Egy kis cellában ücsörgünk már órák óta és ezalatt az idő alatt semmi hír sincs Antonioról, sem a mi helyzetünkről. Néha elmegy egy-egy őr a fogdánk előtt, de ránk sem néznek, csak a kezükben tartott kávéjukat kevergetik.
- Szerintetek mikor engednek ki minket? - kérdem, miközben a nyakamban lógó ékszert forgatom az ujjaim között, amit Dávidtól kaptam a tizennyolcadik születésnapomra.
Milán unottan elfeküdt Mia mellett a padon, és a plafont bámulja.
- Ki tudja. Lehet innen egyenesen a börtönbe megyünk. - Ez a megjegyzés roppant bíztató.
- Miért mennénk börtönbe? Nem is követtünk el semmit - kontráz rá Dávid.
- De ők ezt nem tudják.
- Csak tudják! - csattan fel Mia türelmetlenül, amitől megáll a lánc a kezemben. Nem sokszor látom a barátnőmet ilyen feldúltnak. - Mármint. Antoniot keresik nem?
- Igen, de a bibi az, hogy mi is ott voltunk, pont ott, és pont akkor, amikor rátaláltak. Most pedig lehet, hogy bűntársaknak hisznek minket - mondja Milán az újabb pozitív kijelentését.
- Hány évesek vagytok? - Összerezzenek a mély férfi hangon, ami angolul szólít meg minket a mellettünk lévő cellából.
- Nem is tudtam, hogy van itt valaki - Mia alig hallhatóan formálja a szavakat.
-Én se - rázom meg a fejem.
-Ki van ott? - válaszol Dávid elsőnek.
- A mikulás. Szerinted? Elkaptak rablásért, most várok a kihallgatásra.
Kicsit megkönnyebbülök, hogy nem egy bérgyilkos van mellettünk, hanem csak egy ártalmatlan rabló.
- Mit rabolt ki? - Milán most már törökülésbe helyezkedett, és a fal felé fordult, ahonnan a férfi hangja jön.
Válasz helyett csak egy csendes kuncogást hallunk, amitől érzem, hogy feláll a szőr a hátamon. Lehet, hogy mégsem annyira ártalmatlan.
- Hogy hívjak magát? - kérdi Mia udvariasan.
- Fernando. Még nem válaszoltatok a kérdésemre.
Kezdem úgy érezni magam, mintha egy thrillerbe kerültem volna, és most jön a sztori azon része, hogy megzsarol minket ez a bűnöző azzal, hogy juttassuk ki innen, vagy bosszút áll.
- Még kiskorúak vagytok nem?
- Egyetemisták vagyunk -válaszolom szűkösen, mert van egy olyan érzésem, hogy nem kellene bíznunk benne, és nekem általában jók a megérzéseim.
- Az szívás. Akkor lecsukhatnak titeket.
Egymásra nézünk. Ezt eddig is tudtuk, de így kimondva sokkal szörnyűbb a helyzet.
- Mit csináltatok? Eltettetek valakit láb alól mi?
- Jézusom, dehogy - akad ki Mia. - Semmit nem csináltunk. Átvertek minket.
A férfi felnevet, és most már kicsit közelebb húzódok Dávidhoz, mert ez egyre hátborzongatóbb.
- Értem én. Drogüzlet.
Mia a combjára ejti a kezeit, majd durcásan visszaül a helyére.
- Egy rokonom hajóján voltunk, és visszafelé tartottunk Buranóból, amikor felhangzottak a szirénák a hátunk mögül. A rokonom pedig belevetette magát a vízbe, a sorsunkra hagyva minket - feleli az igazat Milán.
Újabb jóízű nevetés. - Na erre nem gondoltam. Szép kis rokon. Hogy hívják? Hátha ismerem.
Milán helyett, most Dávid válaszol.
- Antonio.
- Á. Capisco - vált át olaszra a férfi.
Előrehajolok, és suttogva megszólalok:
- Miért mondta azt, hogy „Á értem"? Ismeri Antoniot?
Milán keserűen megrázza a fejét. - Én már nem tudom mit higgyek.
- Igen ismerem.
A francba. Hallotta.
- Most pedig mondok nektek valamit.
Ó istenem, ez már rosszul kezdődik - gondolom.
- Antonio nem kevés pénzel tartozik nekem, de ha segít kijutni innen, elnézem az adósságait. Ha kivisznek titeket, akkor ezt adjátok át neki. Értve?
Szinte vágni lehet a csendet közöttünk, majd Mia megszólal:
- Meglesz.
Annyira beparáztam Fernandotól, hogy megijedek, amikor egy őr kinyitja a cellánk ajtaját. Rémülten várjuk, hogy mi következik. Visznek a bíróságra? Vagy csak kikérdeznek? Esetleg már meg is született az ítélet? Jó, ez nem lehet, mert ennyire gyorsan azért nem haladnak az ügyek.
- Kifizették a váltságdíjat, elmehetnek - mondja az őr rezzenéstelen arccal.
Először meg sem mozdulunk a sokkhatástól, majd hirtelen felpattanunk, és kiviharzunk a szűkös, és lehangoló cellából.
- Non elfelejteni che mondani én - mondja a férfi olaszul, félig pedig magyarul nekünk, amikor még a cella közelébe vagyunk. Annyira meglepődők a magyar megszólalásán, hogy majdnem megtorpanok az őrrel a hátam mögött, aki olaszul visszakiált neki:
- Nessun discorso! - Olyasmit mondhatott, hogy csend legyen a hanglejtéséből ítélve.
- Guardie carcerarie puzzolenti - morogja Fernando az orra alatt. Az őr szón kívül semmit sem értettem a mondatból, de szerintem sértés volt.
A rendőr kikísér minket az utcára, ahol... Antonio vár ránk, egy elégedett mosollyal az arcán, és egy kamerával a kezében. Mia kamerájával.
YOU ARE READING
Európai nyár(Befejezett)
Teen FictionKészen állsz életed nyarára? Felfedezted már Bécst egy bevásárlókocsiban? Tettél ketchupot a spagettire olaszországban? Vagy Kardoztál bagettel Franciaországban? Négy Budapesti Filmszakos hallgató nekivág Európa meghódításának egy autóban ülve, mikö...
