A véres hullámvasút [kth] ✓

13. rész

"-Inkább nézz körbe!- utasított Tae, mosolyogva rám nézve a válla fölött."

Felemeltem a fejem és tátott szájjal vezettem végig a tekintetem a tájon. Hatalmas, több kilométer átmérőjű körben fenyőfák öleltek körbe minket. Mindent hó takart. Egy recepció, étterem és kisbolt épülete trónolt a birtok elején. Távolabb kaptak helyet az üveg tetejű igluk, ami az este 5 órának köszönhetően lemenő Nap halvány fényében is gyönyörűek voltak, nemhogy majd éjjel. Elindultunk a recepcióhoz, bár én még mindig a táj stírölésével foglalkoztam. Az épületen belül pedig folyamatosan az ablakon át bambultam kifele, és vártam, amíg Taehyung végez a becsekkolással.

-Hyvää iltaa!- szólalt meg Tae egy számomra össze-vissza nyelven. Mosolyogva beszélgetett a recepciós hölggyel, akinek látszólag nagyon bejött a srác keleties külseje és az akcentussal elhangzó finn beszéde. Az angolt is kicsit töri Tae, de egyáltalán nem zavaróan, sőt, imádnivalóan.. Mindig megmosolyogtat, ha valakinek akcentusa van.

-Haluaisin tehdä varauksen nimellä Taehyung Kim.- magyarázta mosolyogva Tae. Felvontam a szemöldököm a mondat hallatán, és a fejemben egy efféle összeszedett mondat állt egybe az elhangzottak után: "Hogy hablablabla varangy nincsen nimella mi?" Nagyokat pislogva figyeltem, ahogy a nő issza Taehyung minden szavát, pedig látszólag csak a foglalásról volt szó. Tettetett köhögést csikartam ki magamból, ezzel magamra vonva a hölgy figyelmét. Csak rámosolyogtam egy kedveset, ugyanis nem akartam problémázni már az első nap.

-Kiitos oikein paljon!- tette le a tollat Taehyung, amivel papírokat írt alá.- Näkemiin!- köszönt el, és újra magához vette a bőröndöket.

-Näkemiin.- integetett a recepciós hölgy még mindig félig ájultan.

-Te nem köszönsz el?- nézett rám rosszallóan Tae, mikor látta, hogy elindulok kifelé búcsú nélkül.- Näkemiin.- segített ki.

-Jaja.. Na, kell mind!- poénkodtam el az elköszönés hangzását legyintve, mire csak egy szúrós tekintetet kaptam.- Näkemiin!- sóhajtottam szemforgatva, és igaz, hogy választ nem kaptam, de legalább végre szabadon elhagyhattam az épületet.

এএএ

-Ez fantasztikus!- visongtam gyerekesen már az igluban, és úgy ugráltam össze-vissza, mint egy óvodás. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Mind a konyha, mind a fürdő lélegzetelállító volt. A hálószoba, aminek a tetejét üvegből készítették, majdnem megállította a szívem. Először maga a látkép, a csodás berendezés és a luxus, aztán a két személyes franciaágy miatt jött rám a sikítás.

-Egy ágyban fogunk aludni?..- néztem az éppen pakolászó Taehyungra.

-Csak ilyet adtak már ki. A két ágyas iglukat lefoglalták.- lépett oda az egyik falra függesztett laphoz, és tárcsázta a szobapincért. Újból finnül kezdett el hadoválni, és szerintem egy egész étlapot megrendelt nekünk.

-Egy hadsereget vendégelünk el?- kérdeztem, mikor végre letette a telefont. Odaléptem a bőröndömhöz, és nekiálltam kipakolni.

-Nem. De éhes vagyok, és gondolom te is. Aztán akkor majd legalább akkor eszel, amikor akarsz.- állt neki ő is a kicsomagolásnak.- Ma este mit szeretnél csinálni?

-Főzni egy forró teát, és kiülni az északi fényt nézni.- mosolyodtam el. Valóban nem egy nagyszabású terv, de számomra egy ilyen helyen ez mindennél többet érne, mint valami méregdrága program. Bár egy kutyaszánt vagy ilyesmit kipróbálnék szívesen.