Európai nyár(Befejezett)

Velence 2: Bella Ciao

Tanácstalanul forgatjuk a fejünket egymás között.

- Mi történt? - kérdem elsőként.

Milán Antonio felé fordul, akinek a rosszat sejtető arckifejezése mindent elárul.

- Antonio? Miért álltunk meg?

A férfi megvakarja a fejét, amiről levetette a baseball sapkáját.

- Azt gondolni, hogy kifogyott benzin.

Dávid halkan felnevet, és szinte suttogva Milánhoz szól:

- Úgy tűnik a te családod haragban áll a tankolással.

A fiú válaszképp csak durcásan meglöki a barátom vállát.

- Most akkor mi lesz? Gyalog kell folytatnunk? - Mia arca letörtnek tűnik. Igazából én sem örülök, hogy nem tudjuk a hajóban folytatni az utunkat. Pedig olyan jól hangzott ez a vízen felfedezni Velencét dolog.

- Ne tessék aggódni, hívok segítség - nyugtat meg minket, és máris a füléhez emeli a telefonját, és gyors olasz beszéddel másodpercek alatt lerendezi az eszmecserét.

- Fél óra múlva jönni barát benzinnel.

A szemem elkerekedik. Fél óra? Sosem szerettem várakozni, különösen a tűző napon menetszél nélkül, de legalább a kilátásunk miatt nem panaszkodhatok. A hajó a Bazilikához közel makacsolta meg magát, így legalább azt csodálhatjuk. Az épület egyébként nyolcszög alakú kialakítású, az oszlopain kisebb szobrokkal, és egy két részből álló kupolával. A lépcsője előtt pedig emberek ücsörögnek, és fotózkodnak.

- Viszont ne tessék csüggedni! - Antonio felnyit egy kis rekeszt a hajó tetején, és kihúz belőle egy zacskó sós mogyorót, és pár dobozos üdítőt majd mindegyikünknek ad egyet.

Azt várom, hogy az ital biztos olyan meleg, mint a pisi, de meglepetésemre hűtve van.

- Frissítő - vigyorog a férfi.

- Grazie Antonio - köszöni meg Milán, majd felnyitja az üdítőt, ami egy hosszú szisszenést hallatva engedi ki magából a felgyülemlett szénsavat.

Én is megteszem ugyanezt. Az ital hidege jól esik, mert pár pillanatra úgy érzem, hogy lehűti a testemet.

- Nem hallgatunk valami zenét? - dobja fel Milán az ötletet, mert a társaságunkra csend telepedett.

- Buona idea! Lenni itt hangszóró! - ezzel benyúl ugyanabba a rekeszbe, ahonnan a nasit vette ki, és előkap egy közepes méretű JBL hangszórót.

- Antonio magánál minden van? - kérdi Mia, miközben a kezével védi a szemét az erős nap sugaraitól, ami még vakítóbb, ha ránézel a vízre, ami visszatükrözi ránk a fényt.

A férfi elégedetten elmosolyodik. - Lenni csak legfontosabb dolgok.

- Hát a hangszóró elég fontos - erősítem meg, miközben lenyúlok a csónak oldalán, és megnézem a víz hőmérsékletét, ami szinte jéghideg.

Milán csatlakoztatja telefonját a szerkezetre, majd felhangzik a Bella Ciao majdnem maximum hangerőn., ami igazi olasz hangulatot ad a kis csónaknak.

A hangulatom hirtelen a magasba emelkedik, és táncolni támad kedvem. Először egyhelyben ülve kezdek el ide-oda dülöngélni, majd ehhez csatlakozik Mia is, mire a fiúknak is megjön a jókedve olyannyira, hogy énekelni kezdik a számot, miközben olvassák a szövegét.

Vigyorogva nézem őket, majd valami váratlan történik. A tőlünk nem messze haladó hajó megáll, és a benne lévő négy fiatal, rövidnadrágos fiú bariton hangon énekelni kezdi a szöveget velünk együtt, és Velence utcáit egy kettőre belepi a Bella Ciao rögtönzött feldolgozása.

Antonio feláll, majd tapsolni kezd, miközben énekel, és egyhelyben csárdásozik.

A Bazilika felé téved a tekintetem, és most veszem észre, hogy közönségünk is akad. A turisták lelkesen videózzák a telefonjaikkal a koncertünket, és páran még táncra is perdülnek. Látva, hogy ez mennyire tetszik az embereknek, még jobb kedvem lesz, ha eddig nem csattantam volna ki a boldogságtól. Hiszen itt vagyunk Olaszországban, a Bella Ciaot énekeljük egy csónakban ülve nem messze Velence egyik legszebb épületétől.

Amikor véget ér a zene a fiúk rögtön belekortyolnak az üdítőjükbe, míg a másik motorcsónak hangosan ujjongva újra elindul, és integetni kezdenek nekünk, amit mi is viszonzunk. Az emberek, akik a járdán összegyűltek tapsolni kezdenek, mire a fiúk felállnak, és meghajolnak, mint az igazi előadóművészek.

-Hát ez jó volt - mondom, miközben még mindig érzem magamban az előbbi mulatozás adrenalinját. - Miért nem énekesnek mentetek?

A fiúk felnevetnek.

- Lehet alapítunk egy bandát azokkal a srácokkal - feleli Dávid, és a koncertpartnereik felé biccent, akik már lassan kiérnek a látókörünkből.

- Ki nem hagynék egy koncertet sem - állapítja meg Mia, miközben mosolyogva babrál a kamerájával. -Ez a videó egy ereklye lesz. Kimentem az összes létező pendraivomra.

- Azt jól fogod tenni. Ilyen VIP koncertet nem fogunk gyakran adni - mondja Dávid.

- Megjönni segítség! - kiált Antonio, és egy közeledő csónak felé kezd el integetni, ami mellénk érve leállítja a motorját.

A benne lévő férfi egy haveri kézfogással üdvözli Antoniot, majd miután váltanak pár szót olaszul, egy benzineskannát nyújt Antonio felé.

-Molto grazie mio amigo, molto grazie - köszöni meg a kannát, majd a barátja tovább halad a saját csónakján, a férfi pedig újra életet önt a mi hajónkba. Szó szerint.

- Lehet indulni! Álljunk meg Bazilika?

Komoly tekintettel összenézünk. Ezzel a kis incidennsel eléggé elment az időnk, és egészen mostanáig az épületet nézegettük.

- Nem szükséges. - Milán megrázza a fejét.

- Ez esetben kapaszkodni! - figyelmeztet minket, és a hajó végre újra szeli a vizet.