Thomasnak igaza volt abban, hogy tetszeni fog nekünk a következő helyszín. Egy retró fotófülkéhez hozott minket, olyasfajtába, ami bizonyos pénzösszeg ellenébe csinál rólunk pár képet, amit egy filmszalagon ad ki, mint a filmekben.
Nem habozunk sokat, lelkesen elhúzzuk a fekete függönyét, hogy betuszkoljuk magunkat a kis helyiségbe, amikor észrevesszük, hogy Thomas és Melaine nem követ minket.
- Ti nem jöttök? - fordul hátra Milán.
Thomas arcán pont olyan meglepettség fut át, mint Monte Carloban, amikor megkérte Dávid, hogy legyen rajta a képen.
- Nem csak négyetekről akartok képet?
- Ugyan már - legyint Dávid. - Elférünk mi itt hatan is.
Jó látni, hogy Tom és Melaine arca egyszerre válik derűssé, és mosolyogva utánunk jönnek a fülkébe.
Miután sikerül betuszkolni magunkat a szűk helyre - szegény Dávid - kifizetjük az összeget, és az automata máris felkészül, hogy elkészítse rólunk a képeket.
Mivel rólunk van szó, egyértelmű, hogy a hat képből csak kettő lett normális. Az egyiken mind aranyosan a kamerába mosolygunk, a másikon pedig mindenki a párjával ölelkezik.
A többi viszont már mókásabbra sikeredett. Az elsőn mindenki szamárfület mutat a másiknak, az alatta lévőn rockerekké váltunk - kinyújtott nyelv, és társai - a harmadikon fogalmam sincs hogyan, de Milán Dávid karjaiba kerül, a negyedik pedig egy pasis fotóra sikeredett. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a négy fiú hátul ácsorog összefont karokkal, és magabiztosan néznek a kamerába, még mi lányok unottan nézünk fel rájuk.
A gép több példányt is nyomtat, így Thomasék is haza tudnak vinni emlékbe.
A képeken nevetve lépünk ki a friss levegőre, majd eltesszük a szalagokat.
- Nem vagytok éhesek? - kérdi Tom. - Van a közelben egy kürtöskalács üzlet, isteniek a kalácsaik.
- Cseh kürtöskalács? Azt hittem ezt csak Magyarországon kapni - csodálkozok.
Most már értem, hogy mit érezhetnek az olaszok egy külföldi pizzázóban.
Tom és Melanie arcán zavarodottság tükröződik, mintha valami újat mondtunk volna nekik.
- Nem innen származik? - kérdi Tom teljesen ártatlanul, mégis fusztrált pillantásokat kap cserébe.
- Ezt honnan veszed? - érdeklődik Milán kimérten.
- Hát, nekem azt mondták - tartja fel Thomas védekezően a kezeit.
- Ki mondta ezt? - szállok be a faggatózásba.
- A csehek úgy tartják, hogy az ő találmányuk - mondja Melanie.
- Beszélni akarok azzal a kürtöskalácsossal - jelenti ki Dávid feldúltan.
- Jó nyugi, rákeresek - csitítja le Tom az indulatokat. - Lehet, hogy nem ugyanaz a recept.
Remélem, hogy Tomnak lesz igaza, mert ha nem, már most látom magam előtt, hogy milyen arccal fogunk bemenni az üzletbe.
- Meg is van - nézi a telefonját, és mi is köré gyűlünk, hogy rálássunk a cikkre, amit talált. - Ez másfajta eredetű. A tiétek Székely, az övék pedig Szakolcai.
Így, hogy kiderült, a felháborodásunknak nem volt semmi oka, egy pár pillanatig csendben bánjuk a dolgot.
- Akkor - töri meg a csendet Milán. - Ez esetben rendben vagyunk. Merre találjuk?
YOU ARE READING
Európai nyár(Befejezett)
Teen FictionKészen állsz életed nyarára? Felfedezted már Bécst egy bevásárlókocsiban? Tettél ketchupot a spagettire olaszországban? Vagy Kardoztál bagettel Franciaországban? Négy Budapesti Filmszakos hallgató nekivág Európa meghódításának egy autóban ülve, mikö...
