Átírt változata a profilomon megtalálható.
A nevem Tina Turner és elég érdekes dolgokat látok. Most biztos őrültnek hiszel de tényleg így van. Ha bele nézek a tükörbe furcsa lényeket olykor benne ragadt lelkeket látok. Sajnos ez okozza a vesztem. V...
Épp egy tükröt próbálok összerakni. Innen csak úgy mehetek el, ha van egy elég nagy tükröm. Szerencsére megtanultam saját lelki erőmből vagy, hogy is fogalmazott Ink? A lelkemben lévő szeretetből? De nem igazán hiszek neki. Már majdnem kész, de a semmiből feltűnő kék madzag egy csapással széttöri.
- Ne már! Error ezt most muszáj volt? – Kérdem hátra fordulva hozzá. Ő épp nevet. Teste épp olyan, mint Error Tiná-jé, de ő nem olyan gonosz. Na, jó egy kicsit az, de amúgy elég kedves. Nézem, ahogy épp egy átjárót nyit. – Hova mész? – Kérdem félre döntött fejel.
- El! – Mondja, majd eltűnik. Én hátamra fekszek és nézek ki a fejemből. Szemem alatti karikák egyre mélyebbek és a hajam is rettenetes állapotban van. A farzsebemben lévő kis tükör rezegni kezd, amire ijedten ugrok fel. Majd sóhajtva egyet elő veszem. Kifejlesztetem a tükörphonet! Nagyon menő és így tartom a kapcsolatot Inkel, aki nem tudja, hogy Error fogva tart. Vagyis nem tart szó szerint fogva csak hát... még nem enged elmenni. Felveszem.
- Szia, minden rendben? – Kérdem mosolyogva.
- Velem minden oké, de te jól vagy? Mintha napról napra egyre nyúzottabb lennél! – Mondja, amit nem bírok ki ásítás nélkül. Nagyon rég nem aludtam ki magam és szinte járó zombi lettem. – Ennyire untatlak? – Kérdi nevetve.
- Nem csak álmos vagyok! – Mondom és megdörzsölöm a szemem. – Miért hívtál? – Kérdem álmosan.
- Csak le akartalak ellenőrizni, de most komolyan mondom, hogy aludnod kéne! – Mondja, amire lesütöm a szemem. – Tudom, hogy nehéz, de meg kell próbálnod! – Mondja.
- Te nem tudod milyen érzés, hogy nem csukhatom be a szemem! – Mondom ökölbe szorult kézzel. – Akárhányszor próbálom mindig ugyan az a vége! Mindig ő van ott és bánt engem és mindenkit, aki fontos nekem! Te ezt nem értheted! – Mondom és lecsapom a földre a tükröt. Térdre esve sírok, amikor meghallom Error lépéseit.
- Mit akarsz? - Kérdem a könnyeimet letörölve. Megragadja a kezem és magához ránt, így szembe kerülök vele. De nem csinál semmit. Egy ideig néz majd sóhajt és kezembe ad egy dobozt. Értetlenül nézek rá.
- Csak nézd meg jobban! – Mondja kikerülve engem és leül kicsit messzebb. Ránézek majd vissza a dobozra és forgatni kezdem: „Erről remélem, eszedbe fogok jutni!" Áll az alján, amire beugrik. A bátyám, akivel nagyon jóba voltam elutazott külföldre és ezt adta nekem búcsú ajándékba. Egy zenedoboz, ami az altató dalának a dallamát játssza. Értetlenül nézem. Majd a tetejét kinyitva megszólal az, az ismerős dallam.
- Igazán szép dallama van! – Mondja halkan Error. – A világod megsemmisült. Ezt még meg tudtam szerezni, de mindenki, akit ismertél halott. – Mondja nemes egyszerűséggel. Hangja recseg, és néha megakad. Mint mindig a hanglejtése is itt-ott megváltozik, de attól még értem mit mond. Oda megyek mellé és lecsukva a dobozkát, ami mellesleg a tenyeremben elfért, leülök mellé. – Mi az? – Kérdi rám nézve. Én meg fogom magam és szorosan megölelem. Nem tud mit csinálni, mert nem engedem el.
- Köszönöm. – Mondom alig hallhatóan. Error megpaskolja, a fejem majd megpróbál eltolni magától.
- Most engedj már el! Piheni, akarok! – Mondja ingerülten akadozó recsegő hangján. Elmosolyodok és a dobozkát szorongatva elfekszek a földön és csak hamar aludni kezdek.
'- Mostantól itt fogsz lakni! – Mondja Papyrus körbe mutatva a lakásán. Én idegesen lépek hátra és pont bele megyek Sansbe.
- Nem kell, ennyire félned nem harapok! – Mondja kacsintva. Én elnevetem magam és nagy levegőt véve lépek közelebb Papyrushoz.
- Remélem, jól kijövünk majd. – Mondom mosolyogva amire Papyrus nevetve ölel magához. Végre van otthonom.
...
Az ablakon kinézve figyelem a hóesést mivel nem tudok aludni. Nagyot sóhajtva kezdek dúdolgatni. Egy dalt, ami már a szívemben van jó régen. Egy dalt, amit a bátyám énekelt nekem esténként mikor nem tudtam aludni.
- Nem tudsz aludni? – Jelenik meg mögöttem Sans. Én ijedtemben majdnem felsikoltok de Sans óvatosan befogja a szám. – Papyrus még alszik. –Mondja kacsintva. Hogy képes kacsintani? Visszafordulok az ablakhoz. – Mi volt ez a dal? – Kérdi mellém könyökölve.
- A bátyám énekelte nekem mindig. – Mondom kicsit mosolyogva.
- Miért már túl öregnek tart, hogy énekeljen neked? – Kérdi nevetve.
- Meghalt... - Mondom, lesütött szemel.
- Oh... bocsi nem akartam. – Mondja Sans szégyenkezve.
- Semmi baj már régen volt. – Mondom mosolyt erőltetve. Sans megsimogatja a fejem, amire kicsit elvörösödök. Ekkor találkozik a tekintetünk. Sans és én is lefagyunk.
