A földrajz tanárom.

34.

Végre haza mehetek a korházból.Egyszerűen gyűlőlöm a korházakat, az a büdös gyógyszer szag, és a sok beteg csak ha ránézek valamelyikre már beteg leszek.. Hardin bármelyik pillanatban itt lesz értem hogy haza vigyen, nem beszélgettünk még sokat arról hogy mi lesz a továbbiakban de remélem minnél előbb sor kerül rá. Hiába nem szerettük volna hogy ez legyen, szerelmesek lettünk egymásba és ez elllen mi nem tehetünk, ez csak úgy megtörtént mint a balesetem is. Nem volt előre kiszámítva még is nagyot tarolt..

Az ajtó felé pillantottam ahonnan egyre hangosabban hallottam a beszélgetést majd mosolyogva köszöntöttem Hardint és az orvosomat.

-Jó napot kisasszony! Minden rendben van? -kérdezte mosolyogva a doki majd az ágyam elé felcsiptetett kis papírt lecsiptette s olvasgatni kezdte, míg Hardin oda lépett hozzám s egy lágy csókot nyomott az ajkaimra

-Szia -haraptam bele az ajkaimba, miközben Hardin nyakát mindkét kezemmel átöleltem

-Szia szerelmem -furcsa volt tőle hogy becézget de hihetetlenül jól állt neki a románc

-Hmm alig várom már hogy kettesben legyünk -morogta a fülembe mire elnevettem magam, itt dícsérgetem magamban hogy milyen romantikus is tud lenni erre megcáfolja ezt

-Hardin, még nem vagyok olyan jól -suttogtam, mire az orvos felénk kapta a fejét s mi szétrebbentünk

-Attól tartok semmi kifogásom sincsen hogy haza menjen! Vigyázzon magára kedves! -mosolyodtott el az orvos majd kisurrant a korteremből mire felsóhajtottam. Irány haza.

-Viszem a holmijaidat! -ajánlottam fel Hardin mire elmosolyodtam s odaadtam neki a félig teli lévő táskámat

Mosolyogva lépkedtem Hardin mögött, s egyszerűen élveztem a szabadságom hogy korlátlanul tudok bármerre mozogni nem pedig csak az erkélyre mehetek ki s csak egy nővérke kíséretével.

*

-Mikor költözöl már ide? -motyogta a nyakamba Hardin mire elhúzodtam tőle

-Mi a fene? Bolond vagy?

-Nem örülnél neki?

-Én lennék a világon a legboldogabb! De ezt nem lehet így, végre vissza kaptad a munkád így is vigyáznunk kell. Nem lenne egy kicsit sem feltűnő hogyha megvárnál a parkolóban s együtt jönnénk haza?! Gondolkozz egy kicsit Te vagy az idősebb viszont néha nem így tűnik -sóhajtok fel, majd ekkor jut eszembe mit tettem

-Ne haragudj. Tudod hogy szeretlek -gugoltam le a kanapéra ahol ő ült, viszont nem nézett rám

-Menstruálsz?

-Mi?

-Az oké hogy baleseted volt és az is oké hogy itt kiabálsz velem. Azt hiszem nem tudod hogy ki a főnök -állt fel Hardin majd felment az emeltre. Nem értettem semmit hogy mit miért csinál.

-Ezt most komolyan csinálod? Képes lennél bántani engem?

-Nem képes leszek, meg fogom tenni.

-Hardin, neked tényleg orvos kéne. Egyik pillanatban kibaszott romantikus vagy a másik pillanatban pedig mint valami szatír vadállat. Figyelj keress fel egy jó orvost aztán majd ha nem lesznek ilyen hangulatingadozásaid akkor megbeszéljük ezt az egészet -sóhajtottam fel majd készültem elhagyni Hardin házat mire vissza lökött a kanapéra. Smaragd zöld szemeiből feketék lettek..

-Nem igaz hogy ennyire hisztis vagy -sóhajtott fel Hardin majd beletúrt göndör fürtjeibe

-Ha valamit mondok akkor az úgy fog megtörténni! Szóval kussoljál és ereszkedj térdre -kiáltott rám Hardin, mire elsírtam magam. Mi a fene ütött belé?