A véres hullámvasút [kth] ✓

6. rész

-Jól áll.- mosolyodott el. Köszönömként csak biccentettem egyet. Bizonytalanul néztem rá.

-Muszáj?- remegett meg a hangom. Semmitől sem féltem jobban, mint a gazdagoktól, és a megvető tekintetüktől.

-Aha. De nem maradunk sokáig, nekem sincs kedvem ehhez a szarhoz.- nyitotta ki a bejárati ajtót.- Ha valami nagy gáz van, szólj!

-Rendben..- sóhajtottam fel szenvedve. Kisétáltam a folyosóra, de olyan arckifejezéssel, mintha a fogamat húznák.

-Hé!- hajolt közel a fülemhez Tae, miután bezárta az ajtót.- Ne legyél morcos!

Fintorogva húzódtam el tőle. Lehet, hogy beleegyeztem a kis házi kedvenc őrültségébe, de azt nem ígértem, hogy hű is leszek az én drága kis gazdámhoz.

-Menjünk.. Csak menjünk!- indultam el a lift felé. Éreztem a tekintetét, lyukat égetett a hátamba, de nem érdekelt. Majd ha valamelyik évben nem lesz szülinapom, akkor fogom minden szavát lesni. Taehyung hatalmas keze vékony ujjaimra kulcsolódtak. Értetlenül meredtem összefonódó kezünkre. Mindig ilyen hosszú és kecses ujjai voltak? Megráztam a fejem, majd az arcát néztem választ követelve cselekedetére.

-Így jobban látszik, hogy velem vagy, és nem fognak letámadni. Hidd el, olyan leszel, mint egy kis őzike a farkasok között.

এএএ  

Az étterem és a megbeszélt vacsora abban a hatalmas épületben került megrendezésre, ahova akkor vitt Tae, mikor Minával elkaptak, és végleg felfordult az életem. Akkor nem tudtam jól megfigyelni a helyet. Valószínűleg ez szolgált a maffiabanda székhelyéül. Több tíz emelet magas volt, modern üvegfalakkal, ízlésesen díszített udvarral. Úgy nézett ki, mint egy szokványos irodaház. Tökéletesen álcázta, hogy valójában ez nem egy átlagos épület, hanem mindenféle illegális dolgoknak szolgál teret a hely. Mondjuk az izgatottságom és a hólepel miatt sokat nem láthattam belőle, de amennyire koncentráltam, úgy kifinomultnak látszott az egész. Taehyung egy percre se engedte el a kezemet, bár én többször is kísérletet tettem a szabadulásra, sikertelenül. Mindig rászorított az ujjaimra, mikor próbáltam elhúzni a kezem. Bár zavart kissé, mégis megnyugtatott, hogy most kivételesen van valaki mellettem. Bevonultunk az épületbe, és kis kacskaringózás után beléptünk a székhely éttermének üveges ajtaján, és egy telearanyozott terembe érkeztünk. Érkezésünket az ajtó fölé függesztett csengettyű jelezte. A tömörülő tömeg egyszerre kapta ránk a tekintetét. A beszélgetés, evőeszközök hangja, a zene és a cipőkopogások zaja egy csettintésre elnémult. A torkom annyira összeszűkült, hogy egy borsót se tudtam volna lenyelni. Kezem izzadni kezdett, és szorosan rámarkoltam Taehyung praclijára. Térdeim heves remegéséből hirtelen azt vontam le, hogy helyben el fogok ájulni.

-Hé.- suttogta Tae. Fakó tekintetemet lassan emeltem rá.- Mély levegő!

Mélyen letüdőztem az oxigént, és lehunytam a szemem. Taehyung rászorított a kezemre, jelezve, hogy nem vagyok egyedül. Ez furcsa módon megnyugtatott. Olyan puha és meleg a szorítása. Mikor másodpercek múlva kinyitottam a szemem, határozottan biccentettem a mellettem álló fiúnak.

Taehyung elindult az asztalok között. Bár a fürkésző tekintetek még mindig égették a bőrömet, kicsit lazult a hangulat, mert újra felcsendült a zene, és újra csevegés hangja töltötte be a termet. A járásomra koncentráltam, hogy nehogy orra bukjak a magassarkúmban.