A földrajz tanárom.

55.

Sírva rogytam a földre. A levelet a mellhasamhoz szorítottam, s utat engedtem a fájdalmamnak a könnyeimen keresztül. Annyira fájt. Fájt, hogy itt hagyott mert azt hiszi nekem így könnyebb, és gondtalanabb lenne pedig csak Rá van szükségem. Lassan feltápászkodtam a földről, az ágyamra ültem fel s a levelet szorongattam. Jobb kezemet az arcomhoz emeltem s letöröltem a könnyeimet nem törődve azzal hogy elkentem a sminket az arcomról. Annyira szorítottam a levelet, míg megnem szakadt a széle. Elakartam tépni, s eltüzelni hogy nagy lángokban égjen. Egy határozott mozdulattal a földre hajítottam, s a fürdőbe rohantam, lemostam az elkenődött szemfestéket az arcomról majd egészen a bejárati ajtóig sprinteltem. Nem érdekelt, hogy minden villany fel van kapcsolva, ebben a pillanatban nem számított semmi. Csak Ő. Muszáj elmennem hozzá..

Egy erős lökettel csaptam be a Range Roverem ajtaját, kezem automatikusan a telefonom felé irányult amit még az imént történtek előtt az autóban hagytam. Rá googleztam hogy hány óra alatt érnék oda a korházhoz. Pár másodperc múlva a képernyőn megjelent a térkép s az idő. Magamban elmondtam a Mi Atyánkat s beírtam az útvonalat a GPS-embe. Fél óra, oda az út ami azt jelenti mire odaérek pont befog sötétedni ezért muszáj nyitott szemekkel mennem végig.

Már vagy 18 perce, csak főúton mehetek, istenem mikor lesz már itt egy elágazás ahol betudnék kanyarodni valahova?! Felhúzom az ablakot, s bekapcsolom a rádiót, a Georgia megy Vance Joytól, elmosolyodom magamban. Annyira szerettem ezt a zenét hallgatni mikor Hardinnal elindultunk valamerre autóval, viszont most reflex szerűen a kikapcsoló gombra mentem s csendben vezettem tovább. Csodálkozva pillantottam meg a Lincolnshire táblát, majd kicsit előre dőltem az ülésemen s a GPS-re pillantottam ami azt jelezte hogy a közelben van az a korház. Körülpillantottam, s pár mosolygó szülőt láttam ahogy a gyermekeikkel hazafelé sétálnak. Mindenki vidámnak, s boldognak tűnik, mire a lelkem mélyén én is elmosolyodom. A GPS egyszer csak megszólalt "kérem haladjon a következő körforgalomnál jobb kéz irányba" mire vissza csöppenek a valóságba.

Tátott szájjal pillantok az épületre ahova vezetett a GPS. Ez valami tévedés lehetett, biztosan. Ez nem lehet igaz. Leveszem a GPS-t az üvegről majd a kezembe fogom s ellenőrizni kezdem az adatokat. Minden stimmel. Elolvasom megint az épületen lévő feliratot. "Eichen Elmegyógyintézet". Az épület előtt egy hatalmas kapu díszeleg, mire összerezzenek.

Lezárom az autót, s a kapu felé veszem az irányt majd lenyomom a kilincset s becsukom magam után majd egészen a recepcióig nem állok meg.

-Jó estét kívánok. Üdvözlöm az Eichen Elmegyógyintézetében -mondja bágyadt tekintettel egy velem egy idős hapsi

-Jó estét. Szeretnék beszélni Dr. Richards-al.

-Időpontra jött?

-Nem -motyogom mire a hapsi megforgatja a szemeit

-Attól tartok akkor nem jött ma senkihez sem -sóhajtott fel, mire megragadtam a gallérjánál fogva

-Ide figyelj, most elmondod hogy hol találom Dr. Richardsot vagy elkezdek sikongatni hogy letapogattál -köpőm a szavakat az arcába, mire kikerekednek a szemei én pedig elengedem

-A folyosó végén levő utolsó ajtó, ball kéz felől -motyogja, mire eltekintek arra s elindulok az előbb említett helyszínre.

Az ajtó előtt felrázom a hajam, s bekopogok.

-Tessék -egy kiáltást hallok az ajtó mögül mire lenyomom a kilincset s belépek a szoba féleségbe.

-Maggie Hudson -néz fel rám a papírjából, mire megrázom a fejem

-Holly Martins vagyok -motyogom, s helyet foglaltok a széken, mire Dr. Richards rám pillant

-Ó, ezesetben kedves Holly Martins, kérem távozzon. A következő betegemmel lenne most időpontom.

-Csak pár kérdésem lenne, és már is mennék.

-Legyen -legyint a kezével, majd hátra dől a székében

-Hardin Styles az önök, betege igaz? -hunyom le a szemeimet, fáj kimondani azt hogy beteg

-Hardin, még csak egy napja lett az intézmény tagja. -felelti kurtán

-Miért jött be, mit mondott magának? Hol van most?

-Ácsi, ácsi. Ezek személyes kérdések. Maga kicsoda?

-Hardin barátnője vagyok, és szeretnék Hardinnal találkozni!

-Hardin a nyugodt szobát választotta, amit azt jelenti csak akkor lehet a szoba közelébe mennünk ha ételt viszünk neki, esetleg vizsgálatra visszük!

-Picsába a nyugodt szobával -álltam fel, majd az asztalra csaptam- most vigyenek oda hozzá! -kiáltottam fel, mire a pasas nyugodtan ült a székében s rázta a fejét

-Tudják mit, nem kell a segítségük. Majd megoldom én saját magam -kiáltottam a hapsi képébe majd egy nagy ajtó csapódással elhagytam a szobát. A saját viselkedésem még magam is meglepődtem, azt hiszem nem tesz jót nekem ennyi felesleges energia.

1.hogy telt a napotok? ;) <3