A földrajz tanárom.

66.

-Készen vagy már kicsim? -kiáltott lentről Hardin, mire felsóhajtottam s egy nagy levegőt vettem

-Hardin. Képzeld, még mindig nem. Hiába kérdezed meg két percenként -kiáltottam vissza majd leültem az ágyra. Ma még nem ettem semmit, amit a kis popcornom is érez. Utálom a hajtást, a sietést és azt hogy nem csinálhatom azt amit szeretnék. Könnyen igazadom másokhoz, de a kurva életbe is nem lehetne inkább 9-re járni az iskolákba?!

-Holly! Fél nyolc van, vagy jösz vagy elindulok! -szólalt meg Hardin, majd elkezdett felfelé sétálni a lépcsőn s a szoba ajtóban megállt

-Mi van, szivem? -nézett rám, miközben cipőjével dobolt

-Hardin. Nem érzem jól magam.

-Itthon szeretnél maradni?

-Nem!Ez ezzel jár, de érzem hogy valami... Valami nem stimmel ott bent -néztem félve Hardinra, aki odasétált hozzám s leguguolt pontosan elém

-Mit érzel, kicsim?

-Nem tudom szavakba foglalni. Fáj. Néha olyan mintha megmozdulna, de még nem lehet neki túl apró -suttogtam, miközben a hasamat simogattam. Hardinra néztem, aki csak a hasamat bámulta. Nem tudott mit mondani erre, biztosan azt gondolja hogy mennyire egy bolond vagyok. De én érzem hogy mi folyik oda bent, az én testem és egy kis valami mindent elakar venni tőlem. Átfogja formálni az alakom, és sok mindent elfog lopni tőlem, és Hardintól. Annyira örültem neki, és annyira vártam de már nem vagyok benne biztos. Nem lennék jó Anya, még Hardinnal is néha hülyeségen összeveszek hogy lenne türelmem egy kisbabához. Félek hogy elfelejteném, vagy ott hagynám valahol..

-Hardin, hiba volt? -pillantottam le a kezemre ami a hasamon pihent majd elvettem onnan

-Mi leszünk a világ legjobb szülői. Higgy nekem! -lehelt egy csókot a homlokomra

-Te biztosan, de ismersz. Ha valami nem úgy sikerül ahogy én szeretném, összetöröm azt! Nem akarok rossz anya lenni! -sírva borultam Hardinhoz, míg ő a hátamat simogatva motyogott biztató szavakat.

Miután sikeresen is elkéstünk az iskolából, beültünk mindketten az autóba s egészen a korházig mentünk.

Mindent megszeretnénk tudni a terhességről, a szülésről és legfőképpen a gyermekvállalásról. Nehéz, és kemény lesz hiszen még én is gyerek vagyok.

Ezután a hosszú nap után nem szerettem volna semmi mást, csak egy forró zuhanyt venni. A fejem szét ment a sok információtól és semmi okosat nem tudtunk meg. Viszont már biztosak voltunk abban hogy megtartjuk azt a kis picurkát aki a szívem alatt megeszi az összes táplálékot.

-Tudod min gondolkodom? -szólt Hardin a nappaliból, míg én szalma krumplit sütöttem. Nem szóltam vissza Hardinnak, hiszen tudtam hogyha szeretném hallani, hanem úgy is fogom

-Én szerintem akármilyen nemű is lesz a gyerekünk. Göndör haja lesz, mindenképpen! Ha nem... Esküszöm kitagadom! -sétált be a konyhába majd felkönyökölt a pultra én pedig felhúztam a szemöldököm

-Kitagadod? Nekem is lesz beleszólásom, hé!

-De az én szavam, többet fog érni! -emelte fel a hangját Hardin, mire felnevettem

-Megütsz ha nem fogom azt csinálni amit mondasz vagy mi?

-Addig nem ütlek meg míg terhes vagy, de szerintem nem lesz okod rá! Jó kislány vagy te Holly, ezért szeretlek! -sétált mögém majd oldalra tűrte a hajam s csókolgatni kezdte a nyakam

-Zárd le a krumplit! -nyalt végig a fülem vonalánál, mire lezártam

-Fordulj meg! -lassan megfordultam. Hogy mit éreztem? Remegtem, de nem féltem.

-És most? -csuktam be a szemeimet

-És most.... Szeretkezz velem.