Európai nyár(Befejezett)

Milánó 2: Ketchup a spagettin?

A nagy fotózkodás, és dobálódzás közepette elfogott minket az éhség, szóval ideje meglátogatnunk Milánó egyik leghíresebb pizzazóját, a Crazy pizzát.

Az étterem ajtaját színes virágok veszik körbe, mintha egy esküvőre érkeznénk épp.

- Anyám! Jó helyre jöttünk? - ámul el Milán, amint belépünk. Egy pillanatra én is kételkedni kezdek, hiszen ez a hely egyáltalán nem olyan, mint egy egyszerű pizzéria. A vörös falak olyan fényesek, hogy meglátszik benne a tükörképünk, a pult pedig mintha márványból lenne, ami alá drágának tűnő borokat raktak.

- Biztos itt akarod kipipálni a bakancslista spagettis részét? - nézek félve Milánra, miközben próbáljuk megtalálni magát az éttermet, mert eddig csak pultokat és bárszékeket látunk, de sehol egy embert. Lehet zárva vannak, és mi most betörtünk? Az kizárt a zenét csak lekapcsolták volna - gondolom.

- Persze. Itt még annyira sem számítanak az akciómra, mint egy nevesincs pizzazóban - felel rendíthetetlenül.

- Mielőtt elkezdenéd, azért szólj, mert mindenképp fel kell vennem - biztosítja Mia.

Végre megtaláljuk az étteremrészt, ahol alig találunk ülőhelyet, mivel tele van a helyiség pizzát fogyasztó és borozó társaságokkal. A borokról eszembe jut az étterem, ahová Antonio vitt el minket. Vajon mi lehet szegénnyel? És Fernandot lecsukták már?

- Ott jó lesz - mutat Milán a terem középen még üresen álló öt férőhelyes asztalra. - Legalább mindenki látni fogja a ketchupos spagettim.

Elmosolyodok. Jó látni, hogy Milán az elmúlt események után újra önmaga, és folyton csak a bolondozáson jár az esze.

Megkapjuk az étlapot, ami legalább hat oldal, és olaszul van. Szerencsére az olasz tudásom eljut addig, hogy megértsem milyen feltétek vannak a pizzákon, és hogy megtaláljam Milán bolognai spagettijét.

- Ez most komoly? - mondja Dávid nyűgös hangon. - Átmenetileg be van zárva a balloon museum.

- Mi? - Felkapom a fejem. - Otthon, amikor ellenőriztem még nyitva volt.

A lufi museum hasonló lett volna a dreamers stúdióhoz, csak itt hatalmas méretű, és különféle méretű ballonok között lehetett volna mászkálni.

- Biztos? Nem rosszat nézel? - Mia is csalódott arcot vág.

Dávid megrázza a fejét. - Nem. Ez az.

Kicsit csalódott vagyok, mert a neten látott videók alapján tényleg jó helynek tűnt. Most viszont valami más programot kell kitalálni helyette, ami talán tudom is, hogy mi legyen.

- Emlékeztek, amikor Velencében lerobbant a csónak? Akkor mondtuk, hogy több ilyen rögtönzött koncertet kellene tartani. Hát tartsunk!

- Csak úgy az utca közepén? - kérdez vissza Dávid.

Lelkesen bólogatok.

- Nekem tetszik az ötlet. - Milán összefont karral hátradől a székében. - Ha te is benne vagy haver - néz Dávidra beleegyezést várva.

A barátom még húzza a száját, de látva boci szemünket az arca megenyhül, és végül megadja magát.

- Énekeljetek Mamma Mia-t. Azt mindenki ismeri - mondja Mia, de választ már nem kap, mert Milán meglátta, hogy jön a pincér a spagettijével, és elkezdte sürgetni a lányt, hogy indítsa már a felvételt.

A kiszolgáló udvariasan elénk teszi a két pizzát, és a tésztát, majd mielőtt elmenne Milán szinte már diplomatikusan utána szól angolul:

- Elnézést! Kérhetek esetleg ketchupot az ételemhez?

Megpróbáljuk elfojtani a nevetésünket, amit a pincér zavart arckifejezése okoz. Szegény úgy néz ki, mint aki azt se tudja, hogy fiú vagy lány. Végül visszatér a sokkból, és udvariasan válaszol, majd elmegy ketchupért.

Most már egy halk kuncogást megengedhetünk magunknak.

- Láttátok az arcát? Azt se tudta, hogy milyen nyelven kéne válaszolnia - nevet Milán visszafogottan.

Belekortyolok a pohár vizembe.

- Nem sokszor kérhetnek ilyet.

A fiatal pincér feszélyezetten hozza elénk a rendelt tubust, majd amilyen gyorsan csak tud el is megy az asztalunk mellől. Neki szerintem kínosabb a helyzet, mint Milánnak.

A fiú egy jó adagot nyom az ételére, és jóízűen enni kezdi. Lopva a pult mögött álló szakácsokra nézek, akik rosszalló tekinteteket lövellnek Milán felé.

- Szerintem ne nézz a pult felé - figyelmezteti Dávid alig hallhatóan.

Milán teli szájjal felkapja fejét, aztán amikor leesik neki miért nem kéne odanéznie, már azért is széles mosollyal a szakácsok és pincérek szemébe tekint, és kedvesen int feléjük, majd egy like jelet mutat a hüvelykujjával.

A kezembe temetem az arcom, és a vállam rázkódni kezd a nevetéstől.

- Ez után jó lenne minél hamarabb elmennünk Milánóból, mielőtt itt is lecsuknak minket - mondja Mia jót szórakozva a fiún.

- Ugyan miért csuknának le? - motyogja Milán teli szájjal. - Halljátok ez rohadt jó!

- Például illegális spagetti fogyasztásért - válaszolom nevetve.

Most már mi is elkezdjük enni a pizzánkat, amiről szinte meg is feledkeztünk. Nyugodtan nyúlok a következő szeletemért, amikor Mia ketchupért nyúl, és tesz a pizzájára.

Döbbenten nézzük a lányt.

- Most mi az? Ne egyedül menjen már a sittre - jelenti ki, majd lepacsizik Milánnal.

Dávidra nézek.

- Nem akarunk nélkülük szabadok lenni ugye?

- Nem hát - nyúl a tubusért, és már mi is lázadók vagyunk. Most már tényleg kezdek attól félni, hogy meglincselnek minket.

Már lassan indulni készülünk, miután az utolsó falatokat is lenyeltük, de ekkor mély hangú férfi éneklés csendül fel, és mindenki körülöttünk videózni kezd.

Kifordulok a székemben, hogy lássam az étterem híres énekes showjat, ami arról szól, hogy a fejük felett pörgetik a pizza tésztát, amíg az háromszorosára nem nő, közben pedig valamilyen olasz számot énekelnek.

Én is lencsevégre kapom az előadást, ami sajnos hamar véget ér, és mindenki visszafordul a saját társaságához.

- Most, hogy ettünk, jöhet a Starbucks Reserve? -kérdem. Fura, de az a kávézó lefogadom, hogy még ennél is sokkal puccosabb lesz.