Én és a tükör világ (Undertale) ~Befejezett~

25. Parti3

(A csontvázak fején lévő csont majdnem úgy mozog, mint a sima bőr. Így tudnak pislogni, grimaszolni.)

Te jó ég mi a jó istent akartam csinálni? Szerencsére mielőtt megtettem volna kiszaladtam vissza tömegbe és pont neki sikerült futnom Swap Papyrusnak. Hátra esek és elterülök a földön.

- Tina minden oké? – Kérdi kezet nyújtva. Furcsán nézek rá hisz eddig utált nem? – Úgy is beszélni akartam veled! – Mondja kicsit oldalra nézve. Megfogom a kezét és ő felhúz. – Most már jobban vagy?- Kérdi, amire bólintok. – Tudod, ami oda haza történt... - Kezdi a tarkóját dörzsölve. – Sajnálom, hogy olyan voltam. Azt hittem rossz vagy, és hogy bántani akarsz minket. Nem tettél semmit mégis megítéltelek és rosszul. Én annyira sajnálom! – Mondja félre nézve.

- Béke. – Nyújtom ki neki a kezem, de a hangom már nem túl jó mivel ma túl sokat beszéltem. Papy megfogja a kezem és kezet rázunk. Aztán a kezembe nyom egy mézzel teli medvés tárolót és elmegy. Elmosolyodok, és kinyitva inni kezdem a finom édes mézet. Imádom a mézet és mindent, ami édes. A torkom már sokkal jobb. Elindulok és körbe nézek. Mindenki beszélget valakivel. Én fogom és megállok szembe a tükörrel.

- Nem mész el! – Ugrik nekem hátulról Swap Sans. Én kuncogva szedem le magamról. Megrázom, nemlegesen a fejem remélem, leesik, neki mire célzok. – Szóval csak úgy álldogálsz? – Kérdi és én bólintok. Meg könnyebbül, és velem együtt nézi, ami a tükörben van. Látszik, ahogy hátul Fell Sans és a sima Sans beszélgetnek és Sans biztos vicceket visel, mert Fell lefagy egy pillanatra.

- Te tényleg látsz más dolgokat is a tükörben? – Kérdi Blueberry, bólintok egyet. Ránézek, nagyon összpontosít és figyeli a tükröt. Ráteszem ez ujjam és rajzolni. Egy ház. Egy gyerek, aki a ház előtt játszik. Egy kutya, aki vidáman játszik a gyerekkel és viszi utána a labdát. Madarak, fák, bokrok. Az út, amin néha elhalad egy kocsi vagy biciklis. Aztán ráteszem a tenyerem és kihúzom. Blueberry eddig is ledöbbenve figyelt, de most hátra hőkölt, ahogyan a kép 3D-s ként lebeg előttünk és lassan a hangok is hallhatóak lesznek. A kutya ugat. A gyerek nevet. Aztán félre döntöm a fejem és érzem valami nincs rendben. A kis ujjammal megérintem a terepet, amire az beleremeg, mintha csak víz lenne. Majd lassan eltűnik. Nyelek egyet. Valami nem stimmelt ezzel a képel. Csináltam már ilyet. De sosem volt ilyen szép vagy békés.

- Aszta! Te ilyeneket látsz? – Kérdi, amire a kezem megbillegtetem jelezve, hogy „Nem mindig."

- Srácok gyertek együnk! – Kiált fel Ink. Mindenki az asztal köré ül, és jól érzik magukat. Én Geno és Fell Paps közé kerülök. Előttem pedig Sci ül. Megigazítja a szemüvegét és ő is várja az ételt. Swap Sans hozott Tacot míg Papyrus mi mást, mint spagettit pakol le az asztalra. Meglep de Fell Sans is hozott valamit méghozzá sült húst. Szedek magamnak egy tál spagettit, de nem tudok enni. A villámmal lökdösöm az ételt a tányéron.

- Minden oké? – Kérdi Geno amire összerezzenek. Ránézek, de ő aggódóan figyel engem. Visszanézek, a tányérra ahol mintha egy minta rajzolódna ki. Szóval nem csak úgy turkáltam?

- Szerinted? Ha így viselkedik biztos nincs valami rendben. – Mondja Fell Paps az asztalra csapva.

- Ugyan mit tudsz te? - Kérdi Geno idegesen. Hiába üvöltöznek, körülöttem én a tányérra figyelek. Aztán ahogy tovább „turkálok" egy szó és egy kép jön ki. "Error!" Alatta pedig egy kéz szerűség, aminek hosszúak a körmei. Error T? Mi lehet vele. Egyik kezemmel az asztal alatt dobolok, a térdemen majd mintha hirtelen nem lenne kezem. Óvatosan lenézek és ledöbbenek. A kezem tünedezik. Vagyis nem tűnik, el csak szaggatottá válik pont, mint Erroré. Nyelek egyet, míg mellettem még mindig vitáznak. Ez nem történhet meg velem ugye? Egy ideig még így néz ki a kezem majd újra normális lesz. Közben Geno és Paps már állnak és egymást dobálják hol étellel, hol evőeszközökkel. Én lehajtom a fejem és a homlokomat az asztalra rakom. Lefelé nézek, és a kezemet szorítom, ökölbe majd engedem ki. Valami nem stimmel velem mostanság.

- Jól vagy? – Teszi valaki a hátamra a kezét. De a beszéde miatt felismerem Errort. Megrázom a fejem mivel tényleg rosszul érzem magam. Felsegít és megfogva a kezemet elindul, egy irányba majd nyit egy portált. Ahogy megyünk, kezdek szédülni. Meg fogom a fejemet és próbálom tartani a tempót, de megbotlok. Error a derekamnál fogva elkap és segít vissza állni. Tüsszentek egyet és mikor utána kinyitom a szemem egy ideig homályosan látok.

- Mi történt? - Roham oda hozzánk Ink. Majd ő is meg fog és segít állni mivel nagyon, szédülök. Ráteszi a kezét a homlokomra és ledöbben. – Lázas... - Mondja halkan. – Ideje lenne haza menni és ott pihenhetsz! – Mondja Ink és megpróbál elhúzni Errortól de ő nem enged. Aztán mire feleszmélnék, a földön ülök és majdnem mindenki azon veszekszik, hogy hova menyek. Egy idő után rázni kezd, a hideg ezért összehúzom magam.

- Fázol? – Guggol le elém Sans. Bólintok egyet majd tüsszentek. Aztán azt érzem, hogy Sans pulcsija landol rajtam és ő maga mellém ül. Magamra húzom a meleg ruhát, amitől jobb egy kicsit. Majd érzem, hogy még valami landol rajtam, de ez Papyrus sálja.

- Ne aggódj, mi majd megvédünk a fázástól. –Mondja széles mosollyal, amitől nekem is mosolyognom kell. Papyrus leül a másik oldalamra. Sans átkarol és simogatni kezd. Akaratlanul is közelebb húzódok hozzá és ő erősen magához ölel. Hamar elnyom az álom, de sajnos nem jó értelemben.

„Ismét abban a nagy teremben vagyunk. Sans előttem áll és szeme kéken világít.

- Ismét itt vagy? – Kérdi gúnyos hangon, amire én lépek egyet hátra. Reszketek és félek. – Gyere, ne félj. Hisz csak megöllek. – Mondja nevetve. Aztán érzem, ahogyan a szám sarkából elkezd kifolyni a vér. Lenézve látom, hogy átszúrt egy csont. Megerednek a könnyeim, miközben a kezemmel a csontot markolászom. Aztán egy lökés hatására a falnak repülök, amihez négy darab csont szegez oda. A fájdalomtól ordítani tudnék, de nem megy. Sans gonosz kacajba kezd és szeme egyre jobban izzik. Elindul felém és kezével a lelkem felé nyúl, ami kijön belőlem és felé lebeg. Kezébe veszi, majd erősen összeszorítja, amire a lelkem milliónyi darabra hullik."