Damn Badbabe [Magyar fordítás]

54.rész

Elgondolkodtam azon, hogy ez így fog-e maradni akkor is, ha majd elhagyjuk a központot, de ezt a gondolatot inkább gyors elhessegettem, mert tudtam, hogy ez nem így lesz.

- Oké. - engedtem meg neki, mire megfogta a kezem és felmentünk a mozgólépcsőn. Míg a földszinten az összes játék fel volt építve, amihez nem kellett elektronika, addig fent megtalálhatóak voltak az összes konzol játékok. Ash valószínűleg azt a bizonyos játékot kereste, amifele vette az irányt, csakhogy az még foglalt volt.

- Játszottál már vele? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

A Guitar Hero-t még sosem próbáltam. 

- Akkor majd simán megverlek benne. - jegyezte meg. Csak vigyorogni tudtam. 

- Te vagy a legnagyobb úriember ezen a földön. - úgy látszott, hogy nem zavarta a szarkazmussal teli kommentárom, mivel tovább mosolygott. Általában mindig feldühödik attól, amit mondok neki. Főleg mikor provokálom.

- Tudom, Babe.

A két fiút figyeltük, miközben kiélték a rocksztár életüket a játékkal és próbálták a legjobbat kihozni magukból. 

Biztos, hogy nem először játszottak. 

Csak úgy repültek az ujjaik a gombokon és nem is hangzottak rosszul.

Mindketten befejezték a dalukat, majd lerakták a gitárokat. Most mi jöttünk.

Ash odanyúlt az egyikért és nekem adta. 

- Nem akarod elmondani, hogyan működik?

- Nem. - mondta, miközben felvette a másik gitárt. Kiválasztott egy számot és már el is indult a játék, pedig én még nem voltam felkészülve rá. A színes pontokat néztem a képernyőn, de mivel még nem volt időm felfogni, hogy hol vannak a különböző színek a gitáron, ezért legtöbbször rossz gombot nyomtam meg. 

Valami szörnyen hangzott, ami kijött a gitáromból és a nevetés miatt alig bírtam állva maradni. Ebben az épületben mindig is elhagytam a szégyenérzetem. Azt is leszartam, ha teljes hülyét csináltam magamból addig, amíg élveztem.

Három örökkévalóságnak tűnő perc után lement a dal, ezért letettem a gitárom és próbáltam visszafogni a röhögőgörcsömet.

- Istenem, annyira béna voltál. - idegesített egy vigyorral.

- Egyáltalán nem. Már majdnem egy profi vagyok benne. - feleltem, mire újra röhögni kezdtünk. 

Jól esett Ashel együtt nevetni. Nem veszekedni. Nem megsértődni. Egyszerűen felszabadultnak lenni.

Mint régen.

- Gyere! Még egy kör! - hívtam ki őt, miközben újra felvettem a gitárom. - De most valami lassabbat, mert egyáltalán nem tudom követni. - kértem. 

- Azt láttam. - vigyorgott. - Szóval egy rockballadát szeretne a hölgy... - koncentráltan a képernyőt nézte és kiválasztotta a "Nothing Else Matters"-t. Egy klasszikust. Sőt A klasszikust. Mindenesetre egy fantasztikus választás volt és lassú is. 

Beálltunk a helyünkre és elrockoztunk.

Vagyis Ash elrockozott, de én még mindig nagyon szar voltam. De nem volt olyan rossz, mint előtte. Mikor a dalnak vége lett és Ash újra ki akart röhögni engem, meghallottam egy okoskodó hangott mellettem.

- Öhm, ugye tudod, hogy be lehet állítani a nehézségi szintet? - nézett rám egy szőke kisfiú fogak nélkül. Felemeltem az egyik szemöldököm és nem tudtam, hogy mit válaszoljak. - Igen, ez egyértelműen túl nehéz volt neked. Végülis nem vagy "profi", ahogy én... - folytatta. Ez a kis csibész!

Csak akkor fogtam fel, mit is fecsegett itt össze-vissza. Mérgesen Ash felé fordultam.

- Be lehet állítani a nehézségi szintet??

- Öhm, persze, minden játéknál. - persze, most meg úgy tesz, mintha a saját hibám lett volna. Odaadtam a kis ördögnek a gitárom és édesen hozzá meg Ashhez szóltam. - Akkor most mutasd meg te kis profi, hogy mit tudsz a haverom ellen!

Egyet oldalra léptem és a nagy és kis gyereket figyeltem előttem. Ash kedvesen hagyta a fiúnak, hogy kiválassza a következő dalt, ami a "One" lett a Metallicatól.

Az eleje még mindkettőjünknek könnyű volt, de aztán jött a nehéz rész. Mindent beleadtak és majdnem kiestek a szemeim, mikor megláttam, hogy a kölyöknek 250 ponttal több volt, mint Ashnek. 

- Haaa Haaaaa! Vesztettél egy nyolc éves ellen! - idegesítettem és röhögtem ki. 

- Hé! 10 vagyok! - szólalt meg a szőke, de nem érdekelt.

- Csak hagytam nyerni. - próbálta védeni magát Ash. 

- Annyira BÉNA vagy. - mondtam vigyorogva, de Ash csak megrázta a fejét. 

- Szóval mit csinálunk következőnek? - kérdezte. 

 - Az akadálypályát!