Hogyan írj könyvet?

25.|Folytatások és könyvsorozatok

Én két nagy kategóriába soroltam be a könyvsorozatokat, mert így egyszerűbb róluk írni, de más megoldás sem feltétlenül elképzelhetetlen. 

Epizodikus könyvsorozatok

Ebben az esetben a sorozatot alkotó könyvek nem kapcsolódnak egymáshoz szorosan, ha az olvasó egy-két könyvet kihagy, vagy esetleg más sorrendben olvassa el a könyveket, mint ahogy az író szánta őket, akkor is meg lehet érteni, hogy mi történik bennük. Gondoljunk csak a Sherlock Holmes-sorozatra, vagy éppen a Poirot vagy Miss Marple sorozatra. (Ha ezek közül egyik sem ismerős, akkor tévésorozatok kapcsán gondolhattok a CSI-ra, vagy az NCIS-re, Gyilkos elmékre is.)

Ezeknél a könyveknél is van egy idővonal, egy sorrend, amiben játszódnak, de ha te esetleg máshogy olvasod őket, attól még valószínűleg meg fogod érteni a cselekményt. Persze ennek megfelelően itt is előfordulhatnak utalások egyik kötetről a másikra, vagy éppen olyan cselekményszálak, amik átívelnek könyveken, esetleg események maradandó következményekkel, de a hangsúly mégis azon van, hogy ezek elhanyagolhatók, ha csak önmagában olvasod el ezeket a könyveket, akkor is megérted a cselekményt, esetleg egy-két kisebb utalás van, amit nem. 

Itt igazából nincs túl sok minden, amit magyarázni lehetne: csak vedd figyelembe, hogy ha ilyen sorozatot írsz, akkor az olvasók lehet, hogy szemezgetni fognak a könyvekből, szóval ennek megfelelően is írd őket. 

Nem epizodikus könyvsorozatok

Egy történet

Az előző kategóriával ellentétben, itt sok mindenről tudunk beszélni. Míg az epizodikus sorozatban egy könyv alkot egy-egy történetet, addig ebben az esetben az összes könyv alkotja a történetet együttesen. 

Erre már most felhívnám a figyelmet, mivel ez azt is jelenti, hogy nem csak a könyveknek lesz eleje, közepe, meg vége, hanem a sorozatnak is, mint egy egész történetnek, ezért kell olyan esemény a sorozatba, ami az egész sorozat tetőpontja, középpontja... lesz (ezért is célszerű már az elején kitalálni, hogy pontosan hány könyvből fog állni a sorozatod, hogy az egész történetnek legyen egy íve.)

De azért minden könyvnek legyen külön története

Mindezek ellenére itt is elmondható, hogy mindegyik könyv egy-egy teljes történetet alkot, vagyis mindegyiknek szükséges, hogy legyen eleje, közepe, és vége, vagyis hiába tűnik jó ötletnek "a legizgalmasabb résznél abbahagyni a történetet", ezzel csak befejezetlen lesz a könyved. 

Persze ettől függetlenül nem kell minden szálat elvarrni, sőt abba lehet cliffhangerrel (ennek sosem tudom, hogy van-e magyar megfelelője, a lényeg, hogy egy olyan ponton hagyod abba a könyvet, ahol felmerül egy izgalmas kérdés, de választ csak a következő könyvben kapunk, pl.: kiderül, hogy x tudja, hogy y-t hol tartják fogva, de ebben a könyvben a konkrét válasz, ez esetben a fogvatartás helyszíne, nem derül ki) is hagyni a könyvet, de arra mindenképpen figyeljetek oda, hogy ettől függetlenül minden könyv kapjon valamilyen lezárást, legyen valami olyan konfliktus, ami lezárásra kerül. 

A középső könyv szindróma

Itt említeném meg a "középső könyv szindrómát", ami a nevéhez híven azt jelenti, hogy a trilógiákban általában a középső könyvet szokták a legrosszabbnak tartani. Ennek legfőképpen az az oka, hogy míg az első könyv bevezeti a sorozatot, a harmadik könyv meg lezárja, a második könyv pedig csak egy híd a kettő között, ami emiatt pedig nem éppen izgalmas. (Erre mondanám ellenpéldának a Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara című sorozatot, ahol szerintem éppen a második könyv volt a legjobb.)