A földrajz tanárom.

11.

-Hardin, beszélnünk kell -suttogom majd inkább félre nézek, érzem hogy közelebb lép majd megfogja a kezem és behúz a lakásába. Körülnézek, majd rápillantok és lerúgom a cipőimet.

-Nos? -néz rám, közben pedig megvakarja az állát, rápillantok majd az összekulcsolt kezemre nézek.

-Mi.. Mi van köztünk? -suttogom, majd lopva rápillantok mire ő csak engem néz

-Hardin.. -suttogom megint, mivel nem válaszol. Már azon a ponton vagyok elhúzok haza és jól kibőgőm magam.

-Szeretlek, de nem kockáztathatok -motyogja, miközben rám pillant s kezemet keresi , próbálja a szemkontaktust nem megszakítani, de zsebre teszem a kezeimet.

-Értem. Köszönöm a választ -suttogtam, majd felálltam és a cipőm felé vettem az irányt hogy felhúzzam.

-Kérlek Holly -feleli Hardin miközben követ engem

-Nem Hardin, igazad van. Diák vagyok te pedig tanár, semmi közünk egymáshoz. Nem kéne amúgy sem ezt csinálnunk -próbálok magabiztos lenni, és figyelni arra hogy a hangom ne tűnjön sírosnak

-Szeretlek -suttogja, mire elmosolyodom és lenyomom a kilincset

-Viszlát Mr. Styles találkozunk a következő földrajz órán -feleltem majd becsukom magam mögött az ajtót, majd elindulok a kapu felé. Hallom hogy Hardin megüti az ajtót a kezével, ami nagyot csattan. Biztosan fájt neki, de nem kellett volna ezt tennie, tényleg nincs semmilyen jövőnk. Ő felnőtt ember, én pedig csak egy diák.

Lassan battyogok haza felé, próbálok optimista maradni és inkább másra koncentrálni mint Hardinra. Kissé szánalmasnak gondolom magam, hiszen ettem minden szavát és elhitettem magammal hogy valami lehet közöttünk.

Éppen hogy hazaértem egy kisebb síró roham fogott el, nem tudom mi ütött belém. Nem fogok rosszat csinálni, az utolsó alkalommal megígértem magamnak és Kellynek is, Hardin nem ér ennyit hogy a saját életemmel játsszak.

A konyhába mentem majd kerestem valami alkoholt, életemben nem ittam még tehát itt az ideje kihasználom az időt hogy egyedül vagyok itthon.

Belekortyoltam s éreztem hogy nagyon marja a torkom, nem szerettem volna látni magam hogy milyen pofákat vágok, de jelenleg mással voltam elfoglalva, Hardinnal. Valószínű a távozásom után felhívta a ribancát és egymással kefélnek, miközben én itt a hattyúk halálát élem át.

Egy idő után már megéreztem az alkohol hatását, és mindenen mosolyogtam vagy nevettem. A macskához beszéltem hogy miért macska? és miért nyávog mindig ha éhes, miért nem szolgálja ki saját magát? Néha olyan nagyot nevettem fel hogy azt hittem hátra esek, sajnos összetörtem anyu legféltettebb vázáját, de kit érdekel? Úgy sincs benne soha sem semmi.

Egyszer csak egy kopogást hallottam, kicsit összerezzentem remélem nem anyuék jöttek meg mert akkor nagy szarban vagyok. Remegő kézzel kinyitottam az ajtót majd egy nagyot nevettem.

-Szia.

-Hardin, húzz a fenébe -suttogtam, majd rácsuktam az ajtót

-Te részeg vagy? -kérdezi majd bejön a házba én pedig próbálom megakadályozni kevesebb sikerrel.

-Kicsikét -mutatom az ujjammal mire ő felkap a vállára és az emeletre cipel a szobámba.

-Rakj le -kiabálom, és síkitozom

Hardin az ágyra letesz majd ott hagy és elmegy. Ezért jött? Elnevetem magam majd lehúzom a zoknit a lábamról és be bújok az ágyba, egyszer csak hallom hogy le kapcsolodnak a villanyok és valaki sétál fel a lépcsőn.

Hardin leveszi a kabátját meg a cipőjét és csak a székre ledobja, majd befekszik mellém és egy puszit ad a homlokomra.

-Itt vagyok -suttogja majd összekulcsolja a kezünket

-Miért? -kérdezem tőle

-Mert szükséged van rám -mondja Hardin majd megcsókol

-Nem nincs -suttogom majd lehunyom a szemem

-De igen -suttogja

-Na jó, szükségem van rád -motyogom majd közelebb húzom magamhoz.

Heyhó! Köszönöm a sok megtekintést, és ha van kedvetek nézzetek be az új blogomba! :) My worksben megtaláljátok!!!