Én és a tükör világ (Undertale) ~Befejezett~

4. Egy másik világ

- Kölyök? Jól vagy? – Hallok meg egy kicsit vékony hangot. Lassan feltolom magam és feltérdelek. Kezemmel a fejem dörzsölöm, de amikor a hajam hozzá ér a sérült kezemhez felszisszenek. Végig nézek magamon... mindenhol vágások borítanak. Előre nézve egy kis sárga virágot látok, aki aggódva néz rám. Virág, arccal? – Jól vagy? – Kérdi, amire ijedtemben hátra ugrok és rátenyerelek a földre persze egyből fájlalóan húzom vissza a kezem. Felállok és körbe nézek. Meglátom a táskámat, ami fel van borítva és előtte a kigurult gyógyszeres dobozomat. Mint a villám termek mellette és felbontva a doboz beveszek néhány szemet. Érzem, hogy valami óvatosan a kezem köré fonódik. Lenézve azt látom, hogy gyökér tekeredik rám. – Illő válaszolni! – Mondja idegesen a virág.

- Jól vagyok... azt hiszem. – Mondom, amire elenged.

- Howdy a nevem Flowey. Flowey a virág. Téged hogy hívnak? – Kérdi kedvesen.

- Tina. Tina Turner. – Mondom, majd hagyom hadd magyarázza, el hol vagyok. Sajnos, mint kiderült egy olyan helyre kerültem ahol szörnyek vannak és emberre vadásznak. Nyelek egyet mikor a magyarázat végére ér.

- Küldök neked lélek erőt, ami segít felépülni rendben? –Kérdi, amire félve, bár de bólintok. Kis fehér valamiket küld felém és én hülye megfogok egyet. Fájdalom hasít belém és összeesek.

- Idióta! – Mondja eltorzult hangon. – Itt csak egy szabály van: Ölj vagy téged ölnek! – Mondja, majd nevetni kezd. Valamiért én is nevetek, amire bele fagy a szó.

- Te... most... - Kezdi el, de valaki oldalról lelövi és eltűnik. A lövés irányába nézve egy lila ruhás félig kecske nőt látok, meg aki ijedten jön oda hozzám.

- Jól vagy gyermekem? – Kérdi aggódva. – Most már nem kell félned itt, vagyok. A nevem Toriel és segíteni szeretnék. – Mondja, majd a karjaiba vesz. Hagyom magam és gyorsan egy kis lakásba érünk. Bevisz egy szobába és befektet az ágyba. – Maradj, itt mindjárt visszajövök és ellátom a sebeid. – Mondja és eltűnik. Felülök és körbe nézek. A mellettem lévő asztalon van a táskám, aminek örülök. Toriel visszatér és az összes seben fertőtleníti és beköti.

- Au! – Mondom, amikor már az utolsó kötéseket tekeri rám.

- Sajnálom, de ne félj, most már csak jobb lehet. – Mondja, kedvesen majd megsimogatja a fejem és behoz egy almás pite szeletet. Lelkesen eszem, amíg ő az ágyon ül és néz engem.

- Izé... Toriel igaz? – Kérdem úgy 1 perc csend után.

- Igen? – Kérdi kedvesen.

- Az én nevem Tina... - Nyújtok kezet, amit meg is ráz. – Köszönök mindent anya... vagyis Tori Toriel izé én. – Kezdek mentegetőzni mire ő csak elvörösödve, feláll az ágyamról.

- Nyugodtan hívj, így ha akarsz. – Mondja, majd elmegy. Arcom a tenyerembe temetve ülök, egy ideig majd lefekszek aludni.

Egy teljesen fehér teremben vagyok, aminek nem látom se az elejét se a végét. Aztán hirtelen körülöttem rengeteg tükör kezd lebegni. Mindben én vagyok csak más dimenziókból. Olyanokból, amelyekben bántanának engem.

- Nem menekülhetsz örökre Tina! – Mondják, egyszerre amire én becsukom a szeme és eltakarom a fülem. – Ez a sorsod... meg kell HALNOD! – Mondják a végét üvöltve.

Ijedten ülök fel az ágyban és körbe nézek. Még mindig Torielnél vagyok. Felállok és kimegyek a konyhába, amit kis idő után meg is találtam. Kerestem egy poharat majd ittam egy pohár vizet. Levert a veríték így kezemmel próbálok rajta segíteni.

- Gyermeke minden rendben? – Hallom meg magam mögül Toriel hangját. – Ordítozást hallottam. – Mondja ijedten. Leteszem a poharat és oda szaladok hozzá. Megölelem így próbálva megnyugodni. Szorosan tartom, majd kis idő ő is megölel. Visszavisz a szobámba és befektet az ágyba.

- Nem lesz semmi baj rendben. –Mondja, amire csak mosolygok, és hagyom hadd simogasson. Úgy teszek, mintha aludnék, amire elmegy. Nem merek aludni. Ahogy becsukom, a szeme újra ott vagyok. Újra hallom a hangokat. Látom az arcokat... ennek sosem lesz vége.