A földrajz tanárom.

65.

Hardinnal a kanapén fekve néztünk valami borzalmas filmet, hogy őszinte legyek gőzöm sincsen hogy mi a címe. Oldalra döntöttem a fejem majd Hardinra pillantottam. Ball keze a tarkómnál volt, amivel közelebb húzott magához minden egyes mozdulattal mikor csúszni kezdtem. Jobb kezével alsó ajkát csipkedte s tágra nyitott szemekkel csodálta a háborút ami a TV-ben volt, én is így tettem csak Hardinnal. Akárhányszor valami félelmetes történt Hardinnak megrebbentek a szempillái mire felkacagtam.

-Mi az? -nézett le rám Hardin, mire mosolyogva lehunytam a szemeimet s Hardin mellhasához bújtam

-Nem csinálunk inkább valamit, ez helyett? -billentettem fejemmel a TV felé mire Hardin oda nézett s beszívta ajkait majd bólintott

-De ha téged érdekel akkor, nézd meg és utána! -nyomtam vissza mellhasánál fogva, amint megpróbált felkelni

-Nem érdekel jobban, minthogy veled lehessek -húzott fel maga után mire elmosolyodtam s megcsókoltuk egymást

-Süssünk muffint! -a kezemről levettem a hajgumit majd felkötöttem a hajam, majd Hardin után mentem aki a konyha pulton nézegette a szakácskönyveket

-Minek ehhez könyv? -nevettem fel, majd hátulról átöleltem

-Tökre nem tudom hogyan készül a muffin, csak enni szoktam -nevetett fel, majd védekezés képpen kezeit mellhasa elé tette

-Megleszünk a könyv nélkül is hidd el -kacsintottam rá, majd előkészítettem a hozzávalókat s a tányérokat/dobozokat.

Pár órával később már az asztalnál ülve csodáltuk hogy miért lett ennek lila színe, és miért ilyen ragadós.

-Biztos hogy ennek ilyennek kell lennie? -suttogta Hardin, mire vissza suttogtam neki

-Én nem mondtam hogy ilyennek kell lennie -kezünkkel szánkat takartuk

-Mit csináljunk vele? -suttogta vissza Hardin, mire csodálkozva bámultam még mindig

-Szerinted hall minket?

-Szerintem igen -suttogta a fülembe Hardin, mire felnevettem. Hardin elkapta a derekam s csikizni kezdett.

Nem lett muffinunk, de azt a sok nevetést, csókot s ölelést semmi sem fogja pótolni amit ebben az egy órában kaptam tőle.

Lassan sétáltam be a szobába, ahol Hardin telefonált. Óvatosan lópóztam mögé, de mivel az ágyunk az ajtóval van szembe egyből rám kapta szemeit s aprón elmosolyodott. Felmásztam az ágyra majd az államat a nyakára tettem. Hardin elköszönt majd letette a telefonját a komódra, s felsóhajtott.

-Baj van? -simítottam végig arcán, mire megrázta a fejét

-Boldog vagyok -mosolyodott el

-Ki keresett? -kíváncsiskodtam, majd törökülésbe ültem

-A korházból hívtak. Anyut kiengedik, de továbbra is bekell járnia a korházba kezelésekre. Sokkal jobban van -túrt bele a hajába, mire elmosolyodtam

-Viccelsz?

-Nem?! -kuncogott fel mire szó szerint a nyakába ugrottam

-Hardin. Ez tökéletes. Nekem lassan elkezdődnek a vizsgáim, és azok is csak pár naposak lesznek utána pedig szüneteim lesznek, én itthon tudok vele lenni.

-Miért én nem? -vakarta meg a tarkóját, mire elnevettem magam

-Te nem! Mert te másokat is tanítasz nem csak a végzősöket. Szopi -nyújtottam ki a nyelvem rá, mire Ő egy határozott mozdulattal beleharapott

-Hé, Ő az enyém! -kiáltottam fel

-Nem illik ilyeneket mondani -fenyegetett meg mutatóujjával mire kinevettem

-És kinevetni sem, főleg akkor mikor nevelni próbállak!

-Nevelni? Hmmm.. Apuci -húzogattam a szemöldököm majd mászni kezdtem felé

-Gyere-gyere -hívott magához kezeivel, mire elnevettem magam s elfeküdtem az ágyon

-Gyakorolni kell ezt még -rázta nevetve a fejét majd felhúzott magához s egy csókot nyomott a homlokomra s kezeit hasamra vezette

-És a kiasszony hogy van, nem rosszalkodik? -dörmögte a nyakamba

-Nem biztos hogy lány lesz! Én kisfiút szeretnék -néztem rá

-Mindegy milyen nemű lesz. Egészséges legyen az a legfontosabb!

-Apuci, ma nagyon bölcs vagy.

-Ó, istenem Holly.

-Hmm, van valami probléma?