Damn Badbabe [Magyar fordítás]

44.rész

Basszus, most majdnem elhittem, hogy olyasmit, mint érzéseket táplálok iránta. 

-Mond, egész végig így fogsz bámulni?-kérdezte hirtelen halkan, miközben fel sem nézett a tetoválásomról. 

Éreztem, ahogy tisztára elvörösödtem. Remek, ennyit a nem feltünő bámulásról. 

-Csak még mindig meg vagyok lepve.

-Tudom. Én mindig meglepem az embereket-mondta. Közelebb hajolt a kezemhez, aminek köszönhetően megéreztem a lélegzetét a bőrömön és libabőrös lettem, amit nem tudtam visszafogni. 

-Ennyire hatással vagyok rád?-erre becsuktam a szemem, mert annyira gáz volt ez a szituáció. 

-Nem, csak hűvös van itt.

-Ühüm-nem hitt nekem. Fantasztikus.

Hátra akartam dőlni, de akkor nem biztos, hogy átélhettem volna a tetkóm keletkezésének minden pillanatát, ígyhát Ash kezeit figyeltem, amik épp a vonalakat rajzolták, hogy azokat később fekete színnel megtölthessék. 

A kezei erősek voltak, de közben gyengédek és kifinomultak is. Tulajdonképpen tökéletesek tetováláshoz. És a... Nem, most nem akartam a bulira gondolni. 

Hirtelen elhúzodott a függöny és a tetkós srác dugta be a fejét. 

-Minden palletti?-kérdezte, miközben közelebb jött, hogy megnézhesse a tetkót. Halkan füttyentett egyet és elismerően bólogatott-Ash a suli után, nálunk van a helyed ugye tudod?-Ash erre elvigyodorott.

-Most komolyan azt hiszed, hogy ebben a putriban pazarolnám el a tehetségem?-a srác csak nevetett, majd a tekintete a kamerára vándorolt.

 -Hé, lőjjek rólatok egy képet? 

A fotókról már megint teljesen elfeledkeztem!

-Igen-mosolyogtam. A tetkós elkezdett fotózni, de Ash nem hagyta magát megzavarni és tovább rajzolt a karomra. Láttam, hogy mennyire élvezi az egészet és, hogy mennyi tehetsége volt hozzá.

-Így ni. Ennyinek elégnek kell lenni. Ez tuti lett vagy harminc kép-vigyorgott, majd lerakta a gépet és újra kiment.

Ash és köztem újra csend uralkodott, de ezúttal kellemes és nem olyan, mint a tévétoronyban. Ash csak továbbrajzolta a szövegem körvonalait. Vagyis az ő szövegéét. A mi szövegünkét? Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telt el addig, míg kész nem lett a körvonalakkal és felegyenesedett, majd rám nézett

-Na, mit szólsz hozzá eddig?-mosolygott rám. 

-Ez egyszerűen remek!-időközben teljesen le voltam nyűgözve Ash művészi tudásáról. 

Erre felállt és odament egy polchoz, amin egy vízzel teli üveg volt. 

-Te is akarsz inni valamit?-bólintottam, mire letekerte a kupakot nekem. A tetovált karomat pihenni hagytam, ezért a másikkal nyúltam az üvegért, amiből ittam egy nagy kortyot, mielőtt Ashnek visszaadtam volna. Úgy tűnt nem zavarta, hogy én már ittam belőle, mivel ahogy kivette a kezemből, megitta az egészet. 

-A koncentrálás szomjassá tesz-magyarázta, miközben visszaült helyére és újra kezébe vette a műszert-Felkészültél a második körre?

-De még mennyire-válaszoltam mosolyogva.

***

-Kész!-szólalt meg hirtelen Ash, mire megint a tetkómra néztem. Annyira gyönyörű volt. Valószínüleg csak ezt fogom bámulni, mert annyira tetszett.

-Azta! Köszönöm!-mosolyogtam rá. 

-Semmiség volt-mosolygott rám ő is, miközben levette a kesztyűjét-Ha most a felsőd ujját feltűrve hagyod, akkor még így maradhat a tetkód és elég, ha majd csak ágybafekvés előtt kened és kötözöd be. Vagy megcsináljam most?-nézett rám várakozva. Ekkor eszembe jutott, hogy nemsokára Chasel találkozom és mivel nem tudtam, hogy mit fogunk csinálni - mert én, nagyokos nem figyeltem rá -, ezért jobb lett volna, ha a tetoválásom védve lett volna. 

-Mivel még megyek valahova, ezért jobb lenne, ha már most bekötnénk-Ash bólintott, majd újra a polchoz ment, amiről krémet és kötszereket vett le. Gyengéden elkente a krémet a bőrömön, mire megint végigjárt egy borzongás.

-Még mindig túl hűvös van?-kérdezte vigyorogva, de én direkt mellőztem kérdését. Hisz mit kellett volna mondanom? Hogy felizgulok az érintéseire? Biztos, hogy nem!

Bekötötted az alkarom és egy icipicit tovább ott tartotta kezét a kezemen, majd felállt és felém nyújtotta. Én elfogadtam, mire felhúzott.

Kicsit túl erősen.

Hirtelen elég közel találtam magam hozzá. A karjait a derekamra helyezte, én pedig felnéztem rá.

-Csináltam neked egy tetkót, szóval most örökké össze leszünk kötve egymással, Sadie. Amíg a halál el nem választ minket. Babe-suttogta, mire a fejem teljesen kiüresedett. Igaza volt. De ez engem most pont nem érdekelt, mert nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy már megint milyen közel voltunk egymáshoz. 

Miért hozott minket mindig ilyen szituációkba?

-Hát ja, ki gondolta volna?-próbáltam elrejteni az érzéseimet, majd oldalra léptem, hogy elengedjen. Elővettem az iPhoneom és megnéztem, mennyi az idő.

-Indulnom kell-mondtam, bár Chasel nem is egyeztettünk időpontot. 

-Biztos, hogy nem akarsz velem valahol meginni egy sört?

Nem, nem voltam biztos benne. Főleg akkor nem, amikor ilyen varázslatosan rám mosolygott. Ennek ellenére bólintottam egyet.

-Huhh, szerencse. Ugyanis semmi kedvem hozzá-mondta, mire én csak idegesen elfordultam tőle. Ekkora egy seggfejet, de tényleg. Mielőtt elhagytam volna a szobát, még visszafordultam hozzá.

-Köszönöm-motyogtam. Mivel nem reagált semmit, ezért már minden mindegy volt nekem-Chase vár rám, szóval cső-mondtam és még láthattam a reakciót az arcán.

He was not amused.