A földrajz tanárom.

30.

Csak feküdtem az ágyamban és néztem ki a fejemből. Nem tudtam mit kéne hogy tegyek.. Hardin után kéne mennem? Vagy esetleg még várjak pár napot és húzzam be fülem farkam? Tehetetlen voltam, és rettenetesen hiányzott Hardin. Annyira hiányzott hogy átöleljen védelmező, erős karjaival vagy csak hogy simán peverzkedjünk. A hiánya elviselhetetlen és elkerülhetetlen volt, akármit tettem mindenhogyan Ő jutott eszembe, megbolondított és nem tudtam hogy miért.. Miért szerettem bele? Nem tudom. Egyszerűen imádom a lábujjaitól ami mellesleg néha eléggé büdös egészen a leggöndörebb hajszáláig. Gondolkozásaimból kedves anyukám zavar fel, akinek szinte napi rutinjává vált hogy egy nap vagy hatszázszor benyisson hogy "Nem vagy éhes?" "Biztos?"

-Nem anyu nem vagyok éhes sem szomjas sem semmi! -kiáltottam ki

-Nem anyu vagyok -nyílt ki az ajtó mire oda kaptam a fejem

-Apu? -tettem a szám elé a kezem, majd felpattantam az ágyból s egyenesen a nyakában landoltam

-Úristen, annyira hiányoztál -suttogtam a nyakába, miközben annyira szoríthattam magamhoz hogy egyre vörösödött a feje

-Te is nekem Kislányom -mosolyodott el apu, majd felém fordult s megpörgetett

-Milyen gyönyörű lettél -suttogta maga elé, mire elmosolyodtam

-Hát a herceged? -kérdezte mosolyogva, majd körbe nézett a szobában

-Hazament -motyogtam majd a földet kezdtem el nézni s egyszer csak kinyílt az ajtó

-Kész a kaja -jött be anyu, mire mind a ketten oda kaptuk a fejünket s halkan követni kezdtünk a házi asszonyt

*

-Köszönöm én jól laktam, ha nem lenne gond fel mennék a szobába -mosolyogtam anyuékra majd végül kitolva a széket elindultam a menedékem felé. Az első utam az ágy felé vezérelt ahova szinte beestem, a telefonomat levettem az éjjeli szekrényről majd megnéztem hogy írt-e Hardin.. De nem.

Vajon megérkezhetett már?

Előbb cselekedtem megint mielőtt gondolkodtam volna, így felhívtam,automatikusan elmosolyodtam mikor meghallottam hogy kicseng.

-Szia -suttogta a telefonba a szokásos rekedtes hangján, mire még készüléken keresztül is kirázott a hideg

-Szia -haraptam bele az ajkaimba, majd hasra feküdtem az ágyon

-Megérkeztél már? -kérdeztem tőle

-Nem rég érkeztem meg, már itthon vagyok épp aludni készültem

-Ó, akkor ne haragudj hogy zavartalak csak aggódtam!

-Aggódtál? -suttogta a telefonba

-Igen, de hagyjuk majd hívj ha lesz kedved beszélgetni -motyogtam a telefonba miközben artikuláltam, bár nem tudtam miért hiszen ő úgy sem látja

-Üres a ház -sóhajtott fel- és itt maradt a pulcsid az ágyon, tudod a kedvenced

-Majd... Majd ha megyek haza átmegyek érte vagy majd valakit átküldök -motyogtam továbbra is

-Miért nem te jössz?

-Azt hittem te nem akarnád.

-Mindig akarlak téged -sóhajtott fel

-Egyedül vagy a házban? -suttogtam, s csak remélni tudtam hogy nincs nő ügye

-Nem.. Anyám itt van, mondván én úgy sem tudnék gondoskodni magamról és mi lesz a mosásommal is -sóhajtott fel majd elnevette magát, mire nekem is nevetnem kellett

-Mikor érkezett? -kuncogtam a telefonba

-Elvileg már itt dekkol egy napja -nevetett fel

-Szegény, de miért nem hívott? -nevettem én is továbbra

-Passz -sóhajtott fel, nem láttam de tudtam hogy jelenleg beletúr a hajába

-Hiányzol -szólalt fel pár perc elteltével, mire felsóhajtottam

-Te jobban

-Akkor gyere haza -suttogta

-Nem lehet, már mondtam!

-Miért nem? Attól mert minden évben így van, most nem kell így lennie, a másik meg hogy ha jól tudom nem is akarsz annyira velük lenni és most is a szobában dekkolsz

-Ne késztess arra hogy összecsomagoljak és felüljek a következő járatra! -morogtam a telefonba

-Pedig olyan jó lehetne. Csak mi ketten, a kandalló mellett ülve néznék a focit -sóhajtott fel

-Hé, én utálom a focit, és az anyukád is ott van!

-Akkor nézünk kézit, anyámat meg kidobom -nevetett fel

-HÉÉ!!! -mordultam fel, majd láttam hogy hamarosan lefog merülni a telefonom

-Mennem kell -sóhajtottam fel- merül a telefon. Vigyázz anyukádra, Jó éjt!

-2 óra múlva indul egy gép, ha sietsz eléred. Remélem reggel te melletted fogok felébredni -suttogta a telefonba, mire elmosolyodtam

-Nem olyan egyszerű ez, amúgy meg honnan tudod?

-Én mindent tudok -kuncogott fel, mire nekem is egy mosolyt előbújt. Még mondani akartam neki hogy mossa majd ki a szennyesben lévő utolsó adagot, de éppen lemerült a telefonom, próbáltam bekapcsolni de reménytelen volt így ledobtam a másik felére az ágynak majd elmosolyodtam..

Ekkor eszembe jutott hogy még van egy kis dolgom, gyorsan a fürdőbe rohantam majd mindent beleszórtam a neszeszeres táskámba s a pakolt ruháimat vissza a bőröndbe. Miután végeztem vissza bújtam az ágyba s vártam arra hogy be csapódjon az ajtó..1...2..3.. Irány.

Már tudom hogy megszökésben *5 vagyok, bár Hardinért mindent!