A földrajz tanárom.

18.

Minden túl tökéletes ahhoz hogy igaz legyen, túlságosan is boldog vagyok és félek hogy majd jönni fog valami... Valami ami a földbe fog majd tuszkolni, amitől egyre rosszabbul leszek.

Hardin, nagyon kedves velem és kezdek belé szeretni félek hogy ez addig fog fajulni hogy nem fogom tudni el engedni, mindig azt mondja hogy soha nem kell Őt elengednem, hiszen mindig itt lesz nekem de még mindig Ő a tanárom.

A szüleimmel nagyon keveset találkozunk ami számomra nagyon rossz, régebben mindig együtt reggeliztünk és vacsoráztunk nem vagyok hozzászokva ahhoz hogy egyedül teszem meg ezeket mert Ők távol vannak.

Gondolataimból az én kócos hercegem zökkent ki.

-Mi az? -böki meg a vállam az orrával, mire elmosolyodom és megrázom a fejem

-Semmi különös, gondolkoztam -fordítom oldalra a fejem, majd megint elmosolyodom hogy milyen egy mázlista vagyok hogy Ő itt van nekem

-Akarsz róla beszélni? -kérdezi miközben beleharap a pizzájába, majd felém nyújtja s én is beleharapok, lassan megrázom a fejem mire kezeivel végig cirógatja a kezem mire kiráz a hideg

-Szeretlek, remélem tudod -suttogja a fülembe

-Én is szeretlek -hajolok én is a füléhez, mire elmosolyodunk s egy csókban forrunk össze.

Az este további részét, kellemesen és összebújva töltjük kissé meg rémiszt a tudat hogy bármelyik pillanatban benyithatnak a szüleim s megláthatnak Hardinnal itt, viszont csak 3 év van közöttünk, és mivel nem ismerik hogy Ő az új tanárom ezért nyugodtan mondhatom hogy Ő a barátom. Remélem Ő is úgy gondolja.

Ahogy megfigyeltem Hardinnak néha vannak dühkitörései, s amikor ezek kitörnek akkor durva és nem kedves az emberekkel. Mielőtt megismertük egymást, ilyen ember volt viszont mióta sok időt töltünk együtt megismerhettem a jó oldalát is, amikor gondoskodó és kedves. Mindenhogyan szeretem, szeretem a dühkitöréseivel együtt, vagy nélkül. Ő az én Hardinom.

********REGGEL********

Az éjszaka nagyon jól aludtam, talán azért mert Hardin egész éjjel átölelt s érezhettem szívverésének ütemeit.

Egy nagyot nyújtozkodtam, majd óvatosan kikákszálódtam Hardin mellől és a fürdő felé vettem az irányt hogy megengedjem a vizet hiszen Hétfő van. Már ha csak kimondom ezt a szavat a hideg futkos a karomon.

Miután végeztem a fürdéssel, gyorsan felöltözöm majd a szobába indulok hogy felkeltsem Hardint, ezt utálom a világon a legjobban Őt a legnehezebb felkelteni. Nagyon szeret aludni.

-Hardin, ébresztő -suttogom a nyakába, majd puszikkal halmozom el

-Fent vagyok -motyogja, majd csücsöríteni kezd, mire felnevetek s egy cuppanost nyomok az ajkaira

-Míg sminkelek kérlek öltözz fel -suttogom, majd egy puszit nyomok a halántékára s elindulok a fürdőbe hogy befejezzem a dolgomat. Gondoltam hogy ma nem teszek fel sok sminket, csak egy kis alapozó és egy kis szempillás spirál, néha szoktam csak mikor ünnepek vannak vagy esetleg az iskolában egy fontos esemény.

Mikor kiindulok a fürdőből örömmel látom hogy Hardin felöltözött s a haját próbálja beállítani, mire bólintok neki a fejemmel a fürdő felé hogy most már mehet készülődni, nekem úgy is előbb el kell mennem itthonról hiszen eléggé feltűnő lenne ha együtt mennénk.

Összeszedem a holmijaimat majd Hardinhoz rohanok a fürdőbe.

-Elmentem -adok egy csókot az ajkaira, mire elmosolyodik

-Ajtót zárd be, a kulcs maradhat nálad. Majd beszélünk a suliba első órád rajz a 11.cnek ne felejtsd el -mosolygok rá, mire Ő egy nagyot bólint de tudom hogy mindet elfogja felejteni és késni fog az első órájáról szokásához hívően, még korán van neki.

A suliba beérve, boldogan köszönök mindenkinek majd Kellyhez futok. Eléggé lelkiismeret furdalásom volt miatta hogy ott otthagytuk egyedül, vagyis inkább azokkal a vandál emberekkel.

-Szia! Mi újság? -futok oda hozzá majd egy ölelésben törünk ki

-Szia! Hát még a buli másnaposságait élem át -legyint a kezével, majd a fejéhez nyúl

-Mr. Styles? -suttogja, mire elfehéredek

-Otthon, vagyis nálunk. Majd jönni fog. -hadarom le, majd leülök a helyemre és kinyitom a könyvem hogy átnézzem amit az előző órán vettünk.

Mielőtt becsengetnének Kelly karon ragad hogy akkor is el kell ki kísérnem a mosdóba, mert nem akar egyedül menni, egy nagy sóhajjal de követni kezdem. Egy nagyot nevetek mikor Kelly majd nem fellökte az osztályfőnökünket, én a helyében még otthon maradtam volna józanodni, mikor a lépcsőkhöz érünk elfehéredek. Hardin egy kislánynak a kezét fogja majd felsétál vele a lépcsőn, hiába keresem a tekintetét hogy mi folyik itt, és hogy ki ez a kislány csak a földet nézi, majd mikor felértek a lépcsőn felkapja a kezébe és bemegy vele a tanáriba. Hirtelen gyengébbeknek érzem a lábaimat, majd azt veszem észre hogy a könnyeim utat nyertek magunknak s befutok a lány mosdóba.. Lánya van, ha igen miért nem mondta el? Vagy esetleg az unokahúga? Tudta hogy ma érte kell menni reggel, vagy csak elment érte? De miért nem mondta el?!