A földrajz tanárom.

35.

Nem emlékszem hogy mi történt az után hogy Hardin lehozta a szíjat. Annyi maradt meg bennem hogy már fájt a fejem hiszen rengeteget sírtam, ezért itt megfogadtam, hogy soha többet nem fogok neki meg bocsájtani. Már tényleg torkig voltam a hülye hangulatingadozásaival, néha hisztiseb volt mint egy terhes nő aki már a 9. hónapban van és már leszakad a dereka és hihetetlen nagy fájdalmai vannak, ellentétben Hardinnal akinek még a segge is ki van nyalva. Nem sokat, de pont elég volt az idő arra hogy kiismerjem az édesanyját aki egy Gyönyörű, egyben lenyűgöző nő. Lehetetlennek tartottam hogy Hardin Anne fia legyen, hiszen egymás ellentétjei voltak. Próbáltam kibújni Hardin öleléséből, de sikertelenül. Oldalra fordultam így szemben voltam Hardinnak... Annyira ártatlan volt és gyönyörű, nem szabadna így gondolnom rá. Lassan próbáltam kimászni mellőle, de sikertelenül

-Hova-hova? -suttogta a reggeli rekedtes hangján, mire inkább a falra pillantottam

-Csak a mosdóba megyek ki -motyogtam, majd lassú lépésekkel elindultam

-Siess vissza -motyogta a párnába, majd a fejére húzta a takarót mire egy nagyot sóhajtottam. Majd nem sikerült lebuknom, de muszáj valahogyan lelépnem innen, legalább pár órára míg magamban átgondolom ezt az egészet. Gyorsan össze kapkodtam a ruháimat a nappaliban majd a fürdőbe rohantam hogy átöltözzek, máskor szívesen szaladgáltam volna egésznap Hardinnak az ingjében de ezesetben nem.

Már a kilincsen volt a kezem mikor Hardin jött ki a konyhából, ez mikor ment be oda? Lesütöttem a szemem, és átkoztam az égieket hogy miért nem pár perccel az után jött volna ki hogy elhagytam volna a házát...

-Beszéljünk -sóhajtott fel Hardin, mire rápillantottam s az állam a talajt súrolta. Lassú léptekkel követni kezdtem őt, majd helyet foglaltam a kanapén ahogyan Ő tette

-Figyelj, tisztában vagyok mindennel amit tegnap este tettem és benne vagyok!

-M...Mi...Miben vagy benne? -suttogtam

-Benne vagyok hogy orvoshoz menjünk.

-Mi? -tágultak ki a szemeim s automatikusan mosolyra húzódtak az ajkaim

-De csak egy feltétellel! -tette fel a mutató ujját mire bólintottam

-Kérlek, legyél végig mellettem. Egyedül ez nem menne nekem, te is nagyon jól tudod! -suttogta, majd a kezem után nyúlt mire elmosolyodtam. Szánalmas voltam, hiszen rettegésben tartott mégis minden porcikám érte kiáltott... S választ nem kapott

-Veled leszek, ez alap dolog -mosolyodtam rá, majd összekulcsolt kezeinkre néztem, bárcsak Ő is úgy nézne rám mintha én lennék neki a legfontosabb de tudom hogy nem így gondolja

-Sajnálom..

-Tudom Hardin.

-De tényleg, nagyon sajnálom. Megint nem úgy viselkedtem veled ahogy érdemelnéd!

-Minden rendben van, de kérlek most had menjek haza -vakargattam a tarkóm, majd az ajtó felé pillantottam mire Hardin bólintott én pedig felálltam Ő pedig folyton a nyomomban volt

-Vissza jössz még? -suttogta a nyakamba mire el húzódtam

-Vissza!

-Megígéred?

-Nem tehetem... S..Sajnálom Hardin! -motyogtam majd kiléptem a küszöbön s a kocsim felé sprinteltem