édességet, lábujjhegyre állva nyomtam a mellettem álló puha arcára egy puszit, és ugrándozva indultam meg egy véletlenszerűen kiválasztott irányba.

-Várj meg, Kengyelfutó gyalogkakukk!- kiáltott utánam Tae, és gyorsan utánam eredt.

-Merre vannak a tigrisek?- fékeztem le hirtelen felé fordulva.- Szeretnék látni egy baba tigrist.

-Most is láthatsz egy Ezüst Tigrist.- mutatott végig magán vigyorogva, mire megforgattam a szemem.

-Mondja ezt az, aki sikítva menekült az imént egy bakkecske elől.- nyaltam bele a fagyimba a szemébe nézve. Látszott, hogy visszaszólna, de valami elterelte a figyelmét. Élesen beszívta a levegőt, és tekintetét a számra, pontosabban a nyelvemre terelte. Büszkén elmosolyodtam.

-Ne akarj felhergelni. Mert akkor hidd el, rosszabb vagyok mint a tigrisek. Vadság téren.- suttogta a fülembe irtó közel húzódva hozzám. Majdnem félrenyeltem az éppen számban elolvadó édességet, de párat köhintve normalizáltam a légzésem és a szívverésem.

-A démonizált Luciferinának elnevezett kecske lehet tudna vitatkozni ezzel.- dugtam bele az ujjam a fagyimba, és vigyorogva rákentem az orrára.

-Hé!- nyúlt rögtön a szépen 'megfestett' területhez, és gyors mozdulattal letörölte onnan.

-Na menjünk!- nevettem fel.- Látni akarom a majmokat meg az elefántokat is.

Sokat keringtünk a ketrecek között, mindenféle állatot láttunk, még olyat is, amiről korábban még hallani se hallottunk. Már ennyiből is megérte eljönni. Gazdagodott a tudástárunk. A hópárducok mellett hosszú perceket eltöltöttünk, mert én nem győztem betelni a gyönyörű ragadozó szépségével. Taehyungnak már úgy kellett elcibálni onnan, hiszen ha rajtam múlik, zárásig ott álltam volna, vagy akár tovább is. Elindultunk találomra egy irányba, mikor feldobtam egy igen kényes témát.

-Tae!- szólítottam meg, mire kíváncsian pillantott rám.- Szóval te nem is akartál megölni soha?

-Mm.- rázta a fejét.

-Akkor miért mondták azt?- suttogtam magam elé. Bár magam is tudtam rá a választ, még mindig nehéz volt feldolgozni.

-Így tettek a legjobban az ellenségeddé.

-De miért akarnak azzá tenni?- vontam fel a szemöldököm.

-Mi vagyunk nekik, azaz a rendőrök nagy utálatának a legnagyobb részének alkotói. Mi vagyunk a bűnözők. Te tudsz a legtöbbet rólunk, vagyis rólam. És ezzel akarták, hogy sokkal nagyobb motivációval hozd felszínre azt a rejtett tudást, minden kis apró részletet, amit az agyadban tárolsz rólam, hogy a lehető legnagyobb, akár végleges csapást ránk mérhessék. Nagyon furfangos terv volt, bevallom. De rosszul sült el.- vonta meg a vállát, és rám pillantott.- Nem érdekel, hogy véletlenül vagy akarattal nem mondtál el nekik semmit rólam, de köszi.- mosolyodott el lágyan.