Én és a tükör világ (Undertale) ~Befejezett~

18. Tina VS Error Tina

A földön fekszek, és nem tudok felkelni. Error karmai a földhöz kötöznek.

- Végre itt vagyunk! Csak te és én igaz? – Mondja Error. Szeméből fekete folyadék folyik ki az arcomra, de amint hozzám ér, mint a sav égetni kezd. – Régen vártam már ezt a napot! – Mondja arrébb állva. Mintha csak asztalon lennék, emelkedek függőlegesbe a földel együtt és Error előttem áll gúnyos mosollyal. – Tudod, miért van belőled csak rossz? – Kérdi, amire felemelem a fejem. Az arcom még mindig égeti a sav, de próbálom figyelmen kívül hagyni. Aztán az egyik karma az oldalamba fúródik és égetni kezdi a húsomat. Én fájdalmasan üvölteni kezdek, amire csak nevet. – Azért van csak rossz belőled, mert minden jót megöltem. – Mondja kuncogva – Ha csak rosszak, vagyis csak gonoszak maradnak, összefoghatok velük és elfoglalhatom a többi univerzumot! – Mondja még mindig mosolyogva.

- Miért... - Kezdem el, de a felénél vért kezdek köhögni.

- Hogy miért lenne jó nekem? – Kérdi össze csapva tenyereit. – Ez nagyon egyszerű. Mert minél több univerzumot kaparintok meg annál több lesz a lélek, amit felfalhatok. – Mondja megnyalva a szája szélét. – És minden elfogyasztott lélekkel erősebb leszek! – Mondja, majd közelebb jőve hozzám ujját végig futtatja az arcomat, amire az tele lesz csótányokkal, amiket próbálok lerázni magamról. – Miután elfogyasztottam a te, már egy kicsit kopottas lelked képes leszek a tükrök segítségével utazni... ide is és oda is. – Mondja ujját ide-oda lengetve. – De ne aggódj a drága látos Sansyd lesz az, akit először megölök! – Mondja a végét eltorzult hangon. Majd felnevet. Én sírok... nem tudok semmit sem csinálni. Túl gyenge vagyok! De talán ha megpróbálnám, minél tovább kibírni több esélyt adnék Sansnek és mindenkinek. Muszáj túlélnem.

- Indulhat a játék? - Kérdi közel lépve hozzá. A karmok elengednek és előttem két gomb jelenik meg: HARC vagy BÉKE? Tudom, hogy ha a békére nyomok meghalok. Ezért bár vérzik az oldalam és mindenem fáj... fáradt vagyok, és alig bírok, állva maradni küzdenem kell! Sansért, Papyrusért és mindenkiért, aki fontos nekem. Rácsapok a harc gombra, amire egy kés jelenik meg a kezemben.

- Milyen eltökélt tekinteted van! – Mondja nevetve Error T. Most már nem fordulhatok vissza.

- Kezdődhet a játék! – Mondom erőtlenül felé nyújtva a kést.

Egy ideje küzdünk, de nem haladunk előre. Error T. átszúrja az egyik térdemet a karmával, aminek hatására a földre esek, a kés pedig elcsúszik tőlem. Nehézkesen, de még tudok levegőt venni.

- Tudod, kezdem már unni! – Mondja unott hangon és elindul felém. A hajamnál fogva felrángat és úgy tart. – Szánalmas vagy! – Mondja, majd arcomra juttat még egy adag savat. Én már nem is reagálok, rá csak hang nélkül tátogok. – Már üvölteni sincs erőd? – Kérdi, majd le akar dobni a földre, de végül nem, teszi. Leüti, a fejem a földre aztán visszaránt. – Meg kéne, hogy öljelek, hogy megkíméljelek a szenvedéstől! – Mondja, de én nem figyelek rá. A lábammal felrúgom a kést és a még mozgó kezemmel megragadom. Hátra fordulva bár a hajam is bánja, de bele vágok Error T. arcába. Meglepetten lép hátra. A hajam, amit eddig növesztetem és már majdnem a derekamig ért késel levágtam ezzel is megtévesztve. Most a vállam felet van egy kicsivel. Elejt egy kínos kuncogást és a vért, ami idő közben lefojt, a szájához lenyalja.

- Nem rossz! – Mondja, én próbálom megállni azon az egy lábamon, ami még, mozog. – De nem volt jó ötlet kihúzni a gyufát nálam! – Mondja komoly arccal. A másodperc tört része alatt elém kerül és kihúzza, a lelkemet, engem meg hátra lök. – Milyen rosszul néz ki! – Mondja, undorral az arcán majd egyik karmával elkezdi megkarcolni, amire üvöltök, és fájdalomtól szenvedve fekszek a földön szívem helyét fogva. – Csak nem fáj? – Kérdi nevetve. Egyre jobban kínozza a lelkem, de nem adom fel. Nem hallhatok meg. Figyelmen kívül hagyom a fájdalmat és lábra állok. Error T. ezt látva még jobban szorítja a lelkem, de nem foglalkozok vele. Futásnak eredek, ráállok a sérült lábamra, ami rendellenes recsegő hangokat add ki.

- Mi a... - Kezdi, de én leterítem. A kést a fejétől pár centire tartom. A lelkem fél méterre tőlünk hever a földön és nagyon vérzik. – Gyerünk, szúrj csak le! – Mondja nevetve. – De ha megteszed, te se leszel jobb nálam! – Mondja szélesen mosolyogva. Igaza van! Ha megölöm én is gyilkossá válok, mint ő.

- Nem vagyok olyan, mint te! – Mondom, majd mélyen a szemébe nézek. Teste elernyed, nem tud mozogni és nem tud félre nézni.

- Mit csinálsz velem? – Kérdi dühösen.

- A szem az emberbe épített tükör! – Mondom, amire arca eltorzul. Nem vagyok erős, de ezt még meg tudom tenni. Így az én szenvedésemnek sosem lesz vége, de másokat megkímélek tőle.