Átírt változata a profilomon megtalálható.
A nevem Tina Turner és elég érdekes dolgokat látok. Most biztos őrültnek hiszel de tényleg így van. Ha bele nézek a tükörbe furcsa lényeket olykor benne ragadt lelkeket látok. Sajnos ez okozza a vesztem. V...
A tálcán egy pohár tej és egy kissé oda éget muffin foglalt helyet. Mosolyogva ülök le törökülésbe az ajtó elé és enni kezdek. Bár a muffin meg volt égve nem volt olyan rossz főleg miután tejel, leöblítettem. A tálcával a kezemben indulok el lefelé.
- Nekem akkor se szimpatikus! – Hallom meg Papyrus hangját.
- Nincs semmi baj vele, csak te vagy ilyen! – Hallom meg Sanst. Rendületlenül megyek tovább le a lépcsőn. Be a konyhába ahol beszélgetnek. Beteszem a tálcát a mosogatóba. Sans és Papyrus megszeppenve néznek engem.
- Jó reggelt hogy aludtál? – Kérdi Sans kedvesen és energikusan.
- Jól... - Mondom kissé bizonytalanul.
- Minden rendben? – Kérdi Papyrus.
- Persze minden oké. – Mondom, és gyors léptekkel haladok az ajtó felé. Inkább fagyok halálra mintsem itt maradjak és elkezdjenek faggatni.
- Te látsz? - Hallom meg a kislány hangját. Oldalra nézve egy tükörrel találom szembe magam, amiben a lány félve néz rám. Bólintok, amire elkerekedik a szeme. – Ki tudsz vinni innen? – Kezdi el ő is azt, amit szinte mindegyik szellem. – Már régóta ide vagyok, zárva pedig jó vagyok! Tényleg nem csináltam sosem semmi rosszat. Kérlek, segíts kimenni!
- Nem lehet... - Mondom halk elcsukló hangon, amire a lány arca komolyra fordul.
- Mi az, hogy nem lehet? – Kezd el ordítani. – Tudom, hogy ki tudsz vinni innen, ne játszd meg magad! – Mondja egyre hangosabban. Hangja fokozatosan torzul el. – Haszontalan idióta vagy! Ne gyere nekem azzal, hogy nem lehet vagy, hogy nem tudod! Hazudsz! Biztos egész végig mindenkinek hazudtál! Hazudsz! Hazudsz! – Egyre hangosabba üvölti, hogy hazudok, míg nem elpattan bennem az a vékony idegszál és ököllel beverem az üveget. A szilánkok nagy része a kezembe fúródik, míg a többi az előszoba szőnyegen landol. Ép kezemmel szorítom meg a sérült kezem csuklóját.
- Minden rendben? – Hallom meg Sans féltő hangját és hogy elindul felém. Fogom, kivágom az ajtót és futásnak eredek. Futok ahogyan a lábam bírja míg egy hatalmas épülethez nem érek. Lihegek és kezem egyre jobban vérzik. Veszek egy mély levegőt és bemegyek. Sötétség mindenfelé és nincs áram. Egy kis ablakon keresztül fény szűrődik, be az alá ülök le. Lábaim a mellkasomhoz húzom és a sérült kezem lógatom hadd csöpögjön le róla a vér. A másik kezemmel eltakarom az arcom. Vissza kell jutnom. Sanshez. Az én általam ismert Sanshez. Érzem, hogy könnyezni kezdek.
- Van itt valaki? – Hallom meg Papyrus hangját, ahogy kinyitja az ajtót. Jobban összehúzom magam. – Oh, hát itt vagy! – Mondja úgy, hogy hallom a hangján nem érdeklem őt. – Sans küldött, hogy kereslek meg. Állítása szerint én tettem valamit. – Mondja, miközben elém sétál.
- Sajnálom, hogy tegnap csak úgy berontottam hozzád! – Mondom halkan. – Mostanság sok minden történt velem és már én se tudom, mi vagyok! – Mondom, miközben megszorítom a térdemet. De felszisszenek mivel a sérült kezemmel tettem ezt. Papyrus leguggol elém és megfogja a sérült kezem. Lassan elkezdi kihúzni a szilánkokat. Amennyire lassan csak tudja. – Te ezt nagyon élvezed igaz? – Kérdem a fogaim összeszorítva, mert nagyon fáj.
- Hogy kerültél ide? – Kérdi megállva. Nem csinál, semmit csak megszorítja a kezem, ami erre erősebben vérzik. - Az igazat mond! – Mondja a szemembe nézve.
- A tükrön át jöttem ide... - Mondom, amire felpofoz és én elterülök a földön. – Ez fájt! De sejtettem, hogy nem hiszel nekem. – Mondom felnevetve. Meglátok egy tükröt, ami repedten lóg előttem a falon.
- Miért menekülsz? - Kérdi idegesen Papyrus. Előveszek a zsebemből egy papírdarabot és a véremmel ráírom: „Sajnálom Sans nem érek haza vacsorára!" Majd Papyrus felé nyújtom.
- Ezt add át légyszi Sansnek. Ő legalább képes volt hinni bennem. – Mondom és elindulok a tükör felé. A tükör letört darabkái a földön hevernek. Lassan helyükre illesztem a darabokat. A megmaradt repedésekbe befolyik a vérem, mint valami ragasztó tartja össze az egészet.
- Mi vagy te? –Kérdi ijedten Papyrus.
- Valaki, aki csak egy helyet akar, ahol lepihenhet! – Mondom felé fordulva. – Csak hogy tudd, nem vagyok szörny... de sajnos ember sem! – Mondom azzal belépve a tükörbe átlépek egy másik világba.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
