Európai nyár(Befejezett)

Váratlan fordulat 1: Szirénák

A nyugodt hajóutunkat egy sziréna hangos zaja szakítja meg.

Felkapom a fejem, és látom, hogy a távolban, egy rendőrségi motorcsónak közeledik felénk.

- Mi ez? - kérdem általánosságban.

- Antonio? - Milán felnéz a férfire, aki rosszat sejtető tekintettel bámul a hajóra, majd legyint.

- Biztos csak bent maradt sziréna.

Mia elhúzza a száját. - Ezt a zajt nehéz figyelmen kívül hagyni.

Az egyik rendőr a hajón most egy sárga megafont emel a szájához, és olaszul jó hangosan belekiabál, hogy biztosan meghalljuk. Remélem, hogy csak valami ellenőrzés miatt akarnak megállítani minket, mint egy sima közúti igazoltatásnál.

Ez a gondolatom viszont rögtön szertefoszlik, ahogy Antonio rémült arcára irányul a tekintetem.

- Hé! Mit akarnak? - kéri számon Dávid a férfit, de az válasz helyett Milánhoz siet, és a két keze közé fogja az arcát, mintha valami nagyon bizalmasat akarna mondani neki.

- Kis kuzin figyelj. Te most elvezetni hajó, és ha jön baj, Antonio majd megtalál bennetek.

Még időnk sincs visszatérni a sokkból, és a férfi egy egyszerű ugrással a vízbe veti magát.

- Uramisten! - Mia felpattan, és a hajó végébe rohan.

Mi is kapkodva mellé igyekszünk, és megrémült arccal bámuljuk a víz egyenes felszínét. Antonio sehol.

- Hová tűnt? - kérdem alig hallhatóan, mert még nem sikerült feldolgozni, hogy mi is történt.

- Beleugrott a vízbe - jelenti ki Milán a csónak által keltett fodrozódó hullámokat nézve.

- Azt látom, de miért?!

A rendőrök újra odakiáltanak nekünk, és úgy tűnik, hogy nagyon azt szeretnék, hogy álljunk meg, viszont, ha Antonio elmenekült, biztos, hogy nem igazoltatás lesz, ami elég nyugtalanító.

- Ki a fene igazából a te rokonod Milán? - emeli fel most már Dávid is a hangját. Ő ritkán kapja fel a vizet, de ha igen, akkor nyomós oka van rá, mint például ez.

- Fogalmam sincs, vágod? - Milán elkezdi lelassítani a csónakot. Az arcán látszik a feszültség.

- Most mit csinálsz? - kérdi Mia kimérten.

- Megállítom. Beszélünk velük.

- Ember, nem is tudunk olaszul! - hordja le Dávid, egyébként jogosan.

- Miért, akkor meneküljünk el előlük? Az még rosszabb!

- Úgyis elhúzunk ebből az országból pár nap múlva!

Le kellene állítanom ezt a vitát a fiúk között, de nem tudom, hogy melyik lehetőség a jobb. Vagy elmenekülünk, és elmegyünk innen Franciaországba, és maximum kihagyunk itt egy pár helyet, vagy megállunk, és szembenézünk velük. Ezzel pedig csak az a probléma, hogy fogalmunk sincs, hogy Antonio mit követett el, hogy utána jött a rendőrség.

A vita magától leáll, amikor egyhelybe találjunk magunkat az Adriai-tengeren, és a rendőrök is átszálltak a mi csónakunkra.

Egy szót sem értek abból, hogy mi a vád, csak akkor realizálom, hogy milyen rossz a helyzet, amikor egyenként elővesznek egy-egy bilincset, és felénk kezdenek közeledni.

Milán megpróbál angolul kommunikálni velük, amit vagy nem értettek, vagy nem vettek figyelembe, mert pillanatokon belül a fiú csuklóján kattan a bilincs, és elkezdik a motorcsónak felé tessékelni.

- Ne! - sikít Mia. Még sosem hallottam ilyen kétségbeesettnek korábban. - Engedjék el! Ártatlan!

Dávid idegesen megszorítja a kezemet, amit én is viszonzok olyan erővel, hogy elfehérednek az ujjaim.

- Hagyják békén! - kiáltok most én, amikor a barátnőmet, is Milán után kezdik vinni. Csak Dávid szorítása akadályoz meg abban, hogy Mia védelmére kelljek.

- Mégis mit művelnek? Ez a csónak egy férfié, aki az előbb ugrott bele a vízbe, nem a miénk! - Érzem, ahogy két rendőr szét akarja tépni a kezünk szorítását, ami végül sikerül is nekik, így a hideg, és valóban kényelmetlen bilincs az én csuklómra is rászorul, majd a könyökünknél fogva felvezetnek minket a barátaink mellé a hajóra.

- És most bevisznek minket egy fogdába? - kérdi Mia a csónak fehér padlóját bámulva.

- A bilincsekből ítélve, nagyon úgy tűnik - válaszol neki Milán.

Erőtlenül Dávid vállára dőlök. Hát, ezt biztosan nem terveztük bele anyaralásba. Nagyon remélem, hogy az a nyavalyás Antonio előkerül, ésvillámgyorsan kihúz minket az ő slamasztikájából, habár abból ítélve, hogyhogyan reagált a zsarukra, egy részem úgy érzi, hogy nem jön vissza.