Európai nyár(Befejezett)

Magyarország

Indulás: Budapest Jún. 05

- Szerinted ennyi elég lesz? - mutat fel nekem négy tubus dm-es naptejet Mia, miközben a táskáját pakolja be.

Leteszem a kezemben tartott hosszú farmert, amit arra az esetre tartok fent, ha esetleg valamelyik országban beköszönt a hideg, annak ellenére, hogy nyár van. Elvégre, arra készülünk, hogy három hónap alatt bejárjuk Európát egy terepjáróval, amit Milán, a csapat hangmérnöke biztosít.

- Nem Hawaiira készülünk. A kamerát viszont ne felejtsd el elrakni! - emlékeztetem.

Mia lazán legyint egyet. - Az volt, az első, amit elpakoltam. Mit gondolsz operatőr hallgató létemre itthon felejteném a legfontosabbat?

Miával az első évemben ismerkedtem meg. Ő is ugyanolyan elveszett volt a főiskolán, mint én. Egyszerre három szakot is választottam: forgatókönyvírást, operatőrt, és rendezőt. A gimiben sokat agyaltam azon, hogy melyik legyen a három közül, így úgy döntöttem, hogy legyen az összes, aztán majd meglátjuk, hogy melyik tetszik a legjobban. De aztán az is beleszólt a döntésbe, hogy ha esetleg írok egy jó forgatókönyvet, akkor azt a filmet én is szeretném megrendezni. Az operatőr meg egyszerűen csak érdekelt.

Kopogtatnak a lakás ajtaján, mire sebesen felpattanok a földről, és boldogan nyitok ajtót Dávidnak, akivel még gimiben jöttünk össze a harmadik évünkben. Ő már akkor is érettebnek tűnt a többieknél a bozontos barna haja, és nem túl hosszú barna szakálla végett.

Eredetileg vele együtt bérelem ezt a panellakást Budapesten, Mia pedig csak becsapódott hozzánk, mivel nem akart a szülei nyakán maradni, és úgy döntött, hogy a mi nyakunkon lesz. Nekünk persze nem volt ellenvetésünk, Dávid is igen hamar megtalálta az összhangot a lánnyal.

Egy gyors csókot nyom az ajkamra, majd körbenéz a helyiségben, ami olyan, mintha kirobbantották volna a ruhás szekrényt, mivel Mia cuccai hevernek mindenfelé. Én viszont már rég végeztem a bepakolással. Egy nagy fekete bőröndöt raktam tele, és egy kisebb táskát, amit a városnézésekhez fogok magammal vinni, meg persze ott van a longboardom is, amit eszemben sincs itthon hagyni. Amióta beleszerettem a deszkázásba, életcélommá vált, hogy a longboardommal magam mellett járjam be a világot, és mindenhol használjam egy kicsit.

- Látom dolgoztok - állapítja meg Dávid.

- Á, szia te is itt vagy - köszön neki Mia, miután kiviharzott a fürdőből. - Viki!

Odakapom a fejem. - Mi nincs meg? - Ha van, ami ennek a lánynak nem az erőssége, az az összeszedettség.

- A fésűm.

- Már elraktad a táskádba - emlékeztetem.

Mia meglepődik. - Nem, biztos, hogy nem.

Kapkodva a táskájához, lép, és kutakodni kezd., mialatt én a fiúm felé fordulok.

- Mindent bepakoltál? - kérdem szelíden.

Egy huncut mosolyra húzza a száját. - Ó, de még mennyire!

Felnevetek, és oldalba bököm, miközben megforgatom a szemem. Sokszor hozott már kínos helyzetbe a kétértelmű beszólásaival, de azért annyira nem zavarnak. A gimiben is körül voltam véve piszkos fantáziájú barátnőkkel, úgyhogy megedződtem.

- Aha, tényleg itt van - jegyzi meg Mia mellékesen, majd rám néz. - Hol is tartanék nélküled?

- Valószínűleg üres hátizsákkal vágnál neki a nagyvilágnak - felel helyettem Dávid, amikor rezeg egy rövidet a telefonja.

Lazán kiveszi a zsebéből a készüléket, és a szája egy gyenge félmosolyra húzódik.

- Azt hiszem megérkezett a fuvarunk.

- Máris!? Még át kellene néznem, hogy mindenem megvan-e - túr bele Mia a rövid szőke hajába, amit általában félig felkötve, hord egy kis kontyban.

- Addig mi levihetnénk a kész csomagokat mondom a barátomnak, aki egyetért az ötlettemmel.

Lent Milán a Ford rangerének támaszkodva várja, hogy lemenjünk hozzá.

A fiúval Dávid ismerkedett meg, amikor egy közös projekten dolgoztak, ő, mint vágó, Milán pedig mint hangmérnök. A fiú stílusa mindig is kicsit lázadó volt, túlméretezett pólókat, és bő nadrágokat hord, egy régi megkopott tornacipővel. A külseje viszont megtévesztő, mivel ő a legbolondosabb közülünk. Neki még mindig csak a csajozáson jár az agya, de sosem sikerül megállapodnia senkinél.

Azért Milán kocsiját választottuk, mivel rendelkezik platóval, ahova ki tudunk ülni a pihenők során. Elvégre úgy terveztük, hogy nem fogunk fizetni szállodát, elég lesz állni az útiköltségeket, így úgy döntöttünk, hogy viszünk magunkkal egy sátrat, és hálózsákokat, és ha van rá lehetőség abban alszunk, de ha nem, akkor marad az autó.

- Ennyi? - nézi a bőröndömet, amit a súlya végett Dávid hozott le a harmadik emeletről, én csak a túrázó táskám hoztam, és a deszkát.

- Miért többre számítottál? - kérdezek vissza.

- Hát lány vagy - rántja meg a vállát.

Megsértett arcot vágok. Miért kell minden férfinak meglepődnie, ha nem négy bőröndöt pakolok be egy utazáshoz?

- Csak fogd meg - nyújtja neki Dávid, Milán pedig magabiztosan elveszi, de meglepődik a súlya alatt.

- Azta rohadt, mi van ebben, tégla?

- Ruha, és fűrdőszobai cuccok.

- Milyen ruha? Az Északi sarkra készülsz? - dobja be a platóra a bőröndöt.

- Az övé még semmi - vesz a védelmébe Dávid. - Várd meg a barátnőjéét.

Mintha csak megidéztük volna Miát, három táskával érkezik le a lépcsőn, és látva, hogy nem nagyon bír vele, rögtön elveszem a kezében lévőket, és a fiúknak adom.

-Te pedig elköltözöl? - szemtelenkedik vele Milán.

- Jajj, maradj már - hurrogja le a súlyoktól fájdalmas arcot vágva.

Dávid szórakozottan néz rá. - Van még?

- Nincs, ez az összes. A lakást is bezártam, szóval akár indulhatunk is - csapja össze a tenyerét feldobódottan.

- Ez esetben - Milán bepattan a kormány mögé. - ugorjatok be a Kerekes járatba! - A vezetékneve ebben a környezetben, még találó is.

- Irány Európa! - örvend Mia, és beül az anyósülésre, majd én és Dávid hátra.
Milán bekapcsolja a rádiót, majd kikanyarodik az útra.

Széles mosollyal nézek a barátomra, és rákulcsolom a kezem az övére. Irány Európa.