Én és a tükör világ (Undertale) ~Befejezett~

17. Múlt

Egy ideig próbálok vissza aludni, de akárhányszor próbálom, egyre szörnyűbb képek ugranak be vagy Error Tina szórakozik velem. Előveszem a kis dobozkát és elkezdem nézegetni. A faragáson végig vezetve az ujjam eszembe jutnak azok az idők mikor még minden rendben volt velem. Ha jól emlékszek, amikor meghalt a bátyám aznap kezdtem a tükörben lévő dolgokat részletesebben látni. Aztán mikor megláttam őt is a tükörbe megpróbáltam kihozni. Ő ezt nem akarta, de én ki akartam szedni. Azt akartam, hogy ismét velem legyen. Akkor sérült meg szerintem először a szívem mikor megpróbáltam kihozni, de rosszul sült el. Hónapokig a kórházban voltam és ebből egy hónapot eszméletlenül. Utána mindig láttam a szellemeket a tükörben. Volt alkalom mikor már nem bírtam a hangokkal és elszaladtam otthonról. Ekkor találkoztam Erikkel, aki egy utcai orvos volt. Vagyis ő hívta magát így. Megvizsgált és mikor elmondtam neki mit tudok, vagyis miket látok a kezembe nyomot, egy kis üveget. Maga az üveg átlátszó volt és elég kicsi. Benne fehér kör alakú pirulák helyezkedtek el, de csak úgy öt darab.

- Ez még prototípus, de szerintem ez segíteni fog neked! –Mondta kedves mosollyal. Az ő szeme alatt is karikák voltak és úgy nézet ki, mint egy orvosi köpenyt ellopott koldus. De nem dobtam ki az üveget. Haza vittem és gondosan elrejtettem. Utána hónapokig nem néztem rá, sőt már kezdtem elfeledkezni róla. Aztán mikor Anyámra rájött a gyűjthetnék, elkezdet tükröket gyűjteni. Persze ennek én láttam a kárát. Folyton beszéltek hozzám és már reggeltől migrén gyötört. Ekkor döntöttem úgy, hogy elegem van. A szobámban rejtegetem egy kést, amivel időnként megvágtam magam. Nem hangozhat, jól de ez volt az, ami miatt elfeledkeztem a hangokról... a fájdalom. Ahogy kerestem a kis kést megakadt a szemem a kis üvegcsén. Elkezdtem a kezemben nézegetni egy tablettát majd bevettem. „Ennél rosszabb így se úgy se lehet!" Gondoltam ezért vettem be. De hihetetlen módon működött. Még aznap felkerestem az embert mivel mind az öt tablettát bevettem és kellet még. Azért kellet mind az öt mivel Anya elrángatott tükröt venni... gondolom, értitek. Kapta tőle rengeteg tablettát, de cserébe ételt kellet vinnem neki, ami nem nagy áldozat. Ekkor voltam 10-11 éves, ha jól emlékszek. Utána rendszeresen jártam gyógyszerért és utána gondolom, tudjátok mi történt. Most itt vagyok. A jobbomon Error alszik. Valahol a Classic Sans azt hiszi meghaltam, ahogy Swap Sans is... Fell Sans meg biztos dühös rám. Ink értesített mindenről. Valami Gaster engem keres és a legtöbb lélek is szintén engem keres. Nem igazán van szerencsém mostanság. Egy ideig még elmélkedek, majd unalmamból előveszem a lelkem. Tele van rengeteg sebbel és most vannak olyanok is, amik véreznek. Egy nagyon mély repedés fut középen és félek, ha tovább törik, meghalok. A hegek ismét feltépődtek és azok is erősen vérzenek.

- Ezzel... mi történt? – Kérdi hirtelen ijedten Error. Visszarakom, a lelkem amilyen gyorsan csak tudom, és felállva szembe fordulok a meglepett és megijedt Errorral.

- Semmi! – Mondom idegesen.

- Még hogy semmi? Olyan, mint amit hússzor eltiportak összevagdostak majd ezeket ismételgették addig, míg ilyen állapotba nem jutott! – Akad ki. Hangja a végére más, mélyebb hanglejtést vesz fel. Kerülöm a szemkontaktust. Majd ismét üvegtörés hang hallatszik. A szívem iszonyatosan fáj, amire oda kapom a kezem.

- Tina? – Kérdi Error ijedten. Én oldalra kezdek dőlni erőtlenül. De ahelyett hogy neki megyek, a földnek átesek rajta miközben Error Tina nevetése cseng a fülemben. Error Sans próbál megtartani. – Nem mehetsz át, értetted! – Mondja, de hangja halkul már nem gazán hallom. Pont azt a kezemet fogja, amiben a kis zene dobozt szorongatom. Erőltetek egy mosolyt az arcomra és kezébe nyomva a dobozt hagyom, hogy elnyeljen a sötét... ismét.