A véres hullámvasút [kth] ✓

25. rész

Remegő térdekkel néztem körbe a küszöbön állva. Bent minden homályban úszott, kintről a hatalmas ablakokon keresztül csak a Hold fénye és az utcai lámpák halvány sugarai világítottak be. Erősen kellett hunyorognom, hogy kivegyem a szoba berendezését. Szinte teljesen üres volt, csak a fal mentén helyezkedett el egy kanapé, és pár szekrény. Becsuktam magam mögött az ajtót.

-Leeloo! Jól vagy?!- kiáltott a fülembe az adóvevőn keresztül Don, mire a szívem majdnem megállt a működésben riadalmamban. Válaszolni azonban nem tudtam, mert akkor leleplezném magam, hogy itt vagyok, ha valaki még tartózkodik velem egy légtérben. Beljebb lépkedve egy alakot vettem észre a szőnyegen fekve. Szaporábban kapkodtam a lábam, és letérdeltem a mozdulatlan test mellé. Ajkamba harapva nyúltam arcához, amit hosszú fekete haja eltakart. Egy gyors mozdulattal eltűrtem a tincseit. Szám elé kaptam a kezem, és seggre estem. Lábammal próbáltam magam eltolni így ültő helyemben a holttesttől, aki a mi szövetségesünk volt. Száját félig nyitva hagyta, bizonyára ömlött belőle a vér, hiszen egész arca és a szőnyeg tiszta vörösen 'tündökölt'. Szemei kikerekedve, üvegesen meredt a semmibe. Ujjai, csuklói és karjai valami nagyon rendellenes pozícióban tekeredtek össze-vissza. Mintha kitörték volna. Könnyezve pattantam fel, és rohantam az ajtó felé, hogy minél hamarabb elhúzhassak erről a helyről, ahol gyilkosság történt, és bármelyik pillanatban így végezhetem én is.

Ebben a tervemben megakadályozott egy kéz, ami megragadta hátulról a fejem, és kihasználva a meglepődött, figyelmetlen lelki állapotomat, a tarkómnál fogva erősen nekivágott a falnak. Fejem nagyot koppanva találkozott a tapétával, az adóvevő is kiesett a fülemből, és nem kellett sokat várnom az orrnyergemre lefolyó vércsíkra sem a nyílt sebemből. Szédelegve tapasztottam a homlokomra a kezem, hirtelen azt is elfelejtettem, hogy ki vagyok a pokoli fájdalomtól. A támadóm megfogta a nyakam és egy lendületes lökés után ismét nekicsapott a kemény falnak. Ezt már nagyjából blokkolni tudtam karjaimmal, így nem tört szilánkosra a koponyám, csak kicsit megsajdult az alkarom, és amennyire csak tellett tőlem, feszítettem hátra a fejem, hogy ne tudja ájulásig ütni a buksimat. Hátrarúgtam, hátha sikerül hatástalaníthatom egy pillanatra az illetőt, de résen volt, és elkapta a lábam. Innen már gyerekjátéknak minősült neki elgáncsolni engem, és hanyatt vágott a padlón. Felpillantva a fölém magasodó alakra nem tudtam kivenni belőle semmit, csak fekete elmosódó árnyékot láttam. Nagyon szédültem, alig tudtam pislogni is. Tetézte a rosszullétemet, ahogy egyet beletaposott a gyomromba feltételezem bakancsával, mert az epémet szerintem hátratolta a gerincemig a vastag cipőtalp. Nagyot nyögve kaptam el a bokáját, hogy ellökjem magamtól. Ezzel azonban csak szítottam a tüzet, és jobban taposni kezdte a hasam. Ekkor sikítottam fel először.

-Taehyung, hagyd abba!- ordítottam rá erőtlenül a fekete pacára felettem. Ledermedt az illető, mintha meglepődött volna, és lazult a beleimben a talpa. Ámenként kivágódott az ajtó, és két alak rontott be rajta. Az egyik nekiugrott a támadómnak, messzire elvágódva vele. Köhögve tapasztottam a hasamra a kezem, és oldalamra fordulva próbáltam nem elájulni.

-Leeloo!- kiabált nekem valaki. Nem tudtam kivenni se a hangjából, se elmosodó alakjából, hogy ki az.- Baszki, betörték a fejét.Dulakodás hangjai eltompultak a háttérben, és egy újabb ember térdelt le mellém.

-Chibi.- fogta meg az állam ezek szerint Don, bár ezt is tompán érzékeltem.- A kurva életbe is, el fog ájulni. Azonnal vigyük a főhadiszállásra, súlyosak a sérülései!

-Baszd meg, ne hagyd megszökni!- ordított fel a másik megmentőm, és lábdobogás éles hangjaira lettem figyelmes, melyek egyre távolodtak.- Donald! Kapd el!Marha jó, hogy nem látok semmit, és nem tudom, mi a fene folyik körülöttem. Minden szó vagy kiabálás, ami elhagyta a szájukat, olyan hatást keltett, mintha fúrót nyomtak volna a fejembe. Belső fájdalmaim erősen szúrták az egész testemet, sajgott a koponyám, sípolt a fülem, hányás kerülgetett.