A földrajz tanárom.

44.

Új nap, új lehetőségek. Kipattantam az ágyból majd miközben mentem le a lépcsőn ninja mozdulatokkal felvettem a köntösömet.

-Jó reggelt -lopakodtam Hardinhoz, aki elmosolyodott amint meglátott

-Jó reggelt -ölelt meg, majd közelebb húzott magához s megcsókolt

-Mit csinálsz? -kérdeztem tőle miközben a kávé főzőhöz mentem

-Papírokat rendezek -temette tenyerébe az arcát

-Mikor mész be anyukádhoz? -kérdezem tőle miközben bele iszok a gőzölgő kávémba, mióta élek nem csináltam ennyi káros dolgot mint most

-Ma munka után tervezem! Szeretnél velem jönni?

-Ma jönnek haza anyuék.. tudod -húztam el a számat majd lenéztem az üres kávés poharamra

-Este még tudunk találkozni?

-Persze -mosolyodom el miközben jövök vissza mosogató felől

-Miután végeztem anyunál majd elmegyek érted, oké? -néz fel rám a papírokból mire közelebb megyek hozzá s elmosolyodom

-Oké -jobb kezemmel átkarolom a nyakát mire leteszi a tollat a kezéből s beállít lábai közé

-Hiányozni fogsz hercegnő -morogja a mellhasamba

-Te is nekem, de attól még látni fogjuk egymást ne búslakodj! -mosolyodtam el, bár ő ezt nem látja

-Hosszú egy hét elé nézünk -morogta Hardin, miközben felegyenesedett s az ölébe ültetett majd fejét az enyémnek döntötte

-Azt megmondom -sóhajtottam fel, majd behunytam a szemeimet

*

Az iskola borzalmas volt, talán azért mert azon görcsöltem hogy minden rendben lehet-e otthon. Nehéz ezt így megmondani ha nem voltam már otthon jó pár hete. Lassan ballagtam a házunk felé, rettegtem a tudattól hogy azzal az emberrel kell lennem aki szereti ha elbukok mindent, de egy vigasztaló gondolatom volt Sophia a kishúgom, aki be kell valljuk már nem is olyan kicsi.

Nem tudtam hogy most kopogjak az ajtón vagy se.. Minek? Én lakom itt, ők már nem ide tartoznak!

-Hát megjöttél -rontott nekem Sophia mire elmosolyodtam

-Úgy hiányoztál -öleltük át egymást szorosan majd egy pillanatra elengedtük egymást mikor megláttuk anyut az ajtóban. Csak néztük egymást, egyikünk sem lépett semmit sem.

-Üdv itthon -mosolyodtam el, majd Sophiára néztem s mindketten elmosolyodtunk. Anyu előre lépett egyet, majd hirtelen felgyorsultak léptei s egy ölelésben részesített

-Nem akartam hogy haragudj rám, csak mérges voltam hogy ő az első neked hiszen mindig nekem szóltál ha baj volt, vagy nem érted el a kakaót a legfelső polcról! Már tudom hogy el kell fogadnom hogy az én kicsi lányom már nem kicsi többé! -ölelt olyan szorosan hogy azt hittem megfulladok. Miután elengedett egymás felé fordultunk s csak mosolyogtunk egymásra

-Nem haragszom anyu -adtam egy puszit az arcára mire megvillogtatta frissen orvosolt fogait

-Hoztunk neked pár dolgot Californiából, de ami a legfontosabb pakolj le és öltözz át -karolt belém anyu majd feljött velem az emeltre, mögöttünk pedig Sophia lépkedett miközben a telefonját nyomta

-Mióta van megint telefonja? -suttogtam anyunak ne hogy meghallja Sophia, de késő

-Miután beleejtettem a wc-be pár órával később az asztalon volt már egy új telefon! -motyogta Sophia miközben nagyon írt valamit, anyura néztem aki megrántotta a vállát s elmosolyodott.

A szobámban leültem az ágyamra majd gyorsan kerestem valami otthoni ruhát s a telefonomat feltettem töltőre s kimentem anyuékhoz.

-Kész is vagy? -tapsikolt anyu, mire bólintottam egyet ő pedig egy egész bőröndöt húzott elő a háta mögül

-Ez mind a tiéd. Láttam a vásárló listád a topshop oldalán és mind megrendeltem neked mikor még ott voltatok nálunk Miamiban, ez lett volna a karácsonyi ajándékod de leléptél. Van benne még sminkek, és parfümök. Remélem tetszeni fog -mosolyodott el anyu, és Sophia

-Köszönöm, de nem kellett volna! -öleltem meg anyut, majd kinyújtottam a kezem hogy Sophiát is belevonjam a mi kis szeretet körünkbe, ekkor eszembe jutott még valaki. APU.

-Anyu...Hol van Apu? Nem is jött el?

-Mikor még ott voltatok akkor ismerkedtek azzal a nővel, viszont pár nappal a "szőkésed" után haza jött és bejelentette hogy elköltözik -szipogott anyu, mire Sophiára néztem aki csak bólogatott. Közelebb mentem anyuhoz s megint megöleltük egymást, viszont éreztem hogy egyre jobban folynak a könnyeim..