Én és a tükör világ (Undertale) ~Befejezett~

27. Szilveszter

Kiderült, hogy álmomban üvöltöztem és valamilyen úton, módon kigyulladtam. De ez már jó pár hete volt. Lenyugtattam mindenkit és most nem akarnak egyedül hagyni. Jelenleg Undynal vagyunk és én tévézek. Sansel azóta nem beszéltem és nagyon kitartóan kerülöm. Lassan elkezdünk felköltözni a felszínre mivel Frisk valahogyan megoldotta ezt nekünk. Lassan már tényleg úgy érzem, mintha a húgom lenne. Frisk ekkor előttem elkezd pattogni, amire én elmosolyodok, és az ölembe veszem. Szemben vagyunk egymással és ő ráfekszik a mellkasomra. Elhajol, és a szívemhez mutat.

- Mi az? – Kérdem félre döntött fejel.

- E... T. – Mondja ki, ami annyit tesz, hogy Error Tinát szeretné. Egy ideje próbál beszélni, de még nem, megy neki olyan jól.

- Őt nem lehet. – Mondom, amire elszomorodik. Lemászik mellém és elfekszik a kanapén úgy, hogy a feje az ölembe legyen. Simogatom, amitől elég hamar elalszik. Aztán Toriel haza viszi, mert már tényleg elég későre jár.

- Hé, nemsokára itt a szilveszter igaz? – Kérdi Undyne felpörögve.

- H-ha jól emlékszek 2 nap. – Mondja Alphys dadogva. – Kéne tartanunk valami bulit. – Mondja ami nem rá vall. Mögöttem megjelenik Error és a fejemre teszi a kezét.

- Mit gondolsz? – Kérdi szokásos hangán. Én csak vállat vonok és felállok.

- Nekem mindegy. – Mondom és nyújtózkodok egyet. – De nem hangzik rosszul. – Mondom mosolyogva. Mindenki bele egyezik, és már másnap elkezdünk készülődni. Aztán kitaláltam, hogy ha ezt a partit letudjuk, találkozunk megint a többi Sansel és Papyrusal. Most a konyhában forgolódok Papyrusal. Kint a díszítést intézik. Ma este tartjuk a szilvesztert és már várom. Berakom a sütőbe a sütit és felhúzom az időzítőt.

- Én már készen vagyok. – mondom megtörölve a kezem. – A többit rád bízom. –Mondom megütögetve Papyrus hátát és kimegyek a többieknek segíteni.

...

Távolról nézem, ahogyan segít feltenni Undynéknak a díszeket. Nem megyek hozzá közel mivel fél tőlem. Bármit mondok vagy teszek fél tőlem és nem hinném, hogy megváltozik a véleménye. Kimegyek a konyhába ahol Papyrus tüsténkedik.

- Mizu tesó? – Kérdem mögé állva.

- Mindjárt kész a kaja és elméletileg Undyne már behűtötte az alkoholt. – Mondja Papyrus lelkesen. A pia hallatán a hűtő felé veszem az irányt és kivéve egy üveget inni kezdek. Nem bírom annyira az alkoholt, de ez az, ami kizökkent az önsajnálatból. Sokáig megy a buli, mígnem leülünk, felelsz vagy merszet játszani. Megpörgetjük az üveget és Papyrus kérdez Alphystól.

- Felelsz vagy mersz? – Kérdi kíváncsian amire Alphys: Felelt mond. – Megcsókoltad már Undynet? - Kérdi, amire Tina kuncogni kezd de Alphys teljesen elvörösödik és kezébe temeti az arcát, hogy ne lássuk. Nem válaszol, de mi csak nevetünk rajta. Ismét pördül az üveg, aztán megint, és megint. Sok kör lemegy mire én is sorra kerülök.

- Mielőtt megkérdeznéd, merek! – Mondom megbiccentve az üvegemet, ami még félig tele van. Undyne elgondolkodik, majd gonosz vigyor jelenik meg az arcán.

- Csókold meg Tinát! – Jelenti ki, amire kiköpöm a számban lévő italt és köhögni kezdek. Tina teljesen lefagy, és nem tudja, mit reagáljon. Aztán arca lassan elkezd pirost-színt felvenni, ahogyan az enyém is kéket (mostanság kéken pirulok, el ne kérdezzétek miért).

- Ezt nem mondhatod komolyan! – Akadok ki. Undyne összefonja a karjait és diadal ittas hangon elkezdi.

- Ugyan miért ne! – Mondja, és mindenki minket néz. Lassan felállok, és oda megyek Tinához, aki teljesen le van dermedve. Leguggolok elé és eleinte kerülöm a szemkontaktust. – Gyerünk, nem érünk rá egész este! – Mondja Undyne. Veszek egy mély levegőt és Tinára nézek, aki még mindig némán ül és nyel egyet. Ráteszem a kezemet az arcára, amire összerezzen.

- Cs... csukd be a szemed. – Mondom zavartan. Nem teszi mag, de látszik rajta hogy fél. – Kérlek... úgy talán jobb lesz egy kicsivel. – Mondom és nyelek egyet. Lassan remegve becsukja a szemét és teljesen összehúzza magát. Nagyon fél... talán nem kéne. De mikor lenne máskor alkalmam? A másik kezemmel elsöpröm egy kósza tincsét a füle mögé és azt a kezem is az arcára teszem. Veszek, egy mély lélegzetet majd felé hajolok. Lassan hajolok rá az ajkaira, de ő még mindig teljesen meg van feszülve. Az egyik kezemet lerakom a vállára s a hüvelykujjammal megsimítom. Kicsit felenged és ekkor lassan mozgatni kezdem az „ajkaimat". Egy ideig még ideges majd szinte teljesen feloldódik, és végre nem húzza össze magát. Leválok róla és kinyitom a szemeimet. Ő is kinyitja a szemeit, ami a teljesen paradicsom vörös arcán helyezkednek el. Csak nézünk, némán egymás szemébe majd hirtelen felpattan és felszalad az emeltre. Én teljesen lefagyva ülök, és nem tudom felfogni mi történt pontosan.

Amint magamhoz tértem a sokból eljöttem Grillbyhez és épp egy egész finom kechupot szürcsölök.

- Mi a baj Sans? – Kérdi, amire nem tudok mit mondani.

- Baj nincs csak... csak. – Mondom és arcomat a pultra rakom.

- Mi csak? – Kérdi Grillby félre döntött fejel. – Nem ma tartjátok a bulit? – Kérdi, amire sóhajtok egyet.

- De. Annyira unatkoztunk, hogy kitalálták, hogy játszunk, felelsz vagy merszet és hát... izé. Undyne kicseszet velem. – mondom és két kézzel a fejemet fogom közbe.

- Mit tett? – kérdi kíváncsian.

- Inkább én mit tettem. – Mondom könyökölve.

- Akkor mit tettél te? – Kérdi sóhajtva egyet.

- Megcsókoltam... - Mondom a fejemet fogva, hogy elrejtsem a pírt az arcomon.

- Kit? - Kérdi értetlenül Grillby.

- Vajon kit? Tinát! – Mondom kicsattanva amire Grillby hátrahőköl. Majd nevetni kezd. - Mi olyan vicces ebben? – Kérdem szégyenkezve.

- Hisz te szereted őt nem? – Kérdi nevetve.

- Igen de... - Kezdem félre nézve.

- Akkor nincs de. Itt a jó alkalom, hogy bevalld, neki mit érzel nem? A csók már megvolt már csak annyit kell kimondanod neki hogy, szeretlek és ennyi! – Mondja kioktatva.

- Ez nem olyan egyszerű. – Mondom a pultra csapva. – Mi van, ha ő nem így érez? – Kérdem halkan.

- Engedte, hogy megcsókold nem? – Kérdi Grillby amire bólintok. – Senki se engedné meg ezt olyan embernek, akit nem szeret igaz? – Kérdi kedvesen, amire ledöbbenek. Igaza van. Lehet, tényleg szeret engem? Felpattanok és egy szó nélkül visszamegyek a házba. ' perc és éjfél. Papyrusék kint készítik a tűzijátékot. Tina külön a többiektől áll kezében a pezsgős pohár és az arca még mindig vörös.

Tina

A poharamat figyelem és nem tudom kiverni azt az érzést a fejemből. Nem féltem, sőt biztonság érzetett adott. Én hülye meg csak úgy elszaladtam. Vajon most mit gondolhat rólam?

- Sz... szia. – Dől a falnak mellettem Sans. Nyelek egyet és az arcom biztos az eddigieknél is vörösebb.

- Szia. – Mondom, de a hangom megcsuklik.

- Lehet egy kérdésem? – Mondja ki hadarva.

- Persze mi az? – Kérdem rá nézve. Az arca teljesen vörös, vagyis kék. Esküszöm nagyon aranyos így. Egyik kezét ráteszi az arcomra és közelebb hajol.

- Eljönnél velem ezek után egy randira? – Kérdi, amire ledermedek. Ő próbál komoly lenni, de szerintem fél a választól. Elnézek, majd veszek egy mély levegőt.

- Igen szívesen. – Mondom mosolyogva, amire ő is elmosolyodik.

- Lehet még egy kérdésem? – Kérdi, amire bólintok. – Megcsókolhatlak megint? – Kérdi, amire szintén bólintok. Közel hajol és megcsókol. A szemeimet becsukom, és a kezemet ráteszem az övére. Hallom, hogy kilövik a tűzi játékokat, de nem érdekel. Most semmi sem érdekel csak ő. Ő akit eddig is nagyon szerettem.