Hogyan írj könyvet?

28.|Tényleg Mary Sue a karakterem?

Szerintem már mind hallottuk, hogy egy-egy karaktert Mary Sue-nak neveznek, bár az tagadhatatlan, hogy sok karakter esetében ez a megnevezés véleményem szerint hibás. De mi vagy inkább ki is pontosan az a Mary Sue és miért is baj, ha valaki egy ilyen típusú karaktert alkot?

A Mary Sue megnevezést bár legtöbbször női karakterre szokták használni, férfi karakterek esetében vagy a Gary Stu, Marty Stu vagy pedig szintén a Mary Sue megnevezést szokták használni. (Én ebben a fejezetben úgy veszem, hogy a Mary Sue megnevezés egyaránt utalhat egy férfi vagy női karakterre is.)

A legtöbben talán úgy írnák le a Mary Sue karaktert, hogy ő a tökéletes ember: szinte már túlságosan is erős, gyönyörű, kedves, okos, mindig igaza van, mindenben jó és mindenki szereti. Szerintem azonban egy kicsit mások azok a szempontok, amit egy írónak figyelembe kellene vennie, ha nem akar Mary Sue karaktert írni.

A következő lista inkább teljességében ír le egy Mary Sue-t, mint részletenként, szóval ha egy-két pont illik csak a karakteredre, attól még nem feltétlenül lesz Mary Sue.

1. Mindenki szereti, kivéve a nyilvánvalóan gonosz, negatív karakterek

Sokszor látom, hogy valaki úgy próbál megvédeni egy potenciális Mary Sue karaktert, hogy ő nem is tökéletes, mert a történetben vannak karakterek, akik nem kedvelik. Én erre viszont azt mondanám, hogy az még nem menti ki a karaktert, ha a gonosz vagy negatív karakterek nem kedvelik őt.

Mármint, a tény, hogy a náci utánzat vagy a mindenkit terrorizáló karakter nem kedveli a Mary Sue-nkat, az hogyan teszi őt kevésbé tökéletes karakterré? Mégis mennyit ér egy ilyen karakter véleménye? A szervkereskedő szektavezért nem kedvel, milyen nagy veszteség...

Azt azért még hozzátenném ehhez a ponthoz, hogy nem feltétlenül probléma, ha mindenki szereti a karaktert, ettől önmagában még nem lesz Mary Sue. Itt inkább azt nevezném meghatározónak, hogy van-e oka annak, hogy szeressék. Sokan azzal írnak le egy Mary Sue-t, hogy mindenki azonnal megkedveli, még úgy is, hogy akár szó szerint semmi nem tudnak róla, csak mert ő a Mary Sue.

Szerintem ezzel az egyik probléma, a mondjam vagy mutassam kérdése, hiszen jobb, ha az olvasóknak is van lehetősége megkedvelni a karaktert, mintha csak halljuk, hogy a többi szereplő mennyire kedveli és ezért nekünk is kedvelnünk kellene. 

2. Semmiért sem kell (igazán) megdolgoznia

Képzeljük el a következő jelenetet: Mary Sue besétál egy kaszinóba, majd mikor a pókerasztalnál kérik, hogy csatlakozzon a játékhoz, közli, hogy még sosem pókerezett korábban, még a szabályokat sem ismeri. Nem baj, gyorsan elmagyarázzák neki az alapokat, majd mi történik? Mary Sue megnyeri a játékot! Ezzel nyilvánvalóan az a probléma, hogy ebben a történetben a főszereplőnknek nincs lehetősége tanulni, nőni és jobbá válni, mint amilyen a történet elején volt. Ez pedig egy unalmas történethez és unalmas karakterhez vezet.

Ugyanez a kategória, ha a főszereplő jó valamiben csak azért, mert a szülei is jók voltak benne, ezért a „vérében van". Sok minden van a véremben, de matematikai képletek biztos nem lebegnek benne, ezeket nekem kell megtanulnom. 

Most nézzünk meg egy másik jelenetet: Mary Sue nagyon szeretne csatlakozni az iskolai focicsapathoz, azonban mivel nem tud focizni nem veszik be a csapatba. Mary Sue azonban ragaszkodik hozzá, hogy ő igenis csatlakozni akar, de elküldik. Hogy bizonyítsa rátermettségét. Mary Sue úgy dönt, hogy a következő héten lévő focimeccs előtt kihívja a focicsapat kapitányát egy-egy elleni meccsre. A következő egy hétben talál egy tanárt, aki segít neki, hogy ráérezzen a foci valódi lényegére, és mikor kihívja a csapatkapitányt, nyer ellene. Ez miért probléma? Mert nem hihető. Egyik olvasó sem fogja csak úgy elfogadni, hogy Mary Sue egy hét gyakorlás után legyőzi az esetlegesen kiskora óta folyamatosan edző csapatkapitányt. A nem hihető történetekkel pedig az a legnagyobb probléma, hogy "kiragadnak" a történetből, nem tudod úgy beleélni magad és ezáltal nem is lesznek annyira szórakoztatóak.