Én és a tükör világ (Undertale) ~Befejezett~

8 Sans és Papyrus

Olyan egy órát voltam bent a szobában majd mikor teljesen lenyugodtam eldöntöttem lemegyek és bocsánatot kérek. Kinyitom az ajtót és egy folyosóra érek, ami elvezett egy lépcsőig.

- Nekem most mennem kell, mert Undyne talált egy másik embert te addig vigyázol rá? - Hallom meg Papyrus hangját.

- Persze Tesó nem lesz probléma! – Mondja Sans a kanapén ülve. Fejét el sem fordítja a Tv-ről. Papyrus elmegy, én pedig a lépcsőre ülök gondolkodni. Mennyek oda csak úgy? Vagy kérdezek valamit? Mondjak valamit? – A kanapé kényelmesebb, mint a lépcső! – Hallom meg Sans hangját. Még mindig a Tv-t nézi, de tudom nekem szólt. Veszek egy mély levegőt és lemegyek hozzá. Leülök lehetőleg a legmesszebb tőle. Így ülünk egy ideig amíg Sans meg nem töri a csendet.

- Fáradtnak tűnsz...

- Sajnálom, hogy úgy rátok ordibáltam! – Vágok közbe hírtelen.

- Ugyan semmi baj. Papyrus is rám ordít néha, de, csak azért mert nem veszem fel a zoknimat a földről. De tudod, hogy van ez, lusta vagyok megcsinálni és egy idő után Paps felveszi. – Mondja vállat vonva. Kissé megkönnyebbülök. Lehet nem is haragszik rám? Bár nem vagyok benne biztos. Ásítok egyet, alig tudom nyitva tartani a szemem. A rengeteg rémálom miatt képtelen vagyok kialudni magam. Nem tudom, meddig bírom majd alvás nélkül, de így is elég karikásak a szemeim...

- Nem tudsz aludni? – Kérdi Sans egy nagyobb csend után.

- Mostanság nem igazán... - Mondom a tarkómat dörzsölve.

- Rémálmok? – Kérdi nyújtózkodva egyet.

- Valami olyasmik, bár én se tudom pontosan mik. – Mondom őszintén. Sans megfogja a kezem és az ölébe ránt... vagyis úgy hogy a fejem az ölében van és én a kanapén hosszában fekszek. – Mit csinálsz? -Kérdem, amire simogatni kezd.

- Próbálj meg aludni! Nem akarom, hogy a fáradtságtól ismét orra ess. – Mondja, majd felnevet. – Eszembe jutott az egyik barátom mondása mi szerint: Van, amikor az ember pofára esik, mint a zsíros kenyér. – Erre én is felkuncogok egy kicsit. –Na máris jobb kedved van! – Mondja Sans rám mosolyogva. – Most már próbálj meg aludni hátha most sikerül! De nem aggódj majd én, megvédelek a rémálmoktól hisz nem én félek a rémálmoktól, hanem azok félnek tőlem. - Mondja nevetve.

- Csodálom, hogy mindig tudsz nevetni! – Mondom kissé halkan.

- Miért? – Kérdi, de én nem válaszolok. Oldalra fordulok és próbálok aludni. De tudom megint rémálmom lesz...

Megint a fekete teremben vagyok. Ismét egyedül. Vajon most ki bukkan fel? Még több Sans vagy valaki más?

- Oh, Tina~ drágám... - Hallok meg egy hangot. Sajnos tudom, kitől van ez a hang. Előttem Error Tina áll. Szemei vörösek és éles fogaival szélesen mosolyog rám. Kezeiből hatalmas karmok álnak ki és mintha valami fekete mező venné körül. Lépek egyet hátra. Eddig sosem láttam teljesen csak annyira amennyire a tükör hagyta. Karmai mintha kötélé változnának, indulnak meg felém. Körbe fonnak, és nem hagynak szabadulni. Bele álnak a testembe, átszúrnak, és egyre jobban szorítanak.

- Remélem, tetszet, a kis meglepi rémálom csomag, amit kaptál! – Mondja nevetve és érzem, mindjárt összetörik az összes csontom. A számból és a testem rengeteg pontjából vér áramlik ki.

- Tina! – Hallom meg valaki hangját de Error Tina nevetése elnyomja. – Tina! Tina ébredj! – Erre kipattan a szemem és Sans aggódó tekintetével találom szembe magam. Nehezen veszem a levegőt. Lassan felülök és kezemet a fejemre teszem.

- Mi történt? – Kérdi Sans ijedten.

- Merre van a mosdó? – Kérdem kissé elhalt hangon.

- Az emeleten középen... De nem válaszoltál. – Mondja, de nem válaszolok, felmegyek és bezárkózom a fürdőbe. Ahogy belenézek, a tükörbe látom, hogy vért könnyezek. A szám sarkából is egy vékony vér csík folyik le. A szemeim alatt lévő karikák egyre mélyebbek. Forgolódok, egy ideig majd WC papírral letörlöm a vörös folyadékot. Megmosom az arcom és utána kimegyek. Sans lent van és telefonál valószínűleg Papyrusal. Én halkan lemegyek és elindulok a bejárati ajtó felé. Ki kell szelőztetnem a fejem. De ahogy kinyitom a telefont épp eltevő Papyrusal találom szembe magam.

- Hát te? – Hallom meg egyszerre Sans-től és Papyrus-től.

- Öhh, én csak... ki akartam menni, sétálni! – Mondom kissé zavartan. Papyrus bejön és becsukja az ajtót. Kb. 3 fejel magasabb nálam, ami eddig fel sem tűnt. Letérdel elém és megölel.

- Én a nagyszerű Papyrus legjobb ölelésemet adom neked, hogy jobban érezd magad! – Mondja szorosan ölelve. Sans csak áll zsebre tett kézzel mögöttünk.

- Ugyan már jól vagyok! – Mondom kiszabadulva az öleléstől. – Csak rosszat álmodtam ennyi az egész. – Mondom kikerülve Papyrust kinyitom az ajtót de Sans becsapja előttem.

- Elmondod, mi folyik itt? – Kérdi ingerülten.

- Elmondanám, csak az a baj én se tudom, mi folyik itt! – Mondom fennhangon majd arrébb lökve elmegyek. Egy nagyobb „tisztásra" érve elfekszek a hóban. Jól esik, ez a hideg bár tudom így meg fogok fázni.

- Mi csinálsz? - Kérdi Sans felém magasodva. Követett? Remek!

- Lehűtöm magam. – Mondom, egyszerűen majd kezemmel eltakarom a szemem. Hallom, ahogy Sans leül mellém.

- Sajnálom, hogy kiakadtam. - Mondja lefeküdve mellém. Felnevetek.

- Semmi baj teljesen jogos volt! –Mondom felülve és rámosolygok. Egy ideig meglepetten néz rám, majd ő is mosolyog. Valaki beárnyékol, ezért felnézek és a kissé dühös tekintetű Papyrust látom meg.

- Hányszor mondtam neked Sans hogy ne feküdj a hóba, mert megfázol! – Mondja csípőre tett kézzel. Én kuncogni kezdek, majd arra eszmélek fel, hogy Papyrus a vállára vett és úgy haladunk vissza a házba. – Szerencsére pont most fejeztem egy tökéletes spagettit így hát hálásak lehetek! – Mondja, és feltartott orral megy tovább. Mosolygok, mert tudom, talán megúszom magyarázat nélkül. Sans mögöttünk kullog és mosolyogva figyel minket. Alig várom, mit hoz a következő álmom... bár furcsán hangzik, lehet, nem akarok haza menni.