Én és a tükör világ (Undertale) ~Befejezett~

15. UnderFell

Szakad az eső, amit hagyok hadd folyon le a hátamon. Mögöttem a tükör darabjaira hullik és eltűnik a sárban. Körbe nézek, de nem látok senkit és semmit. A távolban egy kis szikla árválkodik, és mintha ülne alatta valaki. Közelebb megyek és meglátok egy Sanst. Piros fekete kabátja és cipője van és egy térdig érő fekete nadrágja. Térdeit magához húzva ül és a vékony perem alatt próbál menedéket keresni. Sóhajtva elindulok felé és engedély nélkül bekuporodok mellé.

- Hé, mit képz...

- Csönd rossz kedvem van! – Mondom a szavába vágva. Egyik foga aranyból van, ami kicsit vicces. – Te érezted már azt, hogy már semminek sincs értelme és minden el van cseszve? – Kérdem kifordulva. Mostanság minden csak rossz körülöttem és csak remélni tudom, hogy nem az én hibámból.

- Miért beszélsz, úgy velem mintha ismernénk egymást? – Kérdi Sans kissé idegesen. Na, jó ez így nem lesz jó túl sok Sanst ismerek.

- Ezt a helyet, hogy hívják? – Kérdem nem válaszolva a kérdésére.

- Underfell de te nem...

- Figyelj Fell tudom furcsa, hogy ezt mondom, de nem igazán érdekel milyen lelki roncs vagy csak akkor, ha beszélnél róla! Ha pedig téged se érdekel, az én nyomorult kis életem egyezünk ki abban, hogy mindketten csendben ülünk itt, amíg el nem áll az eső. Utána meg mindketten megyünk a saját dolgunkra oké? – Kérdem, de ő csak értetlenül néz rám. – Hagyjuk. – mondom sóhajtva és épp felállnék más helyt keresve, de elkapja a csuklóm.

- Ho... hogy hívnak? – Kérdi nem rám nézve.

- Tina. – Mondom és visszaülök mellé.

Egy ideig csöndben ülünk, majd beszélgetni kezdünk. Úgy mindenről. Hogy nincs jóba a tesójával, és hogy ezért bujkál itt. Az itt lévő Papyrus a Royal Guard tagja és ezért tőle is sokat várnak el. Én is mesélek neki, de nem mondom el a tükröket és hogy hogyan kerültem ide. Annyit mondok, hogy sok helyen voltam eddig és haza akarok menni, de nem, tudom, merre van a haza.

- Akkor ezt nagyon megszívtad, mert nem fogok segíteni! – Mondja Fell.

- Sejtetem, de én nem is kértem a segítségedet, egyedül is menni fog, úgy ahogy eddig is! – Mondom és felállok nyújtózkodni. Az eső már nagyjából elállt és már csak kicsit csöpög. – De te ne oktass ki hisz te még a saját testvéredtől is félsz! – Mondom nyelv nyújtva és futásnak eredek. Fell hamarosan utánam ered majd egy követ dobva a fejemnek a földre kényszerít. Rátérdel a hátamra így meg akadályozva, hogy felkeljek.

- Ne mond ezt mikor nem igaz! – Mondja idegesen.

- De hát miatta bujkáltál ott nem? – Kérdem felkönyökölve, amire kicsit ledöbben és ebben a pillanatban lelököm magamról és a mellettünk álló fára felmászok. Fell utánam kap, de csak a cipőmet sikerül megkaparintania. Felülről kinyújtom rá a nyelvem.

- Gyere le most! – Üvölt oda hozzám. Neki rugaszkodok, és pont rá ugrok magam alá teperve őt. Nevetve ülök, a hasára majd mellé fekszek a földre. – Miért vagy ilyen? – Kérdi Ökölbe szorult kézzel.

- Milyen? – Kérdem felülve.

- Hát ilyen! – Mondja felém nyújtva a cipőm, de nem néz rám. Nevetni kezdek, amire a fejemhez vágja a cipőm. – Mi olyan vicces? – Kérdi, és most látom, el van pirulva.

- Az hogy így nagyon aranyos vagy! – Mondom, a cipőm felvétele közben majd felállok és lehervad az arcomról a mosoly. Tovább kell mennem! Ha tovább maradok, biztos megint bajt fogok okozni.

- Tina? – Zökkent ki hírtelen Fell. – Minden oké? – Kérdi, bár próbál úgy tenni, mint akit nem érdekel. Elmosolyodok és elindulok. – Hé, hova mész? – Kérdi felpattanva.

- Valahova... valahova máshova! – Mondom és megyek tovább.

Többször megállít, és szembe fordít magával azt üvöltözve: „Mégis hova mész?" De én nem felelek, csak lehatott fejel, tűröm, hogy ordít. Fell Papyrus is idővel felbukkant és elkapta Fell Sanst engedve, hogy elfussak. Aztán semmiben találtam egy kidobott tükröt. Ami egész jó állapotban volt és átléptem rajta...

- ... És így kerültem ide! – Hagyom abba a mesélést. Előttem Ink ül törökülésben és sajnálva néz engem. Egy nagy fehér teremben vagyunk amit Ink úgy magyarázott el, hogy ez egy tér az univerzumok között ahol még nincs semmi. Ezt használja átkelőnek, mert innen minden helyre kapu nyílik. Én meg valahogy itt lukadtam ki.

- Szóval sokáig bolyongtál? – Kérdi egy perc csönd után. Bólintok, amire sóhajt egyet. – Sajnálom, hogy nem voltam ott veled! – Mondja sajnálkozva majd a csillagot formázó szeme elkezd villogni.

- Mi a baj? – Kérdem ijedten.

- Error megint valahol bajt kever! – Mondja, majd feláll. – Gyere menyünk! – Nyújtja felém a kezét, de én elnézek és térdeimet a mellkasomhoz húzom. – Tina? – Kérdi leengedve a kezét.

- Most csak egyedül szeretnék lenni egy kicsit. – Mondom fejem a lábaimhoz nyomva.

- Biztos, hogy ezt akarod? – Kérdi, amire bólintok. – Még ígérem, visszajövök! – Mondja azzal az ecsetjével húzva egy vastag vonalat, portált nyit és elmegy. Hátamra fekszek és bámulom a fehérséget. Ink szerint több ilyen hely is van... talán át kéne mennem egy másikba?