Európai nyár(Befejezett)

Torino 3: Amikor betelik az a bizonyos pohár

Egy kisebb bevásárlóhelyet találtunk, ami inkább élelmiszerbolt, és az jól is jön, mert a hosszú utak közben már sok rágcsát elfogyasztottunk, így nem árt az utántöltés.

A parkolóban felpattanok a deszkámra, meg sem várom, hogy a többiek utánam jöjjenek a kocsival, a járgányomon állva behajtok a fotocellás ajtón. Szerencsére időben kinyílik, mert egy kicsit féltem, hogy felkenődök az áttetsző műanyagra. Amíg a többieket várom a bejárat előtt, felmérem a terepet. A hely kellemes klímája egyenesen felüdülés, viszont olyan érzésem van, mintha az otthoni Sparban állnék. Azon kívül, hogy minden olaszul van feltüntetve, ugyanolyan élelmiszerbolt, mint bármelyik másik. Nagy kosarakban állnak az - így estefelé - már nem olyan friss pékáruk azért könyörögve, hogy valaki még vigye haza őket zárás előtt. A zabpelyhes, és üdítős polcok között kisgyerekes szülők nézelődnek, a mérlegnél éppen egy fáradtnak tűnő hölgy méri le a zöld avokádóját, amit egy nejlon zacskóba tesz, miután megkapta rá a matricát.

- Kéred a kocsit, vagy szólóban nyomod? - kérdi tőlem Dávid egy bevásárlókocsi fogantyúját szorongatva. Mielőtt válaszolhatnék Milán jut eszembe, akit Bécsen majdnem elrabolt egy ilyen „járgány".

- Miért, ő nem akarja tolni? - biccentek szórakozottan a fiú felé.

- Nagyon vicces - Milán megajándékoz egy gúnyos mosollyal.

Természetesen átveszem a kosár irányítását. Fura, hogy vele együtt gurulok, mellesleg jobban kell figyelnem, hogy a sima padlón ki ne szökjön alólam a longboard, mert akkor a kocsi is elszabadul.

Apró lökésekkel indulok el a rágcsás polcok felé, ahol a többiek kutakodhatnak kedvükre. Ahhoz, hogy eljussunk az édességekhez, keresztül kell haladnunk az alkoholos részlegen, de ez nem megy olyan gyorsan. Milán levesz egy jó drágának tűnő whiskyt, és szakértő módjára kezdi nézegetni.

- Nem ünnepeljük meg a szabadulásunkat a sittről?

- Az őrizet volt, és talán öt órát voltunk bent, úgyhogy az nem ér meg ilyen drága ünneplést. - Mia kiveszi a fiú kezéből az üveget, aki szomorúan végig nézi, mialatt az visszakerül a helyére.

- Maximum egy ilyet vehetsz - nyújt felé Dávid egy egészen pici pálinkát, amit otthon is sok boltban lehet kapni.

A fiú megrántja a vállát, majd elveszi a barátomtól az üveget és a kosárba helyezi.

- Több mint a semmi - nyugtázom lebiggyesztett szájjal.

Elhagyjuk a piás részleget, és végre kedvünkre nézelődhetnek a társaim a különféle csokoládék, és rágcsák között, miközben én megyek egy kört a deszkán. Sosem voltam még így boltban, hogy a longboardon gurulok, ezért kicsit kellemetlenül érzem magam a pillantásoktól, amit kapok, de szerencsére senki nem olyan bátor, hogy rám szóljon. Habár a kasszás eléggé csúnyán néz rám, úgyhogy inkább visszakanyargok a sorok között a barátaimhoz, akik már egy csomag mogyoróval, és pár olasz nevű nasival töltötték meg az üres bevásárlókosarat.

Én leveszek még egy zacskó grissini rudat a chipsek alól, és hozzádobom a többi csörgő csomaghoz.

- Szerintem ennyi elég lesz - mondja Mia csípőre tett kezekkel. - Merre van a kassza?

A választ természetesen tőlem várja, mert én térképeztem fel a helyet.

- Jobb kéz felől. De én nem szívesen mennék oda, mert az egyik eladó kis híján kinyírt a szemével az előbb. Inkább megvárlak titeket a kocsinál. Idedobod a kulcsot? - A kérdésemet Milánnak intézem, aki lazán kikapja a zsebéből a slusszkulcsot és egy egyszerű mozdulattal már felém is repül a kis tárgy.

- Kösz - mondom, majd elkezdek a kijárat felé haladni a kerekeimen. Először még nem voltam valami magabiztos ezen a csúszós padlón, de eddig sem estem el, úgyhogy egy kicsit meglendítem. Sajnos még mindig nem tanultam meg azt a leckét, hogy a gördeszkán nem szabad magabiztosnak lenni, mert az fájni fog.

Egyszer csak elvesztem az egyensúlyom, és már késő visszaszerezni, ugyanis a longboard kigurul a lábam alól, én pedig dobok egy hatalmas seggest. Estem már el, a fájdalom a legkisebb bajom, viszont maga a deszka saját életútra tér, és teljes sebességgel nekiront a szemben lévő narancsos ládáknak. A sárga gyümölcsök egymás után zuhannak a földre és gurulnak szét, mint a billiárdgolyók egy jól irányzott ütés után.

- Basszus... - suttogom magam elé, továbbra is a földön ülve. Azt hiszem, hogy most nagy bajban leszünk, ha ezt észreveszik.

Gyorsan felpattanok a padlóról, és elkezdem négyesével felkapdodni a gyümölcsöket, hogy visszajuttassam őket a helyükre, mielőtt valaki észrevesz.

- Mégis mi történt itt? - hallom Mia meglepett hangját. A barátnőm és Dávid éppen felém közeledik a bámészkodó vásárlók között, akik vetnek rám pár pillantást, és már tovább is állnak, hogy tegyék a dolgukat.

- Elestem nincs gáz, csak a deszka nekiment ezeknek a ládáknak - ismertetem, miközben Mia is beáll segíteni.

Dávid megállít, és gyengéden a vállamra teszi a kezét.

- Te azért jól vagy?

- Estem már nagyobbat - nyugtatom meg egy kedves mosollyal. - Milán?

- Ott maradt fizetni. - Mia egy jó nagy marék narancsot tesz vissza a ládába.

- Cosa hanno fatto?!

Lefagyok a mozdulatom közben, amikor meghallom az éles női hang fenyegető élét a hátam mögött.

- Elnézést csak... - próbálok felelni angolul, de a dühös kiszolgálólány - igen pont az, akinek nem voltam szimpatikus - csendre int a mutató ujjával.

- Lascia il negozio - mondja visszafojtott dühvel.

- Azt hiszem, hogy kirakott minket innen - fordítok halkan a többieknek.

- Segítünk elpakolni...- Dávid próbál javítani a helyzetünkön, de a lány nem enged.

- Pronto! - mutat a kijárat felé ellentmondást nem tűrően.

Felkapom a deszkámat, majd mindhárman elhagyjuk az üzletet.

- Jó pipa volt a csaj - nyugtázza Mia mialatt közelítünk a kocsink felé. Remélem, hogy Milán nem fog elkezdeni utánunk kutakodni a boltban miután végzett a kasszánál.

- Én is pipa lettem volna - felelem.

Most kivételesen be tudom ismerni, hogy jogos az eladó felháborodása. Az ilyen fiatalok miatt, mint mi lehetnek nehezek a hétköznapjai. Szívesen visszamennék bocsánatot kérni, de úgyis elhajtana.

- Hát ti meg? - jön ki Milán kezében a kajáinkkal és a mutató ujj nagyságú szilvapálinkánkkal.

- Elestem, romboltam, kidobtak - összegzem pár szóban, mert lényegében csak ennyi történt.

- Íjj, a bolt jól van? - kérdi szemtelenül, mire Dávid lekever neki egy laza tockost, csak a formaság kedvéért, mert úgyis tudja, hogy viccelt. - Jó na. Tényleg, jól vagy?

Mosolyogva bólintok.

- Csak seggre ültem.

- Azt túl éled. Viszont tényleg hallottam egy olaszt felháborodni. - Milán egyesével felteszi a platóra a zacskókat a többi mellé.

- Igen, az egy dühös kasszás lány volt, aki „udvariasan" kitett minket - mutat Mia idézőjelet az ujjaival, mielőtt beszáll az autóba.

Én is kinyitom a kocsiajtót, hogy beüljek Mia mögé.

- Jó, hogy holnap reggel elhagyjuk az országot, mert lassan tényleg sittre vágnak minket - pattanok be az ülésre. A mai estét még eltöltjük egy parkolóban a kocsiban aludva, majd holnap jöhet Franciaország!

Ha tetszik a történet kövess be tik tokon is, hogy még több tartalmát láthass vele kapcsolatban: @brigittapolyak