Európai nyár(Befejezett)

Loire folyó 3: Éjszaka a Marcay-kastélyban

22:38

A vacsorát a teraszon fogyasztottuk el pár vendég társaságában, majd visszajöttünk a szobába, hogy megkezdjük a fürdést, mert már későre jár, és egy hosszú nap áll a hátunk mögött.

És még milyen hosszú lesz az éjszaka - gondolom, miközben becsukom magam mögött a fürdőszoba ajtaját. A szobához képest, ez a helyiség olyan modern, mintha csak Domasoban, lennék. Fényesen csillogó csempék, vízkőmentes zuhanyzó, meg persze ingyen szappan, amit eddig még sehol sem kaptunk.

Ahogy a meleg zuhany körbe öleli a testemet úgy érzem, hogy örökre itt tudnék állni a tusolóban, de át kell adnom még a helyet Miának, aki utoljára akart fürdeni.

Amikor már úgy érzem, hogy eleget áztattam magam, elakarom húzni a zuhanyfüggönyt, de ekkor a fejembe ötlik egy gondolat, hogy mi van, ha valami áll előttem, csak most nem látom.

Hezitálok néhány pillanatig, majd erőt veszek magamon, és gyorsan elrántom a függönyt. Nem is tudom, hogy mit vártam, talán Néró császárt, de itt szerencsére nincsen senki, úgyhogy nyugodtan megmoshatom a fogam, és beengedhetem Miát.

Amikor kilépek, a fiúk megbabonázva nézik a meccset a tévén, amit lefogadok, hogy Tom is nagy átéléssel bámul. Csodálom, hogy nem hívták fel, és döntötték a telefont az ágy melletti asztali lámpának, hogy együtt tudjanak szurkolni a kedvenc csapatuknak.

Mielőtt befeküdnék a barátom mellé, egy pillanatra kikukkantok a majdnem vaksötét udvarra, amit csak néhol világítanak meg kisebb lámpák, majd elpakolom a fürdőszoba kellékeimet, és elfoglalom a helyem a barátom mellett.

A fejemet a mellkasára helyezem, majd most, hogy biztonságban érzem magam, a focimeccs francia nyelvű közvetítését hallgatva lehunyom a fáradt szemeimet.

00:45

Egy halk koppanásra ébredek az ablak felől, és mivel tudatosul bennem, hogy hol is vagyunk, rögtön kipattannak a szemeim a hangtól.

Felemelem a fejem, és rögtön a szemembe villan Milán éjszakai kamerájának zöld fénye, amit az asztalra állított fel a meccs után, és egyenesen az ágyat nézi. Igazam volt, abban, hogy a szék, ami az ágyunkat kémleli, a frászt fogja rám hozni. Esküszöm, hogy nem állt ennyire felénk, de hogy megnyugtassam magam, arra fogom a dolgot, hogy biztos csak Milán fordította el, amikor beleült.

Az ablaküvegen nem látok semmilyen bogarat, vagy repedést, ami a hangot okozhatta volna, de az is lehet, hogy valami éjszakai rovar nekirepült egy pillanatra.

Mindenesetre visszafekszem Dávid mellkasára, és megpróbálok újra álomba merülni.

1:22

Hallom, hogy valaki mocorog a fürdőszobában, úgyhogy pár centire felemelem a fejem, hogy meglessem, hogy melyikünk az, viszont, amikor látom, hogy mindenki teljesen nyugodtan alszik, elfog a rettegés. Muszáj felébresztenem valakit, hogy ne érezzem magam egyedül, és az áldozat természeresen ki lesz...

- Dávid - suttogom, miközben megpöckölöm a vállát, mire végre nyöszörögve kinyitja a szemét.

- Mi történt? - kérdi kábán.

- Valami zajong a fürdőben - tájékoztatom heves szívveréssel, de így, hogy már nem vagyok egyedül ébren, már nem rettegek annyira.

- Ha megnézem, akkor tudsz tovább aludni?

Lelkesen bólogatok válaszképp, majd hálám jeléül gyorsan megpuszilom az arcát.

A szemét dörzsölgetve kel fel az ágyból, miközben ügyel arra, hogy a többieket ne ébressze fel, és félelem nélkül benyit a fürdőbe. Az erős villany szinte kisüti a szemem, azonban gyorsan lekapcsolja, és a szoba újra hátborzongató sötétségbe borul.